Túrabeszámolók


Börzsönyi vulkántúra

Pap GáborTúra éve: 20082008.12.15 11:15:57
Reggel már 6 után pár perccel a rajtban voltunk. Unokatesómék gyorsan útnak eredtek, hogy még világosban beérjenek, én meg kényelmesen elüldögélve és ismerõsökkel beszélgetve vártam, hogy kivilágosodjon. Örültem, hogy idén a rajtot a Nemzeti Park házába helyezték. Negyed nyolc tájékán úgy döntöttem, hogy most már ideje indulni, be is álltam az idõ közben jókorára felduzzadt sorba.
Az ajtón kilépve kissé hûvös és felhõs volt az idõ, gyengén fagyott is, nem baj, a Nagy-Hideg Hegyig bõven bemelegszünk.
Már indulás után éreztem egyfajta ólmosságot magamban. Nem tudtam átlépni egy határt, pedig amikor sikerül átbillenteni a mérleg nyelvét a túloldalra, akkor kb. ugyan akkora energia-befektetéssel jelentõsen gyorsabban futok. Ezen a dolgon annyira elgondolkoztam, hogy még az ismerõsöknek is elfelejtettem köszönni :(
A turistaházig nem történt említésre méltó esemény, a táj télies volt, a csúcshoz közeledve elõkerült néhány hófolt is.
A csúcsra kb. 47 perc alatt értem fel. Belépve a büfé ajtaján elõször a pulthoz akartam menni pecsétért, de Rush integetett, hogy nem ott vannak, erre én megfordultam és a hátsó sarokban ülõ társaságot vettem célba. Már majdnem megtámadtam õket az igazolásért, amikor hangot hallottam a hátam mögül „õõõ. Itt vagyunk”. Megfordulok és a legszembetûnõbb helyen egy kis asztalnál volt a pont… Ok, nem gáz :)

Immár a gerincre felérve irány a Csóványos. A sípálya melletti lejtõ nem volt vészes, a görgeteges kövek most belefagytak a talajba. Mindig meglepõdök mennyi hupli van a csúcsig, viszont az Égés-tetõ, a Vilma pihenõ sziklái, és a Szabó-kövek környéki kilátás mindent megér.
A Csóványoson pontõröket nem, csak egy füzetet találunk, amibe felírjuk az áthaladási idõnket.

Magosfáról ereszkedve picit még látszik az Alacsony-Tátra körvonala, de a levegõ elég párás. Lefelé ereszkedve begyûjtjük a Csóványoson elmaradt pecsétet is. A pontõrök figyelmeztetnek, hogy terelés lesz a régi zöld felé, a Dosnya-nyeregnél, amit nem ismerek, de megmutatták térképen az utat. A terelés kissé nehezen futható úton haladt, de nagyon jól ki volt szalagozva, és a kilátás is jó volt. Út közben átvágott elõttem kb. 10 méterre egy szarvastehén és egy szarvasbika. Gyönyörûek voltak, biztos a hajtás zavarta meg õket. Fekete-völgy felé ereszkedve már a nap is kisütött. A pont idén az erdõben ütött tanyát. Jó volt nagyon, bár rossz idõ esetén biztos el fog kelleni egy sátor is, most viszont szuper idõ volt. Ettem, ittam és elpocsékoltam 8 percet.

Következett a második kemény menet, Föl a nyugati gerincre. Érdekes, hogy a lábamnak a 10% körüli emelkedõk ízlettek leginkább. Akkor éreztem úgy, hogy jó tempóban haladok. Ha kisebb, akkor nem tudtam jobban felgyorsulni, ha meg meredekebb, akkor meg nagyon lelassultam. Kutya legyek, ha értem…
Kiérve a Kövirózsáshoz, csodás kép tárult elém. A füves gerincen balra a Csóványos, és társai párába burkolózva olyanok voltak, mintha valami magashegységben járnék. A napocska továbbra is sütött, kellemesen melengetve a fekete futóruhámat. Ezen a szakaszon Salgóvárig meglehetõsen köves a terep, de a kilátás minden nehézségért kárpótol. A vár elõtti utolsó 50 méteren már nem ment a futás, muszáj volt belegyalogolni.
Magyar-völgyig sokat lejt az út, amit tavaly gyalog végtelen hosszúnak éreztem, de futva pont jó. Menet közben találkoztam Attilával, és unokatesómmal, jó tempóban jöttek. Volt egy kb. 5 perces kavarásom a hegyoldalban, sikerült elközlekednem a jól kitaposott, de jelzetlen ösvény felé.
Kisvártatva következett a vadászház, és némi kilátás Nagybörzsönyre a fák közül, aztán hipp-hopp lent voltam a ponton.
2 pohár teát elrejtettem arcom mögé, a csokit már futás közben toltam be.

Bányapuszta felé nincs igazi emelkedõ, viszont megint elõjött a fal effektus. Nem éreztem, hogy haladok. A kulcsos ház felé közeledve a völgy túlsó oldalán 4 szarvastehén és egy szarvasbika jelent meg. Egy darabig velem párhuzamosan haladtak a hegyoldalon, majd egy jó 10 méterre elõttem átvágtattak. Vow!
Jelzésügyileg nem voltam a toppon, de a többi túrázó segítségével elmaradt a kavarás, köszönet nekik! :)
Bányapuszta utáni emelkedõ nem esett jól, de ment futva. A gerincre kiérve már látszott NHH, amit annyira nem kívánt testem.
Nem volt annyira necces, mint vártam, de a legmeredekebb részen kb. 200 métert bele kellett gyalogolnom.

A turistaházban újabb pecsét (most mér elsõre megtaláltam :) ) Megnyugtató volt, hogy innen már csak le kell robogni Királyrétre. Nyomtam is neki szigorúan, végül 5:28-al értem célba. Elsõ futásra szódával elmegy.
A célban még megvártam Bálintot, majd könnyes búcsút vettünk az örökké késõ Pannónia gyorstól.
Remek kis szintes túra ez, sok szép sziklaalakzattal, és kilátással. Egyszer kíváncsi lennék rá milyen lehet nagy hóban, talán majd jövõre.
Köszönöm a szervezõknek a túrát!