| vinatti | Túra éve: 2008 | 2008.12.29 21:12:45 |
|
|
Végre szombat reggel van, kinéztem az ablakon és elégedetten vettem tudomásul hogy az idõ ideális "egy kis sétára". Gyorsan készítettem egy szendvicskölteményt, a termoszomat megtöltöttem forró teával, bepakoltam bakkancsot, kabátot és némi szélvédõ jégkaparás után elindultam Szilasligetre.
Negyed kilenc után értem a kis sörözõbe ahol a bejárati ajtóig állt a sor. Nagyon nem lepõdtem meg mert gondoltam hogy a karácsonyi punnyadást és eszem-iszomot sokan ezen a túrán akarják ledolgozni. Nos, a szervezõk nem így gondolták, ugyanis elfogytak az itinerek, majd a térképek, majd a nevezési lapok is. Még ilyet!!! Elgondolkodtam azon hogy hazamegyek, de végül meggyõztem magam hogy induljak, ugyanis sikerült néhány térképet fénymásolni és mivel a szervezõk azt mondták hogy nem kell válaszolni a kérdésekre(mivel nem ismerjük azokat) szippantottam egy nagyot a friss levegõbõl és 9.15-kor nekivágtam a távnak.
A sárga jelek eléggé megkopottak voltak de követtem néhány jóval elõttem haladó sporttársam és így eljuttottam a Patkó étteremig. Végre elhagyhattam az aszfaltot és bezúztam az erdõbe, itt meglepetésemre teljesen korrektül ki volt szalagozva az út így gyorsan haladtam. Hamarosan utolértem és megelõztem néhány túratársat és nem csökkentve az iramot megérkeztem a Monarchia Lovardához. Kicsit gondolkodtam hogy mi lehet az idevágó kérdés, de a sok variáció miatt gyorsan abbahagytam az elmélkedést és mentem tovább.Kis idõ múlva megérkeztem a mogyoródi Hév-állomásra ahol kaptam pecsétet és lám-lám egy lapot amelyen rajta voltak a kérdések. Kedves pontõr gyorsan bekarikázta az eddigi három kérdés válaszát, aztán elindúltam a következõ résztávra. Sikerült tartanom az eddigi tempómat így már egyre több embert sikerült megelõznöm a még mindíg szépen kiszallagozott úton. Kellemesen hideg volt és sokszor vakítóan sütött a nap a szemembe, de azt hiszem ennél jobb idõt kívánni sem lehetett volna.
Árgus szemekkel figyeltem az utat mert a következõ kérdés a dögtemetõrõl szólt. Mindíg azt gondoltam hogy a dögtemetõ nem más mint egy nagy, büdös gödör ahova bedobálják a tetemeket. Gondolhatjátok mennyire meglepõdtem amikor megláttam: egy kb. 3 méter magas kis domb volt az. Meglepetésembõl felócsudva mentem tovább és elérkeztem egy keresztezõdéshez ahol minden irányból jöttek és mentek emberek. Az eddigi szalagozás itt megszûnt és innen a présházig többször is meg kellet állni tanácskozni a külömbözõ keresztezõdéseknél a helyes útirányról. Nem kis idõveszteséggel és bosszankodással megtaláltam a présházat ahol csatlakoztam Ádámhoz és barátjához.
Beszélgetve mentünk tovább az étteremig ahol jól megnéztük a kerítés anyagát(következõ kérdés tárgya) majd a Fóti Somlyó oldalában újra felvettem a megszokott tempómat, elköszöntem tõlük és nekifeszültem a hátramaradt résznek. Szerencsére itt visszatártek a szalagok, így gond nélkül megérkeztem Mogyoródra! A cukrászdába!!!
Kértem egy sütit az aranyos eladólánytól, gyorsan megettem (isteni volt!!!, megittam a teát és irány a kilátó. Már messzirõl láttam a kilátót és nem is tûnt nagyon távolinak, de az oda vezetõ út elég kacskaringós volt. Egy nagy felszántott terület megkerülése után kezdtem meg a kapaszkodást és nagyobb erõfeszítés nélkül sikerült feljutnom. Közben találkoztam Ákossal akivel váltottunk néhány szót és kiderült hogy két órával elõttem rajtolt.
Mivel sokan voltak a kilátóban kihagytam a nézelõdést és tovább mentem. Megtaláltam a Damon Hill felíratot a kerítésen, így nem maradt más hátra mint begyalogolni a célba, ahol már sokan pihentek, itták a forró teát vagy a hideg sõrt... Türelmesen végígálltam a sort, megkaptam az oklevelet és a kitûzõt majd angolosan távoztam.
Összegzésül: kellemesen elfáradtam, gyönyörû volt az idõ, az útvonal szép... valószínû hogy jövõre is itt leszek!!! |
| |
