|
|
"Magas, nagyon magas" mondta Eszter barátném már napokkal ezelõtt. Mivel már elhatároztuk magunkat, a "hideg, nagyon hideg" ellenére villamosra kaptunk és kimentünk Hûvösvölgybe. A Nagy híd megállónál 9:45-kor jártunk a villamossal, és alattunk az utcán látszottak a korán kelõ fútók, akik már a Hárs hegy felé tartottak.
Gyorsan befizettük az ezer forint beugrót és az ünnepekben elpunnyadt testünket rábírtuk, hogy meginduljon az elsõ kaptatón. Nem nagyon kellett a jelzésre figyelni, mert az elõttünk itt járt ezer ember szép nyomvonalat taposott az egy-két centis hóba. Sajnos pár helyen ez olyan jól sikerült, hogy néha jeges kõre, jeges földre vagy ezek alattomos alfajára, azaz avarral takart jeges kõre léptünk és felborultunk. Szerencsére sikerült törés nélkül megúszni, bár a pletyka szerint valaki kezét törte.
A Határ-nyeregben egy madáretetõnél cinkéket lehetett közelrõl fényképezni. Egy kép se sikerült , a nyüves gép mindegyiken rossz helyre fókuszált :( Itt volt a Falasok(k) 50-rõl ismerõs óriás elágazás is, aminél sose tudom merre kell menni. Segített a jó szalagozás, elértük a Hármashatár-hegyet.
Az Árpád kilátóig nagyon szép havas, deres tájon mentünk. Innentõl viszont nekem kicsit túl sok lett a civilizáció, tele volt betonnal, füsttel, lármával az útvonal. A Nagy-Hárs-hegy hozott egy kis felüdülést, de aztán a Nagy-rétnél átkelés a fõúton kicsit horrorisztikus volt. Barátnémnek fõleg, mert neki feltörte a lábát a "gonosz" cipõ.
Végül kényelmes tempóban 5 óra alatt beértünk a célba is, ahol már várt a virsli és tea. Vagyis két virslinek látszó tárgy és meleg cukros víz.
Érdekesség kedvéért egyszer érdemes volt eljönni, de a város és emberek zaja nekem sokat levont az élménybõl, nekem nem érte meg az ezer forintos nevezési költséget.
bye, krajo
|
| |
