|
|
Wass Albert 44
Reggel egy laza 35 perc szabadtéri sorbanállás (~-10C) után derül ki, hogy - elõnevezett lévén - nem is kellett volna sorbanállnunk (BUÉK-kívánás Vándorköszinek). A menetszél ráfagyasztja a mosolyt az arcunkra, a futóbolond-kesztyû ellenére is lefagyástól féltettem a kezem. Vajonmerrének fürtjeit, nekem szempilláimat melírozza be a frissen ráfagyott dér. A Borbély hegyre kaptatva aztán kicsit enyhül a fagyos hangulat. Az EP-elérve már ragyog a nap, bár a felhõk tojáshabján kívül mást nem látunk a tájból. BUÉK kívánás RitaB-nek aztán helló. Magyarkútra viszonylag hamar eljutunk, de a Nagy-kõ hegyre kapaszkodás már megdolgoztat minket.
Jólesik végre az újabb downhill, de Nógrádra már újra emelkedünk. A községben pecsét begyûjtve, a vár éppen kibontakozik a ködbõl (örülök, hogy láttam). Kis kurflival a Csurgó forrást is megszemlélem a töltögetõk hada közepette. Aztán elkezdõdik a kék-zöld közös szakasz végtelenje. Hát sosem lesz vége ? Végre Béla rét, át a zöldre. Tetszenek az óriásjelzések, ezt még én is látom :-) A Fatornyosig újabb döngetés lefelé, ezek a szakaszok a kedvenceim, itt újra futóvá változok. A Fatronyosban Vagdalthusi próbál marasztalni hangulattal, meleggel, teával, forraltborral, levessel, de nem engedünk a komfort csábításának: menni kell. Királyrét bevezetõszakasza régi ismerõsõm, a központban át a hídon, majd kezdõdik a zöld újabb kaptatója. Kóspallagra megváltó 2 km-es aszfaltúton futunk be, ez tetszik, nem süpped végre a lábam alatt. A Börzsöny szívében aztán megkapjuk a pecsétünket és a Petamin adagunkat :-) Tar-Péter és Fekete-hegy támadása következik, nekem a Népek Tavaszából az Aranylépcsõ jut eszembe és - ha nehezen is -, de próbálom élvezni a kaptatót. vajonmerre is folyamatos mantrázás közepette veszi fel kedvencei közé :-) Szokolyára mérsékelten behavazott, de jól letaposott és csak mérsékelten jeges úton futunk be és néhány kanyar után elérjük a Szabadidõközpontot. Itt már nagy élet folyik, de mi gyors pecsét után továbbindulunk. Kikapaszkodunk a községbõl, majd a szántó fennsíkján haladunk jól kitáblázott útvonalon. Ez nem a kedvencem, már csökken a lelkesedés, de ezt oldja a Csattogóra vezetõ hullámvasút. EP behúzva, most már a megnyugtató "Verõce" felirat van táblázva. Gurulunk lefelé, a GPS-en is feltûnik és a ködbõl is kibontakozik az rk. templom megnyugtató sziluettje. Még egy vidám kapaszkodás, aztán sprint a célba (5:42:39), ill. közel 3/4 óra sorbanállás a kitûzõért (az adminisztráció ideje szolgált célidõként !!!). Javaslom mindenkinek, hogy átizzadt futóruhában próbálja ki ezt -5 fokban. Nem egy leányálom az ehetetlenül forró paprikáskrumpli ellenére sem, amelynek mûanyagtálja az ember kezében lyukad a hõ hatására ...
Az ünnepségbõl az elején a magyar-, majd a végén a székely himnusz meghallgatása jut, meg egy rövid pillantás az ünneplõkre a kerítésen át.
A kocsihoz menet a vacogástól a forró tea a kezünkre lötyög, de legalább az meleg. Mint a száraz pamut, meg a kocsi hazafelé. Pestig kiolvadtunk.
Nekem mindennel együtt nagyon tetszett, a forró fürdõ, tejszínhabos kévéval normalizálta a hõháztartásomat
Köszönet Vagdalthusinak és csapatának a hangulatos túráért és a remek szervezésért, ha a rajt-cél körülmények javulnak, ez egy remek túra lesz ! |
| |
