Szóval egy kis beszámoló a Wass Albert túra 28 km-es távjáról:
Ez a táv tûnt legszimpatikusabbnak számomra logisztikailag ,tömegközlekedés,rajtidõ-menetidõ,hazautazás szempontjából, úgyhogy a reggel 8.07-es vonattal leruccantam Verõcére. Kis gyaloglás után a plébánia udvarán álltam sokadmagammal, mert hatalmas volt a létszám. A plébánia egyik kis helységében volt a nevezés és az indítás. kb 20 perc várakozás után be is jutottam, bent szerencsére melegebb volt, gyorsan kitöltöttem a nev.lapot, megkaptam az itinert, pecsét és indulás 9.15 kor. elõször a Borbély-hegy meredélyével kellett megküzdeni, egy ideig a verõcei utcákon haladtunk,majd egy jelzetlen úton fel az erdõbe,egyre meredekebben. Vagdalthús és csapata, kiválóan jelölte a jelzetlen szakaszokat is,(az egész túra folyamán) A4-es lapokra szövegszerkesztett irányjelzõ nyilakkal. Szóval egyre kaptatósabb lett, egyszerre nem fáztam,míg végre megenyhült az emelkedõ és felértem egy kis bekötõúton a hegytetõre a kilátóhoz,ahol várt a pontõr a pecsétjével. Kilátni a tejfölszerû köd miatt nem lehetett, sajnos idõjárásilag ez végig nagyrészt fennmaradt,bár az ónos esõnél jobb. Visszatértem az ösvényre, majd hamarosan kiértem az erdõbõl, Magyarkút hétvégi házai közt bandukoltam, hamarosan egy betonutas szakasz jött, de minden csupa hó és jég volt egyébként,téli dermedtség ülte meg a tájat. A mûútról végre rátértünk a K4 jelzésre és elindultam be az erdõbe,hamarosan rácsatlakozva az OKT útvonalára. Itt már tényleg "rendes" erdõ volt és következett egy fokozatosan emelkedõ 4 km-es szakasz. A ködös Albionban ez még hosszabnak tûnt, nem akart elfogyni. Jólesett embereket látnom magam közelében a barátságtalan télben,az erdõben. A hegyhát egyre inkább hegygerinc formát kezdett ölteni,bal kéz felõl lassan kitárult (volna, ha nincs köd) a láthatár és elértem a 2.epontot,Nagy-Kõ-hegyet ahol a pontõr lány várt kis tábortûz mellett. Pecsételtem,ittam egyet, "szerelvényt igazítottam", majd irány tovább. Egy kellemesen hullámzó majd lejtõ kis gerinc után tovább ereszkedtünk Nógrád irányába, kereszteztük a Vác-Balassagyarmat vasútvonalat, majd egy dombhát megmászása után megláttunk Nógrád ködbe veszõ házait. Itt nyílt terepen erszkedtünk egy mûútig,ami a faluba vezetett. Itt volt a 3.pont. Igazolás után a 28-as résztvevõk nem mentek be a faluba,így én sem, ellenkezõ irányban haladtnuk a P+ jelzésen. egy darabig 7végi telkek közt ment az út,majd felszerpentinezett a Róka-hegyre, végre ismét kellemes erdei útom mentem. Ez idõvel lejteni kezdett,leereszkedtem a Les-völgybe és párhuzamosan a vasúttal, haladtam tovább. Itt egyre több túrázóval találkoztam, aminek nagyon örültem. Elértük a vasútállomást,innét az emelkedõ mûúton mentünk Szokolya irányába, a kis fenyveseket elhagyva,kitárult a táj, majd beértünk a faluba. Itt indult a Társa-mezõ felé az út,de még be kellett mennem a bisztróba,mert ott volt a 4 ellenõrzõpont, szembõl jöttek a Csattogó felé igyekvõ túratársak.Egyszerre ismerõs hangot hallok (szemüvegem kissé bepárásodott nem láttam jól), Döme volt az, kézrázás, pár szót váltottunk,jólesett vele találkozni ,majd mindeki ment tovább az útján.Így felderülve értem a kocsmába,ahol egy kis sörrel öblítettem le a nem az út porát,mondjuk úgy, az út havát. Pecsét megvolt,vissza a faluvégéhez, rátértem a Társa-mezõ végtelen fennsíkjára.Emlékeztem, nyáron a Válaszút 20 túrán a 40 fok hõségben majd megsültem a tûzõ napon,most merõben más volt a helyzet,dermesztõ hideg volt ,ködös havas elhagyatott pusztaság, csak a túrázók kis fekete távoli pontjai ,alakjai jelentettek egyfajta változatosságot. Elõttem is meg mögöttem is voltak sokan. Véget nem érõ pusztaság után elértük ismét az erdõt és annak a szélén haladtunk egy jurta-telek mellett. Kis emelkedõvel betértünk az erdõbe,és hamarosan a Csattogó ellenõrzõpontnál voltunk. A horizont felé hanyatló téli nap kicsit felpiszkálta a ködöt,némi világosság támadt, a téli alkonyban, kicsit az ég kékjét is láttam a hátralévõ kilométereken,amibõl a pontõr tájékoztatása alapján már csak kettõ volt... Csattogó után kellemesen ereszkedõ úton értem vissza Verõcére, végszóra megmásztam a templomdombot és 15.10 kor beléptem a plébánia, a cél kapuján. Itt ismét hatalmas sor állt,minden képzeletet felülmúlt a 600 feletti résztvevõ-létszám. Hát vártunk,türelmesen. De volt gulyáságyú, Zete vodkával, Jagermeisterrel, tartotta a lelket bennünk:)) én az utóbbiból ittam. Tea is volt. A kenyér már elfogyott de késõbb abból is hoztak,kellett utánpótlás. kb 20 perc után bejutottam a célhelyiségbe,Dömével újból találkoztam még egy kézszorítás, itt ismét összefutottunk majd én is az asztalokhoz értem megkaptam az oklevelet és a nagyon szép kitûzõt, majd gratuláció, és irány a vasútállomás. 16.19-kor jött is egy vonat azzal rendben hazaérkeztem. Nagyon jó túra volt,színvonalas szervezéssel, szívélyes fogadtatással,köszönet érte! |
