Túrabeszámolók


Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18

VagdalthúsTúra éve: 20092009.01.13 08:27:19
Wass Albert-emléktúra - rendezõi beszámoló

Gyanítottuk, hogy többen lesznek, mint tavaly, hiszen egyfelõl zsúfolt hétvégén (BUÉK, BHTCS) volt az elsõ rendezés 2008-ban, másfelõl az ónos esõ-jégpáncél kombináció nyilván sokakat elriasztott, de így is összejött 295 fõ, aminek nagyon örültünk az elsõ rendezés kapcsán.

Idén a túra hetében ugrott meg jelentõsen az elõnevezõk létszáma, s az alapján sejthetõ volt, hogy az 500 feletti létszám sem kizárt. Ezért napról napra mindenbõl gyors utángyártás vagy rendelés zajlott: kitûzõk két forrásból, oklevelek, távmegjelöléssel vagy tartalékba távfüggetlenül, fekete-fehér itinerek, gulyás rendelése Királyréten a hosszú távosoknak, hogy õk is kapjanak meleg ételt, mivel megvolt az esélye, hogy mire célba érnek, az 500 fõ kapacitású gulyáságyú tartalma elfogy. Igaz, arra gondoltam, hogy idén, mivel többször hangsúlyoztuk, talán az elõnevezõk aránya magasabb lesz, mint tavaly, akkor 107 elõnevezés mellett 295 részvevõnk volt. Ezúttal pár nappal korábban le kellett zárni az elõnevezést, hogy a színíes itinerek elkészülhessenek, mivel 205-nél járt már ekkor a létszámuk.

Végül amivel készültünk: 550 kitûzõ egységesen, 40 kitûzõ a Válaszút 20-asoknak, 30 rendezõi kitûzõ, 100+500 adag gulyás, a 20-28-44 km-eseknek 348 szelet müzli, a 18-asoknak több kiló keksz a Borbély-hegyre, 3 borosüvegnyi házipálinka, 680 itiner, 700 db oklevél (köztük távfüggõ- és független is).

Január 9-én pénteken mentünk kitenni a jelzetlen szakaszokra a feliratokat, ekkor gyönyörû idõnk volt, bár hideg, de napos.

A túra napján hajnal 2 után már nemigen tudtam aludni, dolgozott az adrenalin. Szép lassan lehordtam a tizenvalahány szatyornyi holmit a kocsiba, jégkaparás, aztán 6-ra odaértem a rajtba. 6:30-ra jött a polgármester, kinyílt a helyiség, és elkezdtem kialakítani a helyszínt.

Jó lett volna idõben megkapni-kinyitni a plébánia felsõ épületét is, az eredeti terv az volt, a tumultus enyhítése érdekében, hogy ott lenne a nevezési díj fizetése és a nevlapok kitöltése, az indítás, itinerek átvétele pedig az alsóban, késõbb a szolgáltatás elfogyasztása a felsõben, a cél az alsóban.

Reggel 7-re csak az alsó épületet használhattuk még, nem volt mit tenni, itt kellett elkezdeni a rajtprocedúrát, s onnantól már nem lehetett változtatni, folyamatosan jöttek, hiába szerettük volna pont azt elkerülni, ami végül kialakult.

Levegõvételnyi idõ sem volt, pörögtünk, de a nevezõk sajnos csak a sort érzékelték, tudjuk, hogy a hidegben mindez igen kellemetlen lehetett. 9 óra körül aztán szedelõzködtem, és mentem át Királyrétre, hogy fogadjam a 44-eseket pontõrként a Fatornyosban, ill. a Válaszút 20-as résztáv érkezõit díjazással lássam el, továbbá a hosszú távosokat meg is etessük, mivel itt gulyás, tea, forralt bor is volt.

Útközben beszéltem Zetével: kevés a fekete-fehér itiner. Egyszerûen nem értettem, mindet elvittem, el nem tûnhetett. Felhívtam a párom: nem hagytam otthon egy dózist? Nem. Nézem a kocsiban, nincs. Passz... jobb híján elkezdtek a rajtban egy csapat-egy füzet taktikával rajtoltatni.

Királyréten találkoztam Bezeczky Árpival (aki sokaknak ismerõs lehet börzsönyi túrákról, a Duna-Ipoly NP természetvédelmi õre), átadtam a pontõrcsomagot, aztán irány a Fatornyos, 9:35-re értem oda, ahogy számoltam, az elsõ érkezõ már ott volt pontnyitás elõtt 30 perccel :-) Az elsõ futók még nem kértek enni, viszont miattuk nem is aggódtam, mivel sebességük alapján biztos, hogy elég korán érnek a célba ahhoz, hogy még jusson a verõcei gulyásból.

10:45 körül kész volt a leves is, és szép lassan megtelt a Fatornyos étterme, déltájban volt a csúcs, és mindenki elkezdett enni-inni. 116 adag gulyás fogyott végül, sajnos az utolsó nyolc Válaszút 20-as részvevõnek már nem jutott, viszont mondtam, menjenek be Verõcére, ott még biztosan van. Közben egy pillanatra sikerül térerõt találnom, s megtudtam, 611 nevezõ volt. Hoppá...

14:40-kor tudtam elindulni, közben benéztem még Szokolyára a pontõrökhöz, hogy bírják, de mosolyogva közölték, hogy tudják kezelni. 15 óra körül értem a Csattogó-völgybe, s elindultam felfelé, a pontra, hogy leváltsam a 10:15 óta ott posztoló pontõrt, egy darabig még együtt voltunk fent, aztán délután négytõl már csak magam pecsételtem.

Közben jött a telefon a célból: a kitûzõk is elfogytak, a vártnál gyorsabban. Ezt sem értettem, ha "csak" 611 ember jött el...

Kb. egy órán át volt viszonylag aktív forgalom, délután öttõl már ritkult a nép, s közben hallottam, hogy a Csóványosra kitérõt tevõk is beérték a mezõnyt, a seprû is már elhagyta Szokolyát, úgy tûnt, a túrázók jó sebességének köszönhetõen elõbb is zárhat a pont, mint 19 óra. Így is lett, s mire célba értem, már csak a seprûk érkeztek utánam (a völgytõl kocsival mentem a plébániáig).

Utána már csak a célzárás maradt, illetve még egy feladat, már hétfõn: átnézni alaposan a rajtlapokat, hány embernek kell díjazást küldeni utólag, és 120-ig számoltam, ami meglepõen soknak tûnt. Ekkor jött a gyanú, hogy talán a zsúfolt rajt-cél helyszínen spontán számolták össze a létszámot, és nem 611 az a 611, és ez magyarázatot ad több területen is a befuccsolásra. Otthon este alaposan átnyálaztam a névsort, a létszámot, s ez alapján 708 nevezõ indult vasárnap, további 6 rendezõ a túra napján gyalogolt egy 18-ast, az elõzetesen bejárás formájában indulókkal együtt a végszám 729.

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki megtisztelt bennünket részvételével, elnézést kérek-kérünk a sorállásért, a tavalyihoz képest több, mint dupla létszám nem kis feladatot jelentett - és bizony a helyiség is igen szûk ehhez, a túra ebben a formában kinõtte korlátait.

Hálásan köszönöm mindenkinek, aki részt vett a rendezésben, akár terepen a hidegben, akár a rajtban-célban az õrület közepette, sõt többen mindkét fronton helytálltak, köszönjük a verõcei házigazdák segítségét-támogatását, a Fatornyos Fogadó rugalmasságát.

2010-ben egyetlen cél lehet: a kellemetlenségeket kiküszöbölni, és a létszámbéli sikeren túl mindenkinek maradéktalanul pozitív élményt nyújtani. Nagy feladat lesz, de állunk elébe, és remélem, hogy sikerül.