Túrabeszámolók


Téli Mátra

HCCTúra éve: 20092009.02.02 02:36:00
Téli Mátra XL

Az elsõ túrám, amikor azt érzem, megérdemlem, hogy beszámolót írjak. Miért? Mert hiába túrázom vagy öt éve, most éreztem elõször igazán, mit jelent fejben összeszedettnek lenni, és egy kicsit túllépni magamon. Nem arról van szó, hogy ez lett volna a leghosszabb túrám, csak valahogy most kaptam el a fonalat a legjobban. Eddig mindig volt holtpont, mindig eluntam magam félút után, bár a célbaérés után mindig elégedett is voltam. Most ez más volt valamiért. Nem tudom, miben, de nem is fontos. Inkább a beszámolóm:

Gyuri barátommal indultunk 7.45-kor, kicsit késõbb a tervezettnél. Lajosházáig sok futó ment el mellettünk, és mi is sok lassabb gyalogost elõztünk meg, zárójelben: konfliktus nélkül. Nem voltam elégedett az idõnkkel, de mindegy, haladjunk. Mátraszentimre felé lassan jött a mûút, utána annál gyorsabban a falu, jólesett a tea. Itt már egy ideje hóban haladtunk. Még egy nekirugaszkodás, és fent voltunk a Piszkéstetõn. A látvány magáért beszélt, az idõjárás is kegyes volt hozzánk, aki akkor volt fent, csodát láthatott... Galyatetõn ettünk egy virslit, gyors tea, majd iszkiri lefelé. A kéken Gyurinak a térde bemondta az unalmast, úgyhogy megegyeztünk, hogy a célban találkozunk, majd meglátja, végigmegy-e a rövidebb távon, vagy visszabuszozik a rajtba. Végül buszozott szegény. Én magamra maradva pecsételtettem a Csór-hegy oldalában, majd leves a turistaházban, igen jól esett...

Innen relatív monoton út jött a Pisztrángos-tóig, fejben pedig a rákészülés a Kékesre való feljutásra. Ez jobban sikerülhetett a korábbi próbálkozásoknál, mert gyorsabban és sokkal fájdalommentesebben értem fel a csúcsra, mint korábban bármikor, és mint arra számítottam volna. Ez önmagában is örömre adott okot, hát még az, hogy már csak le kell zúzni :)

A zúzásban nem volt hiba, egészen addig, amíg a már sokak által emlegetett jeges szakaszhoz nem értem, itt kisebb sor várt. A hóhatár alatt még a sárral kellett szembenézni, amit szegény cipõm bánt. Az elsõ toccsanás után elfogyott a türelmem, és most már mindegy alapon csak átcsapattam a saras részeken. Az utolsó EP-nél sötétedett rám, hoppá, kellett volna lámpa? :) Szerencsémre mindig volt körülöttem valaki lámpával, aztán át Mátrafüreden, be a célba, örülünk...

A kitûzõ tetszik, az emléklapot 1 perc alatt megkaptam a csinos segítõktõl, és némi átöltözés után Gyurival együtt már útban is voltunk Budapest felé.

A szervezõknek köszönöm ezt a szép napot, jövõre (+Mátrahegy, +Mátrabérc), veletek, ugyanitt!