Túrabeszámolók


Téli Mátra

LaccTúra éve: 20092009.02.02 10:19:28
Szeretnék futóként én is hozzászólni az elsõ néhány beszámolóhoz.
Az a helyzet, hogy nagyon megértem a problémátokat, de higgyétek el, mi futók igyekszünk nagyon körültekintõen eljárni a túra során. Nagyon szeretem és tisztelem a túrázókat, magam is gyalogszerrel kezdtem el teljesíteni ezeket a nagyszerû túrákat, de aztán áttértem a futásra. Rengeteg nagyszerû embert ismertem meg a túrázók személyében. A túra során mindenkinek megköszöntem a fair félreállásokat, sõt, sokszor a szûz hóban elõztem, hogy félre se kelljen állniuk. A probléma szerintem az, hogy tényleg nagyon sokan vannak ezen a túrán(hál'Istennek, mert az ország egyik legjobban szervezett túrája) és nem tud minden futó 7-kor rajtolni. Néhol sikerül ezt úgy megoldani, hogy terepfutó maratont is hirdetnek külön a futóknak, de én szeretem ebben a túrában azt, hogy futás közben láthatom, mennyire él még mindig a túramozgalom Magyarországon. Ez egy életforma, mai felgyorsult világunkban asszem az egyetlen igazi csendes hely az erdõ. Sõt, minden tiszteletem azoké, akik legyõzve önmagukat végig tudnak menni akár családostul is ezeken a nem rövid távokon. Néha többre tartom õket, mint az énféle teljesítménykényszeres futókat:) Engem doppingol ez a sok ember a táv közben és a célban. Ja, és a végén a csinos lányok a célban:)

A túráról: Sajnos csapattársam késett a kocsival, így csak 8-kor sikerült elrajtolnom az XL-en. Elõzések Lajosházáig, pecsét, tovább. Aztán a csapattársam 10 k körül elment, innentõl egyedül. Mátraszentimre gyönyörû, Galyatetõn egy kicsi keverés után pecsét, aztán kissé csúszós úton haladtam lefelé.Én megálltam az erõlevesnél, és bár nagyon forró volt, kivártam, mert úgy éreztem, már úgy is fölösleges sietni, és ráadásul jól is esett az íze:) Kékesre szenvedés fölfelé, asszem az elsõ pár kilin túl gyors kezdés most megbosszulja magát. A hó nagyon megfirkantott, akkor azt hittem, csak engem. A kilátás mindenhol eszméletlen. Cipõm talpa már elhanyagolható bordázatú, asszem cserére érdemes. Sötét Lápa-nyergében balra indultam el, mert az itinerben azt írták, nyugat felé a kéken, de én csak arra gondoltam, hogy balra a Nap nyugszik(Bruhaha, lassan járj, tovább érsz:)Na mindegy, visszafordulás, uccsó nehéz emelkedõ, aztán nõvéremmel találkoztam a kékesi házban, aki hõsként teljesítette az M-et élete elsõ komoly túráján:)A Déli Sípálya eszméletlen szép, sok síelõ, szép látvány volt. Amikor a Kékesre felértem, azt éreztem, hogy olyan, mintha egy nagy adag asztali sóban lépkednék, csak az nem csúszik:)Jól esik a tea, többet is lehúzok, most tartok a tervezett célidõnél(4 óra) már mindegy:) Lefelé Mátrafüred irányában utolértem a két Józsit, õk is hõsök, na. Ahogy megszûnik a hóhatár, szép, de vicces, felcseréltem volna, hogy inkább a végén legyen a hó, akkor nem néztem volna ki úgy, mint egy varacskos disznó:)A célban sok kedves ismerõs, de minden túrázónak nagyon gratulálok, ez az igazi országimázs, kár, hogy kevesen ismerik, milyen értékeink vannak. Köszönöm a szervezõknek és a kinn fagyoskodóknak, benn szorgoskodóknak a munkájukat, kedves szavaikat!