Túrabeszámolók


Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!

JungleTúra éve: 20092009.02.08 15:29:07
Túrázz a vonatért! - Rómer Flóris

Végre élvezhettem a „muszájból” való gázolást a Cuha-patakban... Bár a Gázló 130 -as mountain bike túrákon már átélhettem hasonló örömöket, de az a nyáron van meleg vízben és persze nem gyalog. A rajtnál tájékoztattak, hogy a magas vízállás miatt plusz két kilométer lesz a táv. Én viszont pontosan ezért jöttem! A nyolc gázlón való átkelésért. De errõl majd késõbb... A 20 km-es táv benevezése után leruccantam a Kõpince-barlanghoz és a Kõpince-forráshoz. Még nem kívántam a vizet, de a természetesség kedvéért ittam a forrásból. A Cuha mentén folytattam az utat a Zörög-hegy északi oldalában. A talajviszonyok kielégítõek voltak az évszakhoz viszonyítva. A sáros, vizes, avaros, latyakos trutymótól egészen a 10-15 cm-es hófoltokig váltakozott a talaj. A Cseszneki-várhoz kaptatva csodáltam meg a Kõmosó-árok bõvízû zuhatagát. Az elsõ ellenõrzõpontnál, a vár bejáratánál megkaptam a járandóságot (kakaós nápolyi szelet), és usgyi a sárga-zöld elégazóig ugyanarra vissza. Innen hillclimb a 494 méter magas Zörög-tetõre. A csúcson felírtam az aktuális ellenörzõszámot. Egy vadászház és Károlyháza után leértem a Cuha-völgybe, majd onnan a Porva-Csesznek vasútállomásra. Itt külön kértek rá, hogy kerüljek a Hódos-ér irányába, mert úgy könnyebb. Nem igazán vagyok makacs, de lelkibeteg lettem volna, ha kihagyom azt, amiért jöttem. Saját felelõsségre tehát a Rókalyuk-dombnál elágazó piroson a szûz hóban (ez lett volna az eredeti útvonal) megkezdtem a menetelésem, ami szinte felére visszavett az átlagsebességembõl. Kb. 30-35 az útra kidõlt fa lassított, majd elértem az elsõ gázlót, amin 10 méter szélesen át is keltem. Kiérve az iszapban térdig elsüllyedtem, de tudtam, hogyha erõbõl próbálom meg kihúzni a lábam úgy nem fog sikerülni, ezért megpróbáltam a kontraposzt, kiegyenesített láfejjel lassan kiemelõs technikát. Ezt többször is meg kellett kisérelnem az átkelõknél. Némelyik átkelõn 20 métert is kellett gázolnom, mire kivánszorogtam a vízbõl, majd az iszapból. Ringló kutyám örömmel vetette bele magát a Cuhába, persze miután látta, hogy én mit is csinálok. A vasútról búzdítások is jöttek, hogy „te õrült”, de sokszor nem hallottam a patak hangos zúgásától. A völgy végén még átmentem a túloldalra a Betyár-pamlag-barlangot megnézni. A 9. gázlót már nem vettem be, mert közvetlen mögötte volt egy híd, amin immár kristálytiszta cipõben és térdtõl lefelé tiszta nadrágban mentem át. A 20 km-t és 600 métert kb. 4 óra alatt küzdöttem le, de az utolsó 3 km több, mint egy óra volt. A célban a kitûzõ/oklevél mellé pecsételtettem a Bakony túrázója igazolólapomra is. És végre megvehettem a bibliámat, a 2009 -es Teljesítménytúrák könyvet.