Túrabeszámolók


Szigeti Harmincas

qvicTúra éve: 20052005.09.19 12:48:23
Szigeti Harmincas 15km

Érdekes túra volt ez. Párommal kellemesen meglepõdve vettük észre a túrakiírást az interneten, és
rögtön be is terveztük a rövid távot (16km) vasárnapra, gondolván, hogy az majd jó kis levezetése
lesz a szombati Õszi 30-asnak. Akkor még nem tudtuk, h a szombati túra milyen megpróbáltatásokat
állít elénk. De ez egy másik történet.. Szombat este kicsit megtépázva, de még mindíg szilárd
elhatározottsággal készültünk a túrára. Elõre lehetett sejteni, hogy nem a szokványos ttúra lesz,
mert ez ugye Budapest belsejében fog zajlani, utcákon, hidakon. Azért mi bakanccsal, esõgatyával,
esõkabáttal szerelünk, számítva az elõzõ napi elázás folytatására, aminek az idõjósok esélyt is
adtak.

A starthoz valamivel 9 elõtt érünk. A rendezõség három nevezési asztalkával fogad az uszoda bejáratánál.
Elõször csodálkoztam a dolgon, de aztán rájöttem, hogy nem csak túrát szerveznek, lesz valamilyen
futóverseny is a helyszínen. Át is irányítanak kedvesen az elsõ bepróbálkozásnál egy másik asztalhoz,
ahol a teljesítménytúrára lehet nevezni. Meg is tesszük. Kicsit még tetvészkedünk, pár perccel késõbb
indulunk mint a lapon szerepel. Az útvonalleírás gyakorlatilag egy rövid felsorolás amiben az érintendõ
sziget/utca/híd nevek szerepelnek sorban. A soványka papírból még ennyi derül ki, hogy pontõrökkel
nem nagyon fogunk találkozni, inkább kis magánakciókat kell majd végrehajtani az adott ellenõrzõ helyeken,
ami két kategóriába sorolható:
1. valamilyen tereptárgyat kell megtalálni, és feljegyezni bizonyos tulajdonságát a lapra
2. valamilyen tereptárgyra erõsített tasakot kell megtalálni, és abból kivenni az elõre belehelyezett
szórólapokból 1-t

Az elsõ pont máris a Margitszigeten volt, egy templom melletti szobor névadóját kellett leolvasni
és feljegyezni, arra vettük tehát az irányt. Alighogy elindultunk, lecsapott ránk egy operatõr kamerával
a nagy magyar királyi televíziótól, és vad filmezésbe kezdett. Mint megtudtuk tõle, alig indultak a
túrán, és ki vannak éhezve pár felvételre a ttúrázókról is. Nem csodálkoztunk nagyon, h kevesen indultak,
mivel a túra nagyon késõn lett meghirdetve a neten, az éves túrafüzetbõl pedig teljesen kimaradt. Úgy
tûnt teljesen, hogy egy hirtelen jött ötlet szülhette meg a rendezõségnél 1-2 héttel az esemény elõtt,
h milyen jó lenne a futóverseny mellé ttúrát is szervezni. Ami rendben is lenne, csak úgy látszik nem
sikerült eléggé promótálniuk. Elköszönünk a kamerás emberkétõl, és tovább sietünk a pont fele. Hamar
el is érjük és begyûjtjük a nevet. Egy túratárs ér utól minket, és kicsit tovább menve nagyon nézelõdik.
Útbaigazítjuk, hogy azt a templomot keresi, amelyik pont most hagyott el 20 méterre. :) A következõ pont
egy szoborcsoport Budán a Fõ tér felé. Irány az Árpádhíd.

A hídon nagy a forgalom, visszasírjuk az elõzõ napi jó bakonyi levegõt,
de legalább most a szél esõ nélkül fúj csak. A célutcához hátulról, a hév megálló
felõl közelítünk, kis kerülõvel. A magányos túratárs utól is ér közben minket. Felírjuk a rejtvény
megfejtését. Továbbindulva kimegyünk teljesen a hév mellé, és ott haladunk elõre. Késõbb kiderül ez nem
volt a legjobb ötlet, elfogy az út, visszakanyarodunk az egyel beljebb haladó utcára. Romos raktárépületek
mellett haladunk el. A következõ állomás az Óbudai szigeten lesz, irány a K híd.

A Filatorigát megállónál átkeltünk a sineken és megcéloztuk
a sziget bejáratát. Ahogy átértünk a hídon balra le kellett fordulni
egy keskeny földútra, amelyik a parttal párhuzamosan haladt a sziget északi vége felé ahol majd a pont
lesz. Megkönnyebbülés volt a lábunknak a földút a beton után. Végre fák vesznek körül, bár a hely még
így is hagy némi kívánnivalót maga után, fura alakokkal találkozunk. Útközben egy biciklis túratárs halad
el mellettünk. A sziget végén a pont úgy van megjelölve a szövegben, hogy "az ottlévõ fák egyikén lévõ
irattartó"-ból kell kivenni a szórólapot. Elég sok fa volt arra. :) A fene vigye el végülis erdõben voltunk.
Meresztgetjük a szemünket mindenfele. Én már elõtte is arra gondoltam, h biztos kiteszik valahova teljesen
a sziget szélére a pontot, ezért szinte biztos voltam benne, hogy nem az úton lesz amit keresünk. Közben
a biciklis kollega jön visszafele, és érdeklõdik, hogy megtaláltuk -e. Nem. Mi sem. Három fele indulunk ;)
A srác visszafele egy dózerúton a part irányába, én egy kis ösvényen a dzsumbujba a part irányába, párom
fent az úton maradva keresgél tovább. Végül a bicajos srác megtalálja a pontot, hoz is nekünk szórólapot
belõle.

Megtaláljuk egymást, megköszönjük, jó utat kívánunk, majd indulunk visszafele. Most ugyanis vissza
kell menni ugyanazon a hídon, majd az újpesti vasúti összekötõ híd fele kell venni az irányt a Népszigetre.
Ez egy elég hosszú szakasz volt, ami izgalmak nélkül, a betont koptatva és Buda újabb már-már oszlásnak
indult lerobbant (avagy ahova egyébként sose jönnénk) részeit megismerve telt. Végre nagy nehezen elérjük
a vasúti hidat. Kételkedve és gyanakodva közeledünk. Eddig még csak vonattal mentünk át efféle hidakon.
Egy ideig nem is láttam, hol lehetne gyalog ezen átjutni. A töltés egyre csak magasodott mellettünk, a
tetején csak egy sínpár futott, út nem, ez lentrõl is látszott. Egyszer csak balra egy feljáró szerûség
tûnik fel, de le van zárva. Szerûseg inkább, mert ezt már nehéz feljárónak nevezni. Nem másztunk át
a kerítésen, de nagyon nézegettem, hogy hol lehet még felmenni, merthát valahogy fel kell jutni. Kicsit
késõbb vezetett felfele egy ösvény a már magasabban húzódó "feljáróra", a tetején a kerítés meg volt
törve, be lehetett slisszolni. Felmásztam megnézni. A fenti út nem illett a városképbe. Nem nem.
Egyáltalán nem illett semmilyen bennem levõ "út"-ról alkotott képbe sem. Kicsit dzsungel, kicsit
urbanikus, nagyon szemetes, nagyon lezárt. Páromnak mindenesetre segítettem feljutni, és elindultunk
a fura úton felfele. A faltól a korlátig fákkal és gizgazokkal volt benõve az egész, egy kis ösvény
vezetett felfele, ami viszont le volt betonozva, ez így együtt elég érdekes képet adott. :)) Már
bánom, hogy nem fotóztam le. Feljutottunk, de fent megint le volt zárva az út kerítéssel, ami már
átment volna a hídon a vasút mellett. A másik oldalt viszont láttuk, h nincs lezárva. Na szép. Akkor
át kéne jutni vhogy. Persze le kellett mászni, és megkerülni az egész kócerájt, majd újra fel. Találtunk
lefele egy másik lejárót, ami már jobb állapotban volt, de a végén ez is le volt zárva, úgyhogy megint
átkommandóztunk. Át a híd alatt, mikor pont megérkezett egy vonat a fejünk fölé, iszonyat robajjal. Azon
izgultam, hogy senki ne legyen épp a wc-n. A töltés másik oldalán viszont nem találtunk feljárót, csak
egy nagyon meredek ösvényt felfele, amin felszenvedtük magunkat és megint csak (már-már rutinosan)
átvergõdtünk a kerítésen, ami itt ráadásul magasan is volt. Fent az úton épp jött pár biciklis egyén,
néztek is nagyon minket. ;) A következõ pont fele haladtunk a hídon, ami a Népszigeti oldalon a híd
lábánál várt minket egy "étterem" formájában, amirõl megint csak fel kellett jegyeznünk egy adatot.

Útközben a hídon utólért minket a biciklis kollega, aki a 30-ast nyomta minden bizonnyal. Lekavarogtunk,
majd elindultunk keresztül a szigeten a déli vége felé, ahol a gyalogos híd várt minket újabb ponttal.
Itt már hosszúnak tûnt nagyon az út át a szigeten, a betont már érezte a talpunk a bakancsban. Útközben
azon tûnõdtünk, hogy mehet itt a bolt az itt lévõ vendéglátó helyeknek. Ez is elég lepukkant hely
benyomását keltette. Mikor elértük a hidat cseperegni kezdett az esõ, de hamar el is állt. Újabb pont
várt minket szórólapokkal a túlsó oldalon.

Itt már tudtuk, h idõben vagyunk, lassítottunk mert Timinek nagyon fájt a lába.
A gondok még az elõzõ napról gyökereztek, de most igazán kellemetlen. Battyogtunk
tovább kesze kuszán utcákon, míg végül el nem jutottunk az Árpád híd másik végéhez. Újra vissza a
Margitszigetre, majd végig a Hajós Alfréd sétányon. Itt várt az utolsó pont, szórólapokkal. Vettünk
belõle, majd haladtunk tovább az úton az el-el suhanó futók mellett, akik épp aznapi edzésüket
bonyolították.

Kicsit odébb mégtöbb futót láttunk meg, csak õk már versenyeztek. Egy fordítónál rendezõ állt
ügyelve a futók helyes kanyarodására, és jöttek a versenyzõk szép számmal. Kellemetlen volt nagyon,
hogy nekünk is ezen az úton kellett haladni, így óhatatlanul zavartuk a rendezvényt. Ez szerintem nagy
figyelmetlenség a rendezõk részérõl, fõleg, ha tudjuk, hogy mindkét rendezvényt õk szervezték. :) :((
Nem kellett volna a végét egy útvonalra rakni a futóversennyel. Talán jövõre a másik oldalra rakják a
túra befutóját. Végül beértünk szintidõn belül, kaptunk szép kitûzõt meg egy átlagos oklevelet, meg
még a biztonság kedvéért pár plussz szórólapot (már tele volt a hátizsák velük) :)

Meglepõdve láttam, hogy borzasztó kevesen indultak a távokon. 5 ember a röviden, 8 a "hosszún" és ketten
bicajjal. Az 15 akárhonnan is nézzük. Keseregtek is emiatt. Mondtam, h talán jövõre, ha rendesen
meghírdeti többen eljönnek, az tuti. És végülis nem volt egy rossz próbálkozás.
Felhívták a figyelmünket, hogy van ellátás is, ugyanaz mint a futóknak, onnan kérhetünk. A futók frissítése
viszont még verseny közben mûködött, fiatal lányok adogatták a futóknak a poharakat. Nem nagyon akartam
ott zavargászni õket, de aztán úgy döntöttünk megnézzük mi a választék. Energiaitalok, kekszek, kis
gyümölcs. Szóltam az egyik lánynak, hogy a túrán vettünk részt, elvennénk innen valamit, nehogy kinézzenek
minket onnan, mintha csak odavetõdtünk volna egy kis ingyen piáért.. majd elvettünk 1-1 poharat, leültünk
a Duna partra, pihiztünk egyet, mielõtt hazaindultunk. Mit is mondjak még?? Városnézõs, tájékozódós..
..érdekes túra volt ez.. :))