Túrabeszámolók


Szent László

MúzslaTúra éve: 20092009.02.17 14:10:09
Szent László 33

Idén sikerült ismét eljutnom egyik kedvenc teljesítménytúrámra. Az elsõ rendezés még 2002-ben volt, amikor is bringával mentem végig, két társam kíséretében. Aztán több éven át mindig ütközött más programjaimmal, késõbb 2006-ban és 2007-ben ismét sikerült ott lennem a teljesítõk között. Az idei indulásom is kétséges volt, de a túra elõtti napokban már látszódott, hogy megoldható lesz az ottlétem.

Idén a társam Bálna volt, aki 4.30-as futásra készült. Én eleve szerettem volna hat órán belül végiggyalogolni, de mivel õ vitt autóval így még jobban erõsödött bennem ez a teljesítési határ, hiszen délután egy körül már indulni szeretett volna haza. Logisztikailag leraktuk az autót a célban (Tittel Pál kollégium), majd kisétáltunk a pásztói vasútállomásra és átvonatoztunk Tarra, a rajtba. Gyors nevezés és készülõdés után 7.10-kor sikerült is elrajtolnunk.

Az elsõ ellenõrzõ pont a szinte szomszédos Sztúpa volt. Itt Kelemen Laci adta az igazolásokat. Meg is lepõdtem, hogy nem a Tepkén találkoztunk, de aztán megnyugtatott, hogy oda is õ megy. Láttuk az elõttünk lévõ hat túrázót, akik két csoportban mászták meg az elõttünk lévõ dombot. Bálna itt el is köszönt és nekiiramodott a távnak. Egy darabig még láttam õt, aztán már csak a hátsó csoportot figyelhettem. Nagyon jó iramot mentek õk is, hosszú kilométerek után értem csak be õket. Ekkor derült ki, hogy a jól ismert Ispán testvérek azok, egyik kollégájukkal. Pár szót váltottunk majd kissé meghúztam a lépteimet és nekiiramodtam. Már nagyon vártam a kõkeresztet, ami Szentkút közelségét jelzi. A dél-nyugati irányból érkezõ gyalogos zarándokok ugyanis már legalább 150 éve ezen az útvonalon szoktak megérkezni erre a szent helyre.

Szemben feltûnt az óriási Meszes-tetõ és az oldalában lévõ barlangok, ami a következõ ellenõrzõ pontot jelentette. Bálna utólagos elmondása szerint látott, amint az aszfaltúthoz közeledtem. Nos, a szilárd burkolatú úton elértem Magyarország Nemzeti Kegyhelyét. Bementem a bazilikába is – természetesen nyitva volt – és egy röpke idõt eltöltöttem a kegykép elõtt. Aztán jött a nagy emelkedõ és felértem a Remete-barlangokhoz. Pecsételés és egy süti átvétele után már indultam is tovább.

Elõbb felkapaszkodtam az óriási fakereszthez, majd pedig leereszkedtem a Szent László hasadékba. Ott jobbra fordulva értem el a Szûz Mária-forrást. A vizét - mint mindig, amikor erre járok - megízleltem. A levegõ mínuszai ellenére meglepõen langyos volt.

Hosszabb vándorút következett elõször a zöld sáv jelzésen, majd balra lekanyarodva, a földalatti szállítóvezeték nyomvonalát követve. Kisebb puklikat is meg kellett mászni közben, de végül elértem a Szálláska-völgyet és jobbra vettem az irányt az OKT jelzésen. Itt ért utol egy futó, de hamar eltávolodott és ismét folytattam az egyedül túrázást, gyönyörködhettem a természetben.

Sámsonházát sikerült két órán belül elérnem, ami feldobott és a teát a kezembe fogva talpaltam tovább. Kisebb aszfaltvándorlás következett, majd a „tájvédelmi körzet” táblánál jött egy igen kemény kaptató. Nyomtam továbbra is a tempót, ahogy bírtam. Nagyon szép ezen a részen, hogy elõször a Szent Márton templom tûnik fel és csak utána a falu. A tetõrõl már látszódott a továbbvezetõ szakasz is. Láttam, hogy egy futó igyekszik felfelé. Gondolkodtam is rajta, hogy az biztosan Bálna. Gyors ereszkedés következett, majd egy rövid kapaszkodás és meg is érkeztem a nagybárkányi iskolába. Legnagyobb meglepetésemre Bálna fogadott a bejáratnál. Elmondta, hogy megfájdult a csípõje, így innen gyaloglásra vált. Már túl volt a frissítésén, ezért továbbindult. Én leültem zsíros kenyeret enni és teázgatni, hiszen ezzel el is dõlt, hogy mindenképpen együtt megyünk vissza.

Az elõttem lévõ három gyalogos is elindult, majd lassan én is utánuk vetettem magam. Az elkövetkezendõ szakasz az egyik nagy kedvencem. Sõt, számomra az egész OKT egyik gyöngyszeme. Szóval, ehhez méltóan próbáltam a tempót tartani. Hosszan-hosszan kanyarog felfelé a kék jelzés, míg ki nem ér a Sátoros és Kerek-Bükk-hegyek nyergébe. Innen jön egy rövid lejtõ és egy „mumus” keresztezõdés, amit anno (1995-ben) kéktúrázás közben, a másik irányból járva én is elnéztem. Azóta már fejbõl járom a vidéket. ;-)

Lassan utolérem a szintén tempósan közlekedõ három gyalogost és végre van egy újabb szusszanós rész. Ekkor tûnnek fel az elsõ nagyobb bükkösök és van bõven már fenyõfa is. Ám a lejtõ nem sokáig tart, hiszen következik a Köves-bérc. Itt a magányomat egy futó töri meg, aki szinte macskaszerû csöndben lépeget el mellettem. Némi lejtõ jön ismét, majd megint hegy (Varjú-bérc), hogy aztán újabb lejtõvel a Mátraszõlõs – Garáb közötti villanyvezetéket keresztezzem.

Innen már „csak” négy hegy van a Tepkéig. Elõször jön a Nagy-kõ-tetõ (551 m). Ehhez is vannak történeteim, hiszen dolgoztam is a fent lévõ átjátszó állomás kivitelezésén. A Garábi-nyeregben aztán utolérem Bálnát. Innen együtt gyûrjük tovább. A Macska-hegy (571 m) gyönyörû kilátással ajándékoz meg bennünket, a Purga (575 m) a viszonylag könnyed megmászásával, míg a Tepke (566 m) már az utolsó ellenõrzõ pontot jelenti. Pár szót váltunk Lacival és Rudival, majd már kissé fáradtan indulunk tovább. A maradék nyolc kilométer azért még nem lebecsülendõ.

Bõ másfél km után elhagyjuk az OKT jelzést és átváltunk a kék+-re. Az erdõbõl kiérve a régi, kellemetlen meglepetés vár bennünket: a SÁR. Jól be is lassulunk és kedélyesen beszélgetünk a globalizációról, meg az élelmiszerek génmanipulálásáról…
Elõttünk gyönyörûen látszik a Mátra és alatta Pásztó városa. Közben utolér és elhagy bennünket Sápi Endre és futótársa. A Pásó-tanyánál kissé ránk ijeszt a kuvasz kutya azzal, hogy kiront, de végül nem akar bántani bennünket.

A célig vezetõ aszfaltszakaszon minden lehetõséget kihasználunk a lábbelijeink tisztítására. A célban aztán a már megszokott kedvességgel fogadnak bennünket. Itt egyébként van egy - számomra – egyedi fogadás. Ugyanis, amíg elkészülnek az átadáshoz, addig a túrázó a szemközti fotelben várhatja az átadás pillanatát. Ilyet máshol, én még nem láttam. Bizony jól esik nagyon. Az elismerések után még elfogyasztottuk a finom paprikás krumplit és még teáztunk is.

Nagyon jó túra volt! Köszönjük a rendezést!