Budai Trapp
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 30 km Szint (térképen): 1100 m
Ismét csak egy jó kis késéssel írom meg a beszámolómat, de tartom magam a fogadalmamhoz.
(Negatív kezdés: Úgy tûnik, hogy az év eddig a lustálkodásról szól. Az elmúlt 2 hónap alatt 2 túrát sikerült összehozni, ami kb. 28,5%-a az elõre tervezett menetrendnek. Ebben szerepe volt annak is, hogy 1,5 hétig beteg voltam, köszönhetõen egyik kollégánknak, aki volt olyan kedves, és mindennap megosztotta velünk a betegségét.)
Mivel reggelente olyan nehéz az ébredés/felkelés, így maximálisan kihasználtuk a rajtidõ lehetõségei által nyújtott szabadságot. A Nyugatiból induló legutolsó olyan vonattal indultunk, mely még idõben odaérhetett. Persze - szokás szerint – ehhez is rohannunk kellett. :-) A lényeg, hogy még idõben érkeztünk meg… több túratárssal együtt.
A rajtidõ: 9:25, és mivel az utolsók között rajtoltunk, így nagyjából sejteni lehet, hogy mennyien is jelentek meg a túrán. Mi a 16X-dik rajtszámokkal indulhattunk. Annak, hogy "csak" ennyien indultunk, volt egy pozitív hatása is: sehol nem volt tömeg, így egy nyugodtabb környezetben túrázhattunk. És ez nagyon jó érzés volt!!!
Idõjárás:
Nagy örömömre szép kis hó fogadott bennünket. Azért is örültem ennek ennyire, mert mostanában teljesen kimaradt az életünkbõl a hó. (Legutóbb, a BUÉK-on volt kb. 1-2 cm hó vagy inkább zúzmara.) Az égen kevés felhõ, további égi áldásra nem lehetett számítani. A szél viszont erõsen fújt, ami a hidegérzetet erõsítette rendesen.
Túra:
Teljes erõbedobással indultunk neki, barátkoztunk a hóval, és az alatt található jéggel. Ez valamelyest nehezítette a menetelt, de én ezekre a dolgokra nem tudok negatívan tekinteni, inkább élvezem a változatosságot.
Az elején ment a „beetetés”: hegyek mellettünk, jobbra is, balra is, de nem kell egyiket sem megmászni. :-) A Kõris-völgy (elsõ szakasz) egy remek kis hely, remek látvány a hóval befedett táj. Emelkedõ nem sok, így elõkapom a gépet, és vadul kattintgatok mindenfele. Egyelõre se elõttünk, se mögöttünk senki. (Elvétve néhány favágó.)
Lassan beindul – ahogy közeledünk az 1.ep.-hez – megkezdõdik az emelkedés, kezdjük utolérni az embereket. Tehát nem tévedtünk el. :-) Bár nehéz is lett volna. A gyors pecsét után megmásztuk a Nagy-Szénást, bár szinte senki nem jött fel a csúcsra, én azért felmentem, kíváncsi voltam milyen a kilátás. Megérte: meg is örökítettem jó-néhány (~24) képben. Ha nem lennék ilyen „súlyos egyéniség”, akkor bizony a szél lekapott volna a csúcsról. :-)
Irány Nagykovácsi („szegények faluja”): lefele, majd ismét fel, és már a Vörös-pocsolyás-hát talaját tapossuk. Egy-két pillanatra a Nap is elõbújt.
2.ep: ismét egy gyors pecsét, majd tovább a piros sávon. Már távolról kiszúrtam a Fekete-fej tetején látható zászlót. Nemsokára meg is érkeztünk hozzá, majd felmásztunk rá. (A hegyre, nem a zászlóra. :-)) A 3.ep. nem pont fent a csúcson volt, hanem már lefele-menet. A leérkezés után ismét következhetett egy felfele-menet: elértük az P-Z elágazást, melyre – ahogy a következõ ellenõrzõponton hallottam a pontõrtõl -, sokan panaszkodtak, hogy eltévedtek ennél a résznél. Pedig itt nem volt mit eltéveszteni – szerintem. Állítólag valaki megfordította a Budai Trapp feliratot tartalmazó lapot, mely az irányt is mutatta, ami vicces lett volna, mert akkor max. fejjel lefelé lehetett volna a felirat. - tehát hülyeség. Illetve ott voltak a túrajelzések, szóval érthetetlen. :-)
Nagypapa üzenete:
"...egy eleg vekony sparga tartotta a nyilat, amely lotyogott is, szoval a szel vidaman el tudta forditani. A rogzites modja olyan volt. hogy nem fejjel lefele, hanem balrol jobbra fordult. Az elsoutasokat ez siman elvitte a masik iranyba..."
Természetesen nem állt szándékomban senkinek a lelkivilágba beletaposni. Remélem, azért a szervezõk nem csuklottak sokat az esetleges eltévedések miatt. (Egy konkrét esetet olvashatsz nagypapa beszámolójában.) Tanulság: itiner alaposabb vizsgálata, ha kérdéses az irány.
4.ep: pecsét, majd hajrá tovább. Hûvösvölgynél beugrottunk a Stop Shopban található DM-be, hogy kicsit feltöltsük a kiürült teakészletünket. Volt, akit/akiket ezután már 3-szor is elõztünk. De hát ez van, sokat fényképezek, ill. ha már volt lehetõség a vásárlásra, akkor miért ne. :-)
Innentõl már a Buék túráról ismert útvonalon haladhatunk. Felfele a jót beszélgettünk, így gyorsan mentek a km-k.
Olvastam a tavalyi beszámolókban, hogy az Újlaki-hegyen nem volt ep., így sokan lecsalták ezt. Most erre nem volt lehetõség, mert fent a csúcsán volt az 5.ep. Elõtte persze a már ismerõs meredek szakasz, több káromkodó ember, sokan foggal-körömmel kapaszkodnak, hogy ne csússzanak vissza. Én rohannék felfele, de a párom, mint legutóbb, így most sem élvezte ezt a részt, így segítettem neki, ahogy tudtam. Egy kötél elkélt volna. :-) Az Újlaki-hegyen a „szokásos” fotózás, majd le, mert nagyon vad szelek vannak errefelé. Jól esõ érzés, hogy sokan követnek a bizonytalan elágazásoknál/útkereséseknél: vezetem a csordát. Csak úgy sugározott belõlem a magabiztosság, de aki követett, nem járt rosszul. :-) Persze nem várunk senkire, aki jön-jön, aki nem-nem. Mire elérjük az elõre jelzett K-S elágazásokat, addigra mindenki lemarad. Pedig, mint utólag megállapíthattam, sokaknak elkélt volna a segítség. Mi elsõre megtaláltuk a szalagozott részt. Innen már csak egy rövid, de annál meredek lefele-menet, és már bent is vagyunk, a pici Menedékházban, amely tele emberekkel. A virslit azért megkóstoltam. Akikkel együtt jöttünk az Újlaki után, nem nagyon akartak érkezni, ebbõl gondoltam, hogy eltévedhettek. Jó volt üldögélni, de szaladt az idõ, így elindultunk haza. A buszhoz menet a mûúton szemben érkeztek néhányan, gondolom a kéken sétáltak lefele - ráadásként. A 137-es elõttünk ment el, így 20 perc várakozás. Ez idõ alatt többen érkeztek a túráról, így megtöltöttük a buszt rendesen.
Kép:
Nagy-Szénás
Nagy-Szénás
Nagykovácsi után
Újlaki-hegy (D)
Sárga:
Azon kívül, hogy egy szakaszon a sárga sávon is jöttünk, még eszembe jut 2 gondolat a sárga színrõl. Az egyik, hogy utunk alatt megcsodálhattuk, egy kreatív úr mûvét is, aki „sárgával” rajzolt egy szívet kedvesének – gondolom Valentin-nap alkalmából. Kedves. :-)
A másik, hogy az egyik kedves túrázó, sárga papírzsebkendõvel segítette az utána érkezõket a tájékozódásban, mert minden szakaszon eldobott/elejtett egyet-egyet. Hmmm...
Itiner:
Szuper. Rövid, lényegre törõ, minden nélkülözhetetlen információt tartalmaz. A leírásban az összes fontos információ benne. (Egy pici hiányérzet: az emelkedés, csak érdekességképp, belekerülhetett volna a szakaszokhoz.) A hátoldalon a térkép: akár ez alapján is lehet teljesíteni: mi így tettünk.
Köszönjük a szervezõknek a túrát/szervezést. Szuper volt, nagyon élveztük. És egészségre mindenkinek, aki elindult (akár teljesítette, akár nem). Kellemes nap volt.
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
