Túrabeszámolók


Julianus

csibaTúra éve: 20092009.03.29 16:04:43
Julianus 50

Csodálatos idõvel várta a Börzsöny a túrázni vágyókat, bár azért egy – két részen jobban magába szippanthatta volna a vizet és a sarat. Két éve indultam el elõször ezen a túrán, igaz akkor még csak a 30-as távon. Tavaly kimaradt, idén meg lett egy 50-es.

Zolival ketten vágtunk neki a távnak, ami kb Nagymaros szélsõ házáig tartott, mármint a kettes fogat. Az utolsó vonattal 9 elõtt pár perccel begurulunk Nagymarosra, ahol már csak kb 1 tucat ember áll sorba a nevezésnél. De így is a 270-271-es rajtszám jut nekünk, ami azért szép szám, pláne így, hogy munkanap van. Egy kis készülõdés után 9:05 kor begyújtjuk a rakétákat. Gyors tempót terveztem, így már az elején, Nagymaroson elkezdünk kocogni, ami késõbb tempós gyaloglásra vált. Egy kútnál megállok, megtöltöm a kulcsom, majd tovább. Elhagyjuk az utolsó házakat is, majd erdõben haladunk tovább. Pár száz méter múlva egy a túrán induló ember úgy dönt, hogy jobbra fel. Mit sem zavartatva magát, pedig jócskán mennek elõtte, és utána is. Zoli innen kezd egyre jobban leszakadni. Ezután már csak a célban találkozunk.

Fölfelé szuszogok rendesen, de rászolgáltam erre, mivel egy 40 perc alatt már a kilátónál járok, ahol kapom is a pecsétemet. Aztán futás lefelé. Kövesmezõig kocogás, amennyire a lejtõ engedi. Itt is mennek egy jó páran az aszfalton, de ez az elõzõhöz képest tényleg csak kispista. Kerítés mászásra most nem kerül sor, mivel már lebontották, és csak a maradványai látszanak. Lefelé általában kocogok, fölfelé marad a gyaloglás. Törökmezõnél (10:28) benyitok a házba pecsét gyanánt. Kicsit morcosan közlik, hogy kint van az asztalon. Biztos nem én voltam az elsõ érdeklõdõ. Majd tovaszállok, még jól érzem magam. Fölfelé a Békás rétig gyaloglásra váltok. Kint a réten csodálatos a panoráma, és még látszik, hogy a nagy csúcsok fehérek. Nagyon szép. Bár sajnálkozva látom, hogy 2 ház már erre a rétre is épült. A rét után lefelé ismét gyorsítok. Itt kezdenek megjelenni az elsõ komolyabb pocsolyák és sárfoltok. Néhol szinte csak akrobata mutatványokkal lehet továbbhaladni. Következõ pontnál 11:09 kerül a pecsét mellé. Frissen tört dióval kínálnak, de a legjobban a „kalapács” tetszett. Innen egy kis átkötõ szakasz fölfelé a P jelzésig, majd azon be Márianosztrára. Kicsit hullámvasutas, az emelkedõkön néha már kezdem érezni, hogy a megszokott tempómhoz képest eddig gyorsabban jövök, de lefelé még mindig marad a kocogás. 11:50 körül érkezem a következõ pontra. Be is tolok 4 szelet hurka (?), kolbász (?) zsíros kenyeret lilahagymával megspékelve,ami iszonyatosan finom volt. Majd tovaszállok. Még bent vagyok Márianosztrán, mikor delet üt a harang. Most szerencsére megvan a helyes irány, de talán a jelzések is jobbak, mint 2007-ben. Fölfelé még egész jól megy, de egy lejtõs résznél kocogás közben összeugrik a vádlim. Szerencsére rögtön visszaáll magától, de érzem, hogy ez így nem fog tovább menni. Pedig tömtem magamba azért rendesen magnéziumot, de úgy látszik ennek ellenére is túl gyors volt a tempó. Innentõl a továbbiakban még a lejtõs részekrõl is mellõzöm a futást, marad a gyors gyaloglás. Fölfelé a nyeregig még sikerül rendesen elsüllyednem mind a két lábbal a sárban bokáig, legalább + fél kiló van mindegyik cipõmön. Koppány – nyereg elõtt, a kis ösvény elején szintén elsüllyedek a víz áztatta fûben, át is ázom, de legalább a sár nagy része lejön a cipõmrõl. A nyeregben nem vár minket még senki, bár ahogy a lapot elnéztem, csak a visszafelé úton kapunk itt pecsétet. Így megyek tovább. Hamarosan befogom Tincáékat is. 1-2 km-rel arrébb az erdészek gondoskodtak arról, hogy járhatatlan legyen a P. Elõbb még csak keresztbedõlt fákkal tették lehetetlenné a továbbhaladást, a késõbbiekben pedig saras, munkagépekkel széttúrt utakon volt képtelenség normálisan haladni. Itt még egy óriási vágódás is összejön, aminek következtében a jobb oldalam eléggé saras lesz, és újból összeugrik a vádlim. Nagy nehezen helyrehozom magam, bár az elején szinte minden lépés fáj. Megfordul a fejemben, hogy kiszállok Nagybörzsönyben.

Nagyon várom már a horgásztavat, hiszen az esés következtében a kezemre rakódott sár már kezd megkötni, és olyan érzés, mint ha be lennének gipszelve az ujjaim. A tónál lemosom magamról, amit letudok, majd egy rövid mászás után kicsit meglepõdve látom, hogy nem kell elmenni a templomig. Ezután irány a kulcsosház, ahol kicsit felfrissítek. Kapunk egy újabb pecsétet (13:50), ami mellé még az adatainkat is rendesen felírják. Egy jó 15 perces pihenõ után úgy érzem, hogy nekivágok az utolsó kb 20km-nek, de már csak gyaloglás megy. Monoton az emelkedõ a nyeregig. Meglepõen sokan jönnek szembe, de tuti, hogy nem kiszállók voltak. Az aszfalt sunyi, ami utána van az meg kimutatja a foga fehérjét. Fent a nyeregben (14:56) kipucolom a cipõmbõl a már beleszáradt sárdarabokat, majd létramászás után ismerõs terepen megyünk lefelé. Szembõl még pár emberrel összefutunk, majd nemsokára eltér a K jobbra. Kicsit hosszú a szakasz a következõ pontig, vagy legalább is nekem annak tûnik. Kezdek néha befordulni. ezen néha segít a csodálatos táj. Végre elérem az aszfalt utat, amin átkelve célba veszem a vasúti síneket. Ráülök, majd tartok egy 5 perces pihenõt. Misa - rétnél (16:20) megvan a cél elõtti utolsó pecsét. Innen már tényleg csak be kell gurulni, bár elõtte még egy kis mászás van a tisztásig. Az idõ talán ekkor lett a legszebb az egész túra alatt. Kellemesen süt a nap, kicsit lengedezik a szél, és lehet gyönyörködni a kilátásban. Aztán elérek a murvás útig, ahol megpróbálok lefelé kocogni, de 20-30m után érzem, hogy nem fog menni. Így itt is marad a gyaloglás. Szerencsére viszonylag hamar elszáll ez a rész is. Beérve Szobra még asz aszfalton lefelé versenyzek egy traktorral, de egy idõ után lehagy. Utolsó méterek vannak már csak hátra, és 17:09-kor benyitok a célba. Bent összefutok Danival meg Karesszal, akikkel még eltöltünk egy jó idõt a szomszédos kocsmában. Késõbb Zoli is beérkezik, majd hazavonatozunk.

Összességében egy nagyon jó kis túra volt. És így kb a fél távtól görcsölõ lábbal azért örülök ennek az idõnek. Végül is úgy indultam neki, hogy max 8 óra alatt célba szeretnék érni.

A szervezés nekem nagyon tetszett, nagyon jó az ellátás is, pontõrök kedvesek. Egy negatívumot tudnék mondani, az pedig a rajtban kapott leírás. Azon azért lehetne csiszolni, pontosítani
.

Mért adatok (GPSmap 60CSx & SRTM_HUN):
-táv: 50,9km
-szint: 1695m