Túrabeszámolók


Kubát Hugó emléktúra

JakabTúra éve: 20092009.03.31 07:33:06
Elõzetesen letelefonáltam, hogy a 8 órás rajt elõtt tudjunk indulni egy félórával, hogy a délutáni másik túramozgalmunkat is meg tudjuk csinálni. Nos, már elõzõ este leautóztunk Kõszegre, hogy a korai indulás ne okozzon problémát. Reggel gyors összepakolás és érkezés a Jurisics Gimibe. Akkor tudatosult bennünk, hogy óraállítás volt. Nemhogy fél nyolcra, de fél kilencre értünk a rajthelyre!

Paff. Ezt jól elszúrtuk, pedig már rég fenn voltunk, mehettünk volna. No de Maci nem sokat bosszankodott, így szép a kihívás, mondta, és máris futva indultunk a rajthelyrõl a Zöldön.

Igaz, ha a zöld szalagokon indulunk - amit a túrázóknak tettek ki - akkor 1 km-t megspórolunk, de mire rájöttünk, már késõ volt. Így még szebbnek tûnt a kihívás, hogy délben indulnunk kell Szentantalfára, (ami minimum másfél órás út) hogy odaérjünk a másik túrára.

A túra a tavalyival ellentétben nem a Szabó-hegy - Óház útvonalon indult, hanem a Kenyér-hegy, Pogányok felé, ami azt jelentette, hogy az emelkedõ kicsit késõbb jött.
Nekem ugyan a pincesort elhagyva, mindjárt az emelkedõ elején sikerült belelépnem egy árokba, ami tele volt levéllel, és nem sejtettem hogy alatta víz van.
Így aztán jobb lábammal, vizes cipõvel-zoknival kellett végigmennem a 21,8 km-t, ami szerintem pont annyi volt. (Ellentétben a tavalyival, ami sokkal többnek tûnt)

Hegynek felfele Macinak csak a hátsóját láttam folyton (igaz figyelemre méltó látvány) sosem bírtam utolérni, de azért nagyvonalakban bevárt engem.
Örömére szolgált, ha látott más túrázókat is, akkor dupla tempóval mentünk, hogy leelõzzük õket. Maci az elõzésbõl már szinte sportot ûz. :-)

A Tervút-on haladtunk felfele, szép erdõben, kis ösvényen, a hegyre felérvén jól le lehetett kocogni. Elhagytuk az Elektromos-forrást, ismét emelkedõ, közben kétszer is láttunk szalamandert. Helyes kis fekete-sárga foltos állatka, ettõl még én sem ijedek meg jelentõs módon. És már sokat láttam a Kõszegi-hegységben, Macinak merõben új volt, és nagyon tetszett neki.

Elértük a Wizinger-majort, aztán a libanoni cédrust, itt már tavaly is jártunk, akkor erre mentünk a cél felé, tehát most kicsit megfordították az útvonalat, és meg is változtatták egy részét.

Ez a rész ismerõs volt, egészen a Velemi Szent Vidig, ahova bizony elég szuszogósan tudtam fölkapaszkodni. Nagyon romantikus kis kápolna, szépen rendbe hozták, és piros teteje messzirõl látszik a fák fölött.

Megint hegy jött, a Hörmann-forrási parkolóig, egy része sáros, nagy gépek által kijárt rossz út volt, de feledtette velünk hogy láttunk õzikéket. Többször is. :-)
Aztán sûrû fenyõkkel övezett kellemes, mohás út, és felértünk a tetõre.

A parkolóban volt az elsõ ellenõrzõpont, megkaptuk a pecsétet, és továbbindultunk fölfele a Nagy Kendig adótornyai felé. Itt nagyon fújt a szél, fáztam is. Néhol még hófoltok is voltak, meg egy nagyon sáros, de rövid szakasz.
Egyébként kellemesen langyos idõ volt, idõnként csöpörgött az esõ, de semmi komoly.
Nagy Kendig után Kis Kendig, de innen már lejteni kezdett, és futótempóra váltottunk. Átmentünk egy elhagyott katonai ponton, még a kerítés és betonalapok megvoltak, de már mindent belepett a moha meg a növényzet. Jó kis fenyõerdõs helyek, ösvény, jó talaj, jólesett rajta a futás.

Egészen a Vöröskeresztig kocogtunk, ott kaptunk újabb pecsétet, ismerõs túrázók voltak a pontõrök, akik megörültek nekünk. Persze mi is, nekik.
A sárga jelen futótempóban indultunk az erdõben végig lefele, néhány, a 10 km-es távon induló túrázót elkerülve.

Beértünk a Pogányokhoz, és a pincék között futottunk végig, be egészen Kõszegig. Az út beletorkolt a reggeli indulási útvonalba, és ismerõs volt már. Utolértük az utolsó embert - aki 20 km-en indult és még elõttünk volt - és a célnál le is kerültük. Tehát jó helyezéssel 3 és fél óra altt értünk be a célba. Pecsét, kitûzõ, és már robogtunk is a Balaton felé.

Ott aztán sikerült jól megáznunk, majd megszáradnunk, de ez már egy szóra sem érdemes történet.

A túráról még annyit, a jelzések frissen festettek, és tökéletesek voltak. Nem lehetett eltévedni. (Nekünk tavaly sikerült) A pontõrök kedvesek voltak, maga a túra kellemes, de szolgáltatás nélküli. Igaz háromféle kitûzõbõl lehetett választani.
Táv: 21,8 km, szint: 700 m. Idõ: 3.30