| Múzsla | Túra éve: 2005 | 2005.09.27 10:48:48 |
|
|
2005. 09. 10. Túra a határon át
Táv: 30km
Szintemelkedés: 850 m
Szintidõ: 8 óra
Eredmény: 5.35’
Nagyon örültem, hogy ismét eljuthattam egy teljesítménytúrára. Tudom, hogy páran most megmosolyognak, de számomra a teljesítménytúrázás mindíg egy kicsit ünnep is. Talán ennek köszönhetõen nem szoktam túl sok ilyen rendezvényen részt venni, pont azért mert az év sem csak ünneplésbõl áll. Ha viszont végre eljutok, azt szeretem nagyon megélni.
A társaim nem akárkik voltak. Zete, aki nagyon elszántan halad és mindíg tud valami érdekes témát bedobni gyaloglásunk közepette valamint Pavarotti, akit most sikerült csak személyesen megismernem, de állandóan vidám kisugárzása a mosolyt ott felejtette az arcomon.
Az elõzetes terveinknek megfelelõen Somoskõújfalu vasútállomásán találkoztunk 9.41-kor. Bár ezen a távon az indulás csak 9-ig volt engedélyezve, Gubola Pista rábólintott a 10.00 órás indulásunkra, azzal a kitétellel hogy haladjunk majd rendesen. Az állomásról kocsival mentünk az egy km-re lévõ rajthoz, ezzel sikerült megelõznünk vagy 30-40 potenciális indulót, köztük Vígh Tarsonyi Lacit és csapatát. Gyorsan neveztünk és már vágtattunk is át a sportpályán, melynek végén Szlovák földre léptünk. A tanösvényig vezetõ aszfaltúton erõsen mentünk, közben lehet hogy pár topikos kolléga intenzíven csuklott, mert bizony õket emlegettük. A tanösvény aztán rögtön más témára vezetett bennünket. Zetével szinte folyamatosan fotóztunk ezen a részen. Itt értünk elõször utol korábban indulókat. "Helyi erõ" lévén meséltem a többieknek a Macskalyuki-bányáról, mely késõbb a Somoskõi várból látszódott is. A Tanösvényrõl ugyanis két helyen is kitérõt lehett volna tenni ide, de most ezt kihagytuk mivel a cél, a 16.00-ás pesti busz volt. Megcsodáltuk a bazaltzuhatagot is. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a látványosság a bazaltoszlopok ÍVES megszilárdulásában egyedi jelenség. Európában még egy ilyen van, a világon pedig összesen négy van belõle. Aztán végre felértünk a várba. Itt fotóügyileg tobzódtunk ismét, majd visszamentünk Magyarországra. Az idõvel jól álltunk, így Paviék benyomtak egy sört. Utána beindítottuk a rakétékat és felnyomultunk a Medves-fennsíkra. Gyönyörû volt a táj és nagyon jókat beszélgettünk. Közben VadMalacék bejelentkeztek Salgó várából. Ígértem nekik ugyanis egy térképet, melyet a héten sikerült beszereznem. Térerõ problémák miatt jó pár telefonunkba került, mire hallottuk is egymást. Salgóbányán tettünk egy kis kitérõt a templomhoz, melynek egy része lakóházként funkcionál, de augusztus 20-án tartanak itt misét is. Aztán az elsõ világháborús emlékmûvet, valamint ez egykor szebb napokat látott strandot néztük még meg. Ezek után érkeztünk meg az etetõ pontra. A zsíroskenyér mellé természetesen frissítettünk is a szomszédos italboltban. Nem sok idõ adtunk magunknak az emésztésre, mert elõbb „nagy gázzal” felértünk a salgói ellenõrzõpontra – amely a Két vár-köze nevû helyen mûködött – majd pedig futólépésben lerobogtunk a Tóstrandra. Az itteni ellenõrzõ ponton szódáztunk egyet és nekiláttunk a Karancs emelkedõjének. Eleinte a kõbánya üzemi útját tapostuk, majd a bányaudvartól belevetettük magunkat az erdõbe. Egy párt értünk utol, akiknek mondtam hogy vigyázzanak, mert lesz még meredekebb is. Nem nagyon akarták elhinni, csak amikor a ráfordultunk a Margit-forrás felé vezetõ útra döbbentek le. Sajnos itt ért bennünket a túra legnegatívabb pillanata. Három motoros tûnt fel az emelkedõn. Az iszonyatos hang, a szörnyû bûz és por csak a kisebbik gond volt. Az egyikük ugyanis rossz nyomot választott és a motor kezdett kitörni alóla, egyenesen a partfalhoz húzódott Zete felé. Szegény már nem tudott hova menekülni és szinte felpaszírozódott a falra, hogy megússza az ütközést. Pár centin múlott a dolog. Zete érthetõen annyira feldúlt lett, hogy ez még a Karancs csúcson is érzõdött nála. Felfelé menet találkoztunk még Gethé-vel. Elmondta, hogy VadMalacék már elõtte vannak. Közben még felhívta a figyelmemet, hogy számoljam meg a kilátó lépcsõit, mely egy új mozgalomhoz kell majd. (A célban néztem csak meg a kiírást.) Bár kissé párás volt az idõ, a kilátás így is nagyon tetszett. A toronyban tartózkodott az egyik rendezõ is, Nyíri Laci. A maradék 5,5 km-et óvatos ereszkedéssel kezdtük, majd Somoskõújfaluba leérve már az órákat figyeltük. Sikerült 15.35-re beérnünk. Amíg Zeték szedelõzködtek váltottam pár szót VadMalaccal és asztaltársaságával - Tibettel és Gethével. Megpillantottam Efemm-et is és egy kézfogás erejére odaléptem hozzá, de indulnunk kellet, mert a busz sem vár. Végül a fiúk idõben felléptek a járatra és én is mehettem haza, elfogyasztani a kési ebédemet.
Nagyon jól éreztem magam! Köszönöm a jó hangulatot a társaimnak!
|
| |
