Túrabeszámolók


Szuadó 40/17

LillaTúra éve: 20092009.04.01 10:45:58
Szuadó-35_2009.03.21.(szombat)

Kicsit megkésve írok errõl a túráról, ugyanis múlt héten nem sok idõm volt a sok munka miatt.
A túra elõtt 2 héttel szerencsére sikerült Ausztriába kijutnom egy hótalpas túrára, így kicsit edzésben voltam.

Szuadó-túrán még sosem voltam, így ez volt az elsõ. Idén három táv volt megadva, s a 35 km-t választottam. Sajnos ma sem tudott velem jönni senki, mert volt aki dolgozott, volt, aki beteg volt, Évi (újdonsült mászótársam) pedig Pesten tartózkodott. Így csak Vacak kutya jött velem. Szerencsére az idõjárás kegyes volt, sütött a nap, nem esett. Elõtte nap viszont hózáporok voltak, így a túrán egy-két helyen porcukorszerû kis havacska volt a mohákon, ezt a szép látványt le is fényképeztem.

A túra elsõ szakasza gördülékenyen ment, a Babás-szerkövek, Sasfészek helyeket már jól ismerem. Itt is készítettem sok szép fotót, hisz a természet minden évszakban más és más arculatát mutatja, így ugyanolyan fotót szinte lehetetlen készíteni. A 3. ellenõrzõpont után sajnos sikerült eltévednem, véleltenül elkevertem a Vörös-hegyre, ami a 17 km-es táv indulóinak ellenõrzõpontja volt, így ezzel idõt veszítettem. Utána viszont visszamentem a helyes irányba, majd folytattam az utat. A Szuadó-völgyben korábban még nem jártam, ez is egy szép része a Mecseknek. Az utolsó pont véletlenül kimaradt, mivel az utolsó elõtti pont után is rossz irányba mentem. Kilométerben nem volt rövidebb, mint a helyes út. A célba még épphogy szintidõn belül értem be, de visszaküldtek, hogy pótoljam az utolsó pont pecsétjét. Pedig már készítették a virslit, kitûzõt, emléklapot, de a túrámnak még nem volt vége. Visszamentem, így ez még plusz kilométereket jelentett. Majd meglett a pecsét, s így már teljes volt a túra. Nem tagadom, eléggé elfáradtam, olyannyira, hogy örülhettem, hogy leülhettem. Megkaptam a szép emléklapot (örültem, hogy színes), s kitûzõt, majd megettem a virslit. Étvágyam érdekes nemigen volt, talán a nagy fizikai fáradság miatt. Ennyit nem szoktam menni, kb. 40 km összejött az eltévedésekkel, visszamenéssel együtt. Jobban elfáradtam, mint a múltkori hótalpas túrán, pedig az magashegy volt. Szegény kutya is eléggé kitikkadt, fáradtnak most láttam életemben elõször. Másfél napig alig evett. Már kezdtem érte aggódni, de szerencsére hétfõre már megjött az étvágya.

A sok-sok gyaloglás fizikailag kicsit leépített, de a lelkemnek viszont igen jót tett, mert a közelmúltban sajnos vége lett 6 éves párkapcsolatomnak. Úgyhogy ez a túra most nagyon jól jött, jól esett, jó volt elfáradni, jó volt kint lenni a friss levegõn, jó volt kikapcsolódni. Örülök, hogy sikerült teljesíteni. Másnap, vagyis vasárnap (22.-én) Vacakkal sétáltam egy könnyed 5 km-t lakóhelyünk közelében, így az izomláz is könnyebben elmúlt.