Túrabeszámolók


Petőfi Sándor teljesítménytúra

mz/xTúra éve: 20092009.04.05 09:29:37
Petõfi 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 39,1 km / 68 m)

Nagyon szép idõ érkezett a szombati napra, talán az év elsõ igazán tavaszias hétvégéje, hiszen 19-22 fokot jósoltak, ez pedig ideális túraidõ! Mivel a Petöfi 40 célja Kiskõrösön, a rajtja pedig Izsákon volt, áthidaló megoldásnak az Agria Volán Kalocsa-Eger járatát néztem ki, amely a menetrend szerint elvben röpke 20 perc alatt átrepít Kikõrösrõl Izsákra. Ugyan a szervezõk különbuszt is indítottak az izsáki rajthoz, de csak késöbb, mivel mi pedig szerettük volna korán indulni, ezért a menetrend szerinti járat lett a befutó, ami azt jelentette, hogy 6:11-kor már a kiskörösi buszmegállóban kellett lennünk. Ott is voltunk - s nem voltunk egyedül, 6 óra körül már szép kis hátizsákos csapat várta a buszt.

Az izsáki rajt (egyúttal a 70-es táv egyik ellenõrzõpontja) a Plébánián volt, s máris jár ezért egy dicséret a szervezõknek: tisztálkodási lehetõség, mosdó is a túrázók rendelkezésére állt. A rajt a kezdeti nehézségek ellenére flottul ment, az Agria Volán korai járata szemmel láthatóan kicsit megzavarta a Plébánián tevékenykedõ emberkéket, nem voltak még kész az elõkészületekkel, mire máris beállított vagy 10-12 ember, s ez bizony okozott náluk némi zavarodottságot, de aztán szép lassan a helyzet urai lettek.

Kaptunk egy térképvázlatot, s egy igazán korrekt leírást, majd elindultunk Izsák központjából északnyugat felé. Pár kanyar után máris kiértünk a településrõl, az út laza, homokos talajon, a Kolon-tó irányába vezetett. Nagyon hangulatosak voltak a tó nádasai, a felkelõ nap, a folyamatos madárének, a friss zöld fûvel borított rétek, a rügyezõ fák... Idilli!
Csak majdnem 9 kilométernyi út után értünk az elsõ ellenõrzõponthoz, de a fene se bánta, mert a Kolon tó vidéke gyönyörû, végig meseszép tájakon, nádasok mentén kanyarog az út! Az elsõ ellenõrzõpont pedig méltó befejezése volt ennek a nagyon szép szakasznak, a tökéletesen rendben tartott Bognár tanya mintha egy mesekönyv lapjairól lépett volna elénk: ódon fakerítés, fehérre meszelt épületek, zöld pázsittal borított udvar, szép kerti növények, s egy nádkerítéssel védett sarokban kicsi faasztalkánál egy pontõr... :-)

A Kolon tó szép vidékét magunk mögött hagyva aztán folytattuk utunk Soltszentimre felé. Erdõs-ligetes szakaszok váltakoztak, egyedül a laza, homokos út volt állandó. Néhány megbolondult tanyasi kutyán és pár szembejövõ "kerékpáros" túratárson kívül más nem nagyon színesítette ezt a szakaszt - a kerékpárost csak azért tettem idézõjelbe, mert nem láttunk itt olyat, aki biciklizni tudott volna a mély homokban, a talaj ugyanis olyan laza volt, hogy egyes helyeken még menni is nagyon nehéz volt rajta, kerékpározni pedig abszolút lehetetlen!

Soltszentimre nagyon is említésre méltó hely ezen a túrán, az eddigi gyönyörû tájaktól ugyanis itt búcsút vettünk - ráadásul sajnos végleg. Soltszentimre után egy 3,5 kilométeres, nyílegyenes betonút következett, ráadásul mire ideértünk, már a hõmérséklet is ugyancsak megizmosodott. Hát mit mondjak?
Itt kezdtem igazán megérteni, hogy pontosan mirõl is beszélt Petõfi annak idején, amikor azt írta, hogy "Ég a nap melegétõl a kopár szík sarja..." S még csak április eleje van, mi lehet itt nyáron????

Szóval kár ragozni, ez egy nagyon unalmas és mindenféle látnivalótól mentes szakasz, ráadásul a beton miatt hosszú távon még menni is rossz rajta... Azért túl jutottunk rajta, s utunkat a Csonka Torony nevû ellenõrzõpont felé folytattuk. Derékszögû fordulókkal tarkított úton, váltakozva ligetes erdõk és hatalmas szõlõültetvények között haladtunk, s mindenütt csak homok, homok, homok... Az jutott eszembe, ha nyáron megismételnék ezt a túrát olyan igazán tikkasztó melegben, nyugodtan nevezhetnék Sivatagi 40-nek is, mert a homok adva van! :-)

Éppen 20 kilométernél értük el a tájban igazán üde színfoltot jelentõ Csonka Torony nevû helyet - ami (mily meglepõ), egy be nem fejezett toronyról kapta nevét, majd a pont után egy nem túl változatos, de szerencsére nem túl hosszú út vezetett Csengõdre. Akkor még nem sejtettem, hogy ezt a szakaszt bizony még vissza fogom sírni... De csak Csengõd után jött a túra legrosszabb része!

A faluból kiérve rövid úton a vasút mellé fordultunk, majd az itiner szerint "kis idõ után" elérkeztünk a következõ ellenõrzõponthoz. Hát ez a "kis idõ" azért nem volt annyira kicsi, merthogy a sínektõl 2 méterre, a vasúti töltés mellett haladó, egyes helyeken vasúti töltéskövekkel gyakorlatilag teljesen beborított úton nagyon rosszul lehetett haladni, ráadásul nagyon rossz is volt menni azon az úton! A kövek szó szerint sugározták a meleget, ráadásul a töltéskövekkel borított úton még ott is nagyon nehéz volt rendes tempóban menni, ahol a kövek be voltak taposva a földbe, de ez többnyire nem így volt! Összesen 3,5 km hosszú volt ez a szakasz, ráadásul amíg ezt megtettük, egyszer egyik, egyszer másik irányba húzott el mellettünk egy-egy vonat, 60-70 Km/h-s sebességgel, s nagyom félremenni nem volt hova, csakhogy még ezzel is fokozzuk az élvezeteket...
Nem folytatom: ez egy nagyon rossz szakasz - az ilyen utaknak egy teljesítménytúra útvonalában szerintem semmi keresnivalójuk nem volna!

A vasúti töltésrõl letérve a Szücsi erdõn keresztül vezetett a jelzés, s szerencsére egyre inkább ismét a korábban megszokott tájkép vált jellemzõvé: homokos utak, erdõligetek, szõlõskertek... De mint késõbb kiderült, tulajdonképpen a Szûcsi erdõben lévõ ellenõrzõpont "kedvééért" tettük ezt a kitérõt, mert hamarosan ismét a sínek mellett, a köves úton kötöttünk ki, s újabb 1,7 kilométert kínlódhattunk le a töltéskövekkel borított úton. Az itinerben ezt az utat konzekvensen "murvás útként" emlegetik, de szeretném megjegyezni hogy a vasúti töltéskõ az nem murva! Itt pedig csakis vasúti töltéskõ van - murva nincs.
Szóval nem akarom ismételni önmagam, de szerintem ez az út nem egy túra útvonalába való!

"Kedvenc" töltésköveinket hátrahagyva, tulajdonképpen már Kiskõrös határában találtuk magunkat, de két ellenõrzõpont kedvééért még tettük egy kisebb kitérõt: elõbb a szõlõk között megbúvó "Öregszõlõ" nevû ellenõrzõpontot kellett felkeresnünk, majd késõbb az István borházban kaptunk még egy újabb pecsétet az itinerre. Ez utóbbi helyen borkóstolóval is várták az érkezõket, ami nagyon jópofa ötlet - de sajnos nekem még vezetnem kellett a túra után hazáig, úgyhogy a kiskõrösi borok kóstolását ezúttal kihagytam, de az ötlet és a gesztus is nagyon értékelendõ, még ha ezúttal sajnos én nem is tudtam élni a lehetõséggel.

A cél Petõfi szülõháza mellett, a város központjában lévõ Mûvelõdési házban volt, ahol inni- és ennivalóval várták a célba érkezõket. A szintidõn belül teljesítõk emléklapot, jelvényt és emlékpólót is kaptak, plusz egy nagy tábla nápolyit, ami azt hiszem igazán bõséges és nagyvonalú jutalmazás.

Nem tudom, hogy a homokos talaj vagy a hirtelen jött nagy meleg miatt, de én személy szerint jobban elfáradtam, mint ahogy egy 40 km-es távtól illett volna, de azért túléltem!

Az itinerben azt írják a szervezõk, hogy ha bármi észrevételem van a szervezéssel vagy az úttal kapcsolatosan, azt jelezzem, megpróbálják figyelembe venni legközelebb, de azonnal hozzáteszik, hogy "sajnos az útvonal nagy része adott, hiszen a hosszabb aszfaltutak vagy a vasút melletti murvás (Murvás????)út kikerülése sok plusz kilométert jelentene".
Szóval pontosan tudják õk is, hogy ezzel a turával hol van a baj...
Azért a helyükben én mégis átgondolnám ezt az útvonalat, mert én személy szerint inkább vállalnám a sok plusz kilométert, amit a vasúti töltéskövek kikerülése jelentene, mintsem hogy ezen menjek legközelebb is... Ez az út nem egyszerûen rossz, hanem méltatlan ehhez a túrához!
Én továbbra is azt mondom: talán érdemes volna átgondolni ezt az útvonalvezetést!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 3
(a Kolon tó csillagos 5 Soltszentimréig, onnan a vasútig 3; a vasút mellett 1. Összességében a több mint 5 km vasúti töltés és a sok beton miatt a csak 3)

Szervezés (szerintem): 5
(vitán felül)

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(itiner 3, leírás 5, úgyhogy összesen 4)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5