| Múzsla | Túra éve: 2005 | 2005.09.27 12:29:59 |
|
|
Csík Ferenc emléktúra 10
A történet úgy kezdõdött, hogy feleségemmel mindig megünnepeljük a találkozási évfordulónkat, melynek helyszínéül idén Keszthelyet lõttük be. Aztán éppen a TTT eseménynaptárt lapozgattam, amikor a párom kérdezte, hogy mostanában nincs valami rövidebb teljesítménytúra. Nos, ekkor örömmel válaszoltam, hogy a Csík 10 és az Ozorai Pipó 10 bizony neked való lesz.
Szombaton, reggelizés után kb. 8 perc alatt a rajtban voltunk. Iszonyatosan sok autó állt mindenhol és próbálkoztak a kevés parkolóhelybõl egyet megszerezni maguknak. Aztán Nagymezõn mindenfelé gyerekcsoportokat találtunk. Némi tanácstalanság után megleltük a helyes sort és neveztünk. Külön kiemelném a rendezõk bizalmát, mert e-mail-ben elég volt jelezni indulás szándékunkat.
9.20-kor rajtoltunk el. Már az elsõ emelkedõn rengeteg gyerek szaladgált körülöttünk. Páromnak nehezen ment ez a meredek rész, de a gyerekekkel beszédbe elegyedtünk és így a fájdalmakat felejtve, lassan felértünk a Berzsenyi-kilátóhoz. Az építmény nagyon klassz, 2002-ben adták át. A szõlõcukor is jól esett és így újult erõvel mehettünk tovább. Itt már kicsit magunkra is maradtunk és el-elmerengtünk az erõt figyelve. Érdekes volt látni, hogy az utunkba betorkolló jelzések mennyire nem jártak. Mintha ezen a nyáron mindenki csak mi általunk jártakat használta volna.
A Pajta-völgynél váltottunk pár szót az ottani (5-ös) pontõrökkel és egy hangulatos úton nekivágtunk a túra csúcsának, mely a Pad-kõ-re vezetett fel. Jó kezdeményezések az emlékfák is, melyek a magaslaton állnak. Innen a Büdöskúti arborétumon keresztül jutottunk el a parkolóban található ep-ig. Közben egy nagyobb csoport oldalozott be mellénk. Kérdeztem, hogy kihagyták a pontot? Mire a tanár úr vagy szülõ azt válaszolta, hogy nem, mert õk csak az ötösön mennek. Akkor már el kellett volna fordulniuk – válaszoltam. Nem, majd csak most - reagált erre. Szó, szót követett és annyira harcias lett az úriember, hogy inkább ráhagytam. A végén már azt akarta bizonygatni, hogy mi vagyunk eltévedve. Az egészben csak a gyerekeket sajnáltam, akiknek így nem biztos, hogy pozitív élmény lesz a kétszeres táv az eredetihez képest.
Büdöskút egy igen szépen karbantartott hely. Jó volt kicsit üldögélni a padokon és gyönyörködni a környezetében. Kifelé menet egy kicsit mi is elbizonytalanodtunk, mert a mûút felõl érkezett egy csoport. Aztán a régi gazdasági épület oldalán már látszódtak a jelzések, és ezek bevezettek bennünket a Vadvízi-árokba. Ezt kár lett volna kihagyni. Igazi vadregényes helyen ereszkedtünk lefelé. Késõbb a völgy kinyílt és lassan leértünk a Hatlábú-pajtához. A pontõrök teljesen kétségbe voltak esve, hogy mi 164 és 165-ös sorszámmal indultunk a 10-es távon és ennek ellenére még csak 15-en (!) haladtak át elõttünk. Mondtuk nekik, hogy több bizonytalankodó csapatot is láttunk.
Innen még egy rövid séta és már be is értünk a célba. Három óra öt perc alatt sikerült a túra, amiért nagy gratula a feleségemnek. Átvettük az elismeréseket és még részt vettünk a tombolán is, mellyel nyertünk pár édességet. Már éppen jöttünk volna el, amikor halljuk a hangosbemondóban a neveinket. Mit hagytunk el ? – kérdeztük magunktól. Aztán óriási meglepetés ért bennünket. Kaptunk egy doboz desszertet és egy üveg bort azért, mert mi érkeztünk a legmesszebbrõl a túrára. Ez nagyon figyelmes gesztus volt, köszönjük még egyszer.
A túra útvonal vezetése tetszett és nekünk jelzésekkel sem volt semmi gondunk. Az igaz, hogy rendelkezem némi terepismerettel is, de kis odafigyeléssel nyugodtan követhetõ volt az útvonal. Tudomásul kell vennie egy kísérõnek, hogy nagyobb a felelõssége ennyi gyerekkel a háta mögött, mintha csak a haverjaival túrázgatna.
Kovács Éva szervezõt külön ki kell emelnem, segítõkézsége és kedvessége miatt. |
| |
