Thury 30, (hivatalosan 28,8 km), idõpont: 2009.04.04.
Több teljesítménytúra van már mögöttem, de ez az elsõ alkalom, hogy az élményeimet megosztom másokkal.
A túrára Anyával és Bazsival indultam, napsütéses, szép tavaszi reggelen. A gelsei termálfürdõnél volt a rajt és a cél. A regisztrálás után 8 óra 20 perckor indultunk a fürdõtõl Gelse fõutcája felé, ahol a P kereszten hagytuk el a falut.
(Gelse: Az Árpád-kor óta lakott település. Elsõ okleveles említése 1280 körül való, Guelse néven. A lakosok födmûveléssel, állattenyésztéssel, szõlõmüveléssel foglakoztak. Egyes feltételezések szerint vára is volt, melynek parancsnoka Ördögh kapitány. A török támadások miatt a falu teljesen elnéptelenedett. A környék legnagyobb csatája a török ellen 1587 augusztusában, Gelse és Kacorlak határában zajlott le. A XVIII. századtól népesedett be újra. Jelenlegi lakosságszám: 1261 fõ.)
A P kereszten a Vágási erdõn át, szinte folyamatosan emelkedve értünk el az elsõ ellenõrzési pontig, mely a P és a P kereszt elágazásánál volt a dombtetõ melletti kereszt közelében. A tetõrõl visszanézve, a reggeli napsütésben nagyon szépen látszott a dél-zalai dombvidék.
Az elsõ ellenõrzési pont után a P jelzésen haladtunk tovább Kerecseny déli részének érintésével.
(Kerecseny: Elsõ írásos említése 1255-bõl való, Kerechen néven. 1472-ben Alsó- és Felsõkerechen néven megkülönböztetve fordul elõ. 1574 körül volt egy kisebb erõdítménye, melyet 1600-ban az õrség felgyújtott és többé már nem építették újjá. Erõteljes fejlõdésnek a XVI-XVII. században indult. 1770-re a nemesek száma 30 volt a faluban. 1828-ban 73 házban 463 ember lakott. A község ma nem az eredeti helyén fekszik, hanem attól kb. 1 kilométerre dél-nyugati irányban. Jelenlegi lakosságszám: 281 fõ.)
A kerecsenyi temetõt elhagyva már feltûntek Orosztony házai. Továbbra is a P jelzést követve értünk be Orosztony központjába, ahol az italbolt elõtt volt a második ellenõrzõ pont.
(Orosztony: Elsõ írásos említése 1251-bõl való, Vruztun alakban írták a nevét. A zalavári apátság jobbágyközsége volt. Három különálló részbõl állt: Alsóorosztony, Felsõorosztony, Baksaháza. 1571-ben Alsóorosztony területén esett el Thury György, Kanizsa várkapitánya. A falut a törökök teljesen felégették. Templomát 1778-ban építették újjá, ekkora már Alsó- és Felsõorosztony is egybeolvadt. Baksaháza 1908-ig õrizte önállóságát. Jelenlegi lakosságszám: 516 fõ.)
A pecsételés után délnek fordultunk és a Z jelzést követtük. Az idõ egyre melegebb volt, a Nap nyári melegen sütött, a végén mindenki már csak polóban volt. Az utolsó házakat elhagyva a beton út kavicsosra váltott, jobbról és balról az utat szántóföldek vették körül, messzebbrõl erdõk sötétlettek. Ezen az úton értünk el a Thury kopjafához.
(Thury György: 1519-1571.április 2. Nagyapja Hunyadi Mátyás seregében szolgált. Thury iskolába nem járt, valószínû, hogy írni, olvasni nem tudott. 1556-ban a lévai vár kapitányának nevezik ki, 1558-ban Várpalota kapitánya lett. A törökök körében ekkor vált rettegetté, mert sorra hívta ki párbajra a törökök legjobbjait és mindegyiket legyõzte. 1566-ban 500 katonájával addig tartotta Palota várát a 7-8000 fõs török sereggel szemben, amíg a felmentõ sereg meg nem érkezett. 1567-ben Kanizsa várának kapitányává nevezték ki. Ekkor már az ország elsõ számú bajvívója volt, külföldön is ismerték a nevét. Kortársai szerint több mint 600 gyõztes párviadala volt. 1571. április 2-án a törökök Orosztony határában 150 lovasával tõrbe csalták és megölték. Fejét levágták és Isztambulba küldték. Testét Kanizsán temették el.)
A Thury kopjafa után pár száz méterrel a Z jelzésrõl a P háromszögre fordultunk. Folyamatosan emelkedve értünk el az örömhegyi kulcsosházhoz, ahol a harmadik ellenörzõ pont volt. A kulcsosházban büfé üzemelt és mindenki elég kedvezõ áron vásárolhatott az italválasztékból, sõt finom bográcsgulyás is volt. Több túratársunk élt is az ajánlattal, mi csak italt vásároltunk és mentünk is tovább. A büfét üzemeltetõ idõsebb úr mindenkivel nagyon kedves volt, köszönet érte utólag is.
A kulcsosházat elhagyva az Örömhegy-gerincén haladtunk tovább pár száz métert a P háromszögön, míg el nem értünk a Rockenbauer kopjafáig.
(Rockenbauer Pál: 1933.01.14.-1987.11.26.
Az ELTE Természettudományi Karának földrajz-biológia-kémia szakán végzett. Az egyetem után a Magyar Televízióhoz került, õ szerkesztette a természettudományos mûsorokat. 1965-ben rendezte "Levante vízén" címmel az elsõ magyar expedicíós filmsorozatot. 1968-ban eljutott az Antarktiszra. A 70-es évek elején a "Napsugár nyomában" címû filmsorozat rendezõjeként bejárta a fél világot. 1976-ban a "Jöjj és nézd a Kilimandzsárót" címû filmet forgatta Afrikában. 1979. július 31-én indult el 10 fõs csapatával az Országos Kéktúra bejárására, melynek nyugati végpontjához 1979. október 14-én érkeztek meg. A túráról készült film címe: "Másfél millió lépés Magyarországon". 1982-ben filmet forgatott a Pamírban, õ is megmászta a Kommunizmus csúcsot. 1986-ban filmes stábjával útra kelt Velembõl és dél felé indultak Kaposvár, majd Szekszárd felé. Errõl az útról készült az "...és még egymillió lépés Magyarországon" címû útifilm. A filmet azonban már csak halála után mutatták be a tévében. 1987. november 26-án halt meg, hamvai a Mecsek lábánál, a zengõvárkonyi több száz éves szelídgesztenyésben nyugszanak. Emlékét a tiszteletére elnevezett Dél-Dunántúli Kéktúra útvonal is õrzi.)
A Rockenbauer kopjafánál A P háromszögröl a K jelzésre fordultunk. Erdõs vidéken haladtunk egészen a Gesztenyeházig. A Gesztenyeháztól a K keresztet követtük a Farkas-hegyen át a József-hegyi haranglábig, ahol a 4. ellenõrzõpont volt, egyben frissitõpontként is üzemelt. Vajas illetve zsíros kenyérbõl lehetett választani és mindenki nagyon finom hideg teát kapott. A pontõrök itt is nagyon kedvesek voltak és ez az egész túrára végig elmondható. A zsíros kenyér mellett megettünk még egy otthonról hozott szendvicset is és indultunk tovább a K kereszten Nagybakónak északi házait érintve.
(Nagybakónak: Elsõ írásos említése 1193-ból való. Jobbágyok lakta település volt. A XIV. századtól két részre különült: Kysbakonak, Nagbakonak. 1600-ban a Nagykanizsa ellen vonuló törökök teljesen elpusztították. A XVIII. század elején a mai helyén települt lassan újjá. Jelenlegi lakosságszám: 535 fõ.)
Bazsi itt talált az úton egy lábatlan gyíkot, akit megszánt és visszatette a fák és bokrok közé. Nagybakónak házait elhagyva a K keresztrõl újra a K jelzésre tértünk és eljutottunk az Árpád forráshoz. Az erdõ itt kimondottan gyönyörû volt a napsütésben, fehér és lila virágok nyíltak mindenütt. Igazából itt három forrás található, az Árpád forráson kívûl még két másik forrás is. Ittunk a forrás tiszta vízébõl és nekiindultunk egy elég meredek emelkedõnek. Az emelkedõ tetején a K jelzésrõl a Z jelzésre fordultunk és hamarosan a fák mögül kibukkant, most már teljesen közelrõl az újudvari TV torony. Miközben a torony melletti kõkeresztnél lévõ pecsételõhelyhez mentünk, addig Bazsi megkereste az itt elrejtett geoládát.
Ez a pont volt a 20 kilométeresek frissitõpontja, de mivel jócskán maradt még enni-és innivaló, mi is kaptunk egy-egy pohár teát. Köszönet érte utólag is.
A kereszttõl már végig a K keresztet kellett követnünk. Az út egy gyönyörû erdõben vezetett és folyamatosan lefelé mentünk a Csibiti tóig. A tónál Bazsi megkereste a második geoládát, majd indultunk tovább. A tó után egy darabig megint erdõben haladtunk egészen egy hosszú, meredek szakaszig, ahol a gerincen jobbra, északi irányba fordultunk. Itt megálltunk egy kicsi idõre kifújni magunkat, közben kb. 10 méterre elment mellettünk egy õzike. Már ezért is megérte pihenni. Ezután már gyakorlatilag a gelsei szõlõhegy gerincén haladtunk végig pincék között. Innen egy idõ után már leláttunk a termálfürdõre. Az utolsó szakasz egy jó hosszú betonos szakasz volt, szerencsére lefelé kellett rajta menni, de a Nap már ekkor igen melegen sûtött, az arcunk rendesen meg is égett. Végül 14 óra 20 perckor beértünk a célba, mely szintén a termálfürdõ volt. Kaptunk kedvezményes belépõjegyet, de mivel programunk volt, nem éltünk a lehetõséggel.
Összegezve nagyon szép túra volt, nagyon jó idõvel, végig napsütéssel. A pontõrök mindenhol kedvesek és segítõkészek voltak. Az itiner használható volt, eltévedni szerintem nem lehetett vele.
|
