| Auer | Túra éve: 2009 | 2009.04.08 10:05:42 |
|
|
(A folytatásos regény második része)
2. Isaszegi Csata 30, 2009. IV. 5.
Harmadik társam, aki isaszegi, célbaérés után hazaugrott elintézni ezt-azt, illetve elhozni a húgát, akivel a terv szerint hármasban mentünk volna végig az Isaszegi Csata 15-ös távján. Én végül az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és a 30-ra neveztem, így már a Falumúzeumnál elváltak útjaink.
Tavaly már részt vettem az ICS 45-ös távján, és küönbözõ más túrák (Lemaradás 25, Gödöllõ 50) alkalmával is volt szerencsém erre járni, úgyhogy ezt a terepet már nagyjából ismertem. Nem is tudom, mit írhatnék. A térképvázlat jó volt, tulajdonképpen elegendõ is, alig néztem a szövegre. Az ellátás megfelelõ volt, a Bajtemetésen jól estt a csoki és a víz, a Vár-hegyi barlangnál pedig az a kevés tea is megváltásként jött a 25?-30? fokos meleg és a tûzõ nap után(/közben/elõtt). Itt a jelzések jól láthatók és sûrûn festettek voltak, úgyhogy eltévedéstõl nem kellett tartani. A Vár-hegyi barlang után már kezdtem egy kicsit kikészülni, hiszen mégiscsak ott volt már mögöttem több mint 45 kilométer (ez a 45+30 km a leghosszabb táv, amit valaha megtettem). Ráadásul ez a rész már tavaly is utálatos volt elõttem: vég nélküli hullámozgatás a dombokon föl-le, minden árnyék nélkül, ráadásul egy elég hosszú szakaszon autóút mellett kellett menni. Mindenesetre a Bolnokai-dombhát elõtt, a cél közelségének tudatában feltüzeltem magam, beiramodtam a célba, közben magamhoz vettem egy doboz hides sört, és átvettem a jól megérdemelt oklevelet, kitûzõt, gratulációt. Az itineren büszkén konstatáltam, hogy 6 óra 20 perc alatt jártam végig a 30 km-t. Elfogyasztottam egy zsíros-hagymás kenyeret, békésen nekiláttam a sörömnek, aztán siettem a vonathoz, mely hazavitt Máriabesnyõre, ahol is a kb. 16 óra sétát kb. 16 óra alvással kompenzáltam.
Nagyszerû élményben volt részem, köszönet illeti a szervezõket a túra ügyes lebonyolításáért. A célban MÛKÖDÕ WC és kézmosóhelyiség is volt. A vonat hamar jött, úgyhogy sajnos a zsíros kenyeret nem tudtam jobban kiélvezni. A Gödöllõi-dombságnak ez a része talán tényleg kissé kopár és árnyékmentes, mint azt több túrázó is megjegyezte, de gödöllõiként engem mégis különleges örömmel tölt el, amikor itt túrázhatok. Az ünnepek alatt pihenõ lesz, de a rákövetkezõ hétvégén a Lemaradás valamelyik távja 1000%-osan garantált!:)
Ui.: Ha valaki az Éjszakai Hadjáraton Sülysáp és a Hrabina-hegy között talált (és ne adj' Isten fölvett) egy fejlámpa-belsõt, benne(/körülötte) három ceruzaelemmel, az írjon nekem az auer84@freemail.hu e-mail-címre, mert azt valószínûleg én hagytam el útközben. Köszönöm. |
| |
