Túrabeszámolók


Thury György emléktúra

kekdroidTúra éve: 20092009.04.15 14:24:41
Thury György Emléktúra 30

Sûrû ködben kerülgeti a Suzukival Kerek repkény édesapja a nem éppen kiváló minõségérõl híres Kerka-völgyi országúton a kátyúkat, ahogy Lenti környékét magunk mögött hagyjuk. A ködös völgybõl megérkezünk Letenyére, majd irány a szinte néptelen fõúton Nagykanizsa és onnan Gelse. A faluban nincs agyontáblázva a rajt helyéül szolgáló fürdõ, mégis könnyedén megtaláljuk. Parkolóhely van bõven, kiszállunk, nevezünk, kerek 9 órai rajtidõt kapunk az itinerre. Nevezett papírt jobban megvizsgálom, van rajta minden, aminek lennie kell: térképvázlat, rövid leírás az útvonalról és még rövidebb a túra névadójáról (még annál is rövidebben: Thury György nagy hírû bajvívó vitéz volt, Kanizsa várának kapitánya, akit 150 emberével Orosztony közelében a törökök tõrbe csaltak és megöltek). Valamint egy egyszerû táblázat a távokról és szintekrõl, néhány rubrika a pecséteknek és egy menetrendi kivonat. Elindulunk hármasban a faluból, a piros + jelzést követjük, az utat a falun túl az erdõ széléig leaszfaltozták. Rögtön fel kell kaptatni egy rövid parton, hogy onnét már le is zúzhassunk, immár bent az erdõben. A jelzések tökéletesen követhetõk, fel-le hullámvasutazunk. Majd kiérünk egy lapos völgybe, ahol az elágazásban egy család éppen a térképet böngészi, hogy merrõl merre is haladjanak tovább. A következõ szõlõhegyre jó meredeken felsétálunk, a tetõn ellenõrzõpont és fantasztikus panoráma fogad. Mellesleg, egy radarállomás kupoláját látom a távolban észak-északkeleten, talán Sármellékhez tartozik, a térképem nem erõsít meg és nem is cáfol ebben a hitemben.

A pontõrtõl megkapjuk az elsõ pecsétet, elmondja, merre is kell továbbmenni, ha a hosszútávon vagyunk – a többség ottjártunkkor a 20 km-s táv résztvevõje, õk itt a piros sáv másik ágán mennek tovább. Mi megcélozzuk Kerecsenyt, annak is a szélét, legurulunk egy lejtõn, ami meredekebb, mint az emelkedõ volt fölfelé. A völgyben kis házak, egyikrõl sem süt a nagy jólét, mégis rendben, tisztán tartottak – már amelyik még lakott. Kerecsenyen átvágunk, a következõ falu a következõ dombháton már Orosztony, csak el kell haladni a távvezeték alatt és már meg is érkezünk. Itt találunk egy Thury György utcát, valamint egy villanyoszlopot, amelynek az érintése halálos (sic!). Társam nem is fogdossa, én azért nekitámaszkodom, mert tudtommal a beton villamosságszakmailag szigetelõ anyag. Nos, lassan két hete, hogy megérintettem, mégis itt írom a beszámolót. Azért lekopogom, ki tudja, miféle oszlop az... :) A pontõr egy kocsma elõtt csücsül, nagy szerencsénkre sikerült egy nagyobb csoport után, illetve a minket követõ nagyobb csoportok elõtt érkezni. Gyorsan tovasietünk, a faluból kifelé menet látunk egy sámli méretû macskát a járdán heverni és a világ összes fájdalmával az utunkból kitérni. Miután ezzel kipipáljuk a napi gonoszságot, elhagyjuk a községet és egy nem túl eseménydús, de szép kilátással bíró úton jutunk el a Thury-kopjafához, amely az évente változó útvonalú túra egyik fix pontja. (Bár, most itt nincs ep., nincs is rá nagyon szükség.) Repkény lefotóz, majd én is õtet, a Zalai Ferde Kopjafával, szegény Thury, lassan kidõl az emlékmûve. Átkelünk a hídon, a szembõl érkezõ IFÁ-t azért elengedjük, mielõtt szembemennénk vele, majd rövidesen elhagyjuk a falu óta követett zöld sávot és felkapaszkodunk az Öröm-hegyre.

A nevét valószínûleg onnan kapta, hogy öröm ide felérni, a pontot a kulcsosházban találjuk, a két idõs úriember lelkesen kínálja a ház portékáit (mûködik a büfé). Kerek repkénnyel egy-egy kávét iszunk, Repkény édesapja pedig egy sört kér. Nem egészen tíz perc pihenõ után, ami alatt jól megbámulom közben a falra kitett egész éves meteorológiai elõrejelzést, már indulunk is, hogy aztán a Rockenbauer kopjafánál újra megálljunk. Itt érjük el a Dél-Dunántúli Kéktúrát, megvárom Repkényt, aki alternatív pihenõhelyet keres magának, amíg épp nincs senki mögöttünk. A Kéktúrát követjük hosszasan, a táj nem túl változatos, de szép és barátságos. Az erdõ alja tiszta, még alig nõtt ki valami kis aljnövényzet, néha egy-egy völgy indul el a dombból, látjuk, ahogy messzire kanyarog. A Gesztenyeháznál hagyjuk el a Szekszárd felé húzó DDK-t, mi most Nagybakónakot vesszük célba. Az erdõt egy tágas rétre cseréljük, elõttünk magasodik a falun túli óriási adótorony, majd nemsokára Nagybakónak is, egészen apró házakkal, aztán nemsokára elérjük a következõ pontot. A pontõrök a harangláb alatti kis pavilonban ütöttek tanyát, megkínálnak mindenféle enni- és innivalóval, ez jólesik, mert élelmet alig hoztunk. Leülünk a fûbe elkölteni az ebédet, élvezzük a napsütést, az idei év számunkra elsõ, igazán tavaszi túráját.

Megcsodáljuk a terepasztal-falut, majd lesétálunk a dombtetõrõl a házak közé. Még rajta van a terméskõ burkolatú kultúrházon a „Filmszínház” felirat, kész idõutazás egy ilyen túra néha. Nagybakónakról majdnem olyan meredek úton mászunk fel, mint amilyenen lemásztunk az elõbb, egy idõre felhõ takarja el a Napot, pont jókor, mert egy darabig mindenféle szántóföldek szélén haladunk. A TV-torony elõtt van a következõ pont, ahol meglepetés-ellátmánnyal kínálnak, a rövidebb távosok hagyták. :) Nem utasítjuk vissza az enni-, de az innivalót sem, megkérdezem, hány résztvevõ van. Egész családias a túra (már elfelejtettem a számokat, kb. 80-90 túrázó indult a 30 km-s távon), de pont ez a szerencsénk, különben nem jutna potya dínom-dánom.

Rövidke beszélgetés után tovasietünk az erdõ felé, búcsúpillantást vetünk Nagybakónak házaira, jövünk mi még erre, remélhetõleg. Visszatérünk az erdõbe, lesétálunk egy jó meredek falú völgy oldalába vájt úton, egészen a Csibiti-tóhoz. Azt vártam, hogy valami elláposodott, szöttyedt, hínáros belvizet fogunk találni, ehhez képest egy barátságos, kellemes erdei tó terül el tekintetünk elõtt, pihenõhellyel, kis esõházzal. Ritka szép. Még egy ideig innen a völgyet követjük, hogy aztán egy újabb dombhátra felkapaszkodjunk. A táj és a környezet félelmetesen emlékeztet a Rockenbauer tt. dombjaira Valkonya és Obornak között, némi minimális különbséggel. Valami módon csak felérünk, innentõl kényelmes, szép kilátásban bõvelkedõ utunk van a célig, az utolsó lejtõn beelõznek jópáran, amíg Kerek repkénnyel a világ dolgait tárgyaljuk. :) A strandon megkapjuk a teljesítés számának megfelelõ díjazást, emléklapot, valamint kapnánk kedvezményre jogosító kupont is a fürdõbe, ha lenne nálunk fürdõruha. Jövõre feltétlen lesz. :) Egy pár percig még ülünk az uszoda fala mellett, olvasgatjuk a szórólapot, aztán hirtelen megjelenik Repkény édesapja is, gyorsan átveszi a díjazást és már zúzunk is vissza Lentibe.

A szervezésrõl egészen jókat tudok mondani, kellemes útvonal, szerencsés rajt/cél helyszín, világos itiner. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és édesapjának, valamint a túrát a rendezõknek. Azért, estefelé gondoltunk a Csata Kupa résztvevõire, amikor Repkény gesztenyés tortáját faltuk, hogy õk bõven benne vannak a mókában. :)

-Kékdroid-