Gerecse 50
Úgy gondoltam jó kis elõzetes lehet ez a túra a Mátrabércre,igy idõjárástól függetlenül indultam volna.
Múlt héten a Váci csatán jót futottam,meg is érezte a térdem a sok betont,igy hétfõn csak a Tojás20-at vállaltam be és egész héten pihenõ volt.
A nevezés gyorsan ment,vagy 10-en voltak akik ügyintéztek.
6.10 körül voltam a rajtban,és a bemondó szerint már 500 nál is többen elrajtoltak,igy felkészültem a kisebb tumultosokra.
A városon át nem volt semmi érdekes,jó hogy 2km után elhagytuk az aszfaltutat.Végülis enyhe futásra készültem,de gondoltam hogy az elsõ pár kili belegitésre jó lesz.
Jó kis sor alakult ki a János-forrás elõtti szûk kerités melletti részen,ahol lehetett már futásra szántam magam.Fél óra múlva gyors pecsét és jöhet az elsõ szintes szakasz.Itt nem nagyon lehetett futni (legalábbis a magamfajtának),elõzni is csak azokat akik megálltak szusszanni egyet.
Pár kili után aztán elkezdtem futni és sikerült az elõttem lévõ tömegeket beelõzni.
A baji vadászháznál még voltunk vagy 50-en,de aztán Tardosig úgy 15-20an futottunk azonnal tovább,hamar le is értünk, 8.20kor kaptam a pecsétet.
Na,itt elfogyott a tömeg tényleg kényelmesen lehetett haladni.Nem rohantam,sokat fotóztam,csak lefelé futottam azt sem túl erõbõl mert kezdett jelezni a bal térdem.
A pusztamaróti pecsét után (9:20) már tényleg aggódtam a térdem miatt,de Héregre még megtoltam kicsit (9:57).Itt azért elkelt volna egy kis táp,vagy viz,de szerencsére a temetõi kút müködött és nagyon jó vizet adott (nekem legalábbis izlett).
Gondoltam a Bánya-hegyre menet kicsit pihennek a futóizmok.Jó kis emelkedõ ez.Amikor az embernek már lóg a nyelve és elfogy a szint azt hiszi hogy már fent van,akkor aztán jön egy hasonlóan kemény hegymenet,ami tényleg nagyon kaptatós.(Mint a Gabi halála..csak kicsiben).
Nem is tudom mi lenne itt esõben,sárban,hóban..a fák jó messze vannak,kapaszkodni max. a szomszédba (ha van),és piszok meredek..a gyökerek száma minimális..csussz-mussz.
Itthon kielemzve a dolgot szinte hihetetlennek tünt,de 29 perc alatt felértem ami majdnem 4-es átlag ezzel a félig rehabos térddel.
Na,innen az OKT-n tényleg sétára váltottam,mert nem akartam és nem is tudtam volna futni,pedig olyan jó lett volna.Ezek a dzsundzsás részek fantasztikusan romantikusak..keskeny kis ösvények,tényleg mint a filmekben és nem tüskések a benyúló bokrok..hoppá..azért ez is nagy pozitivum:)
A létrákon nem volt gond.A nagy rét tök szép volt,most igy visszafelé fura volt menni rajta.
Az etetõpont full extrás volt,nem sokan vettük még igénybe igy mindenbõl volt bõségesen és repetázni is lehetett.A kiszolgáló személyek is nagyon kedvesek voltak,kináltak rendesen.Jól felkészültek,mert valami kenyeres kocsi volt tele szeletelt kenyérrel,és nem tudom mennyi,de vagy 20-30 szódásballont is láttam.Nekünk még nagyon jó hideg volt a szódaviz,és kevesebb kenyér fogyott mint amennyit megkentek,de gondolom amikor a tömeg odaért ez megfordult (mint a Mamám régen a palacsintával..gyorsabban ettük mint ahogy kente)
Tudtam,hogy a következõ pont jó messze van,és elég unalmas a szakasz (a Pes-kõ elbújt a lombok közé) igy is lett. Kissé szenvedve értem el a Koldusszállást (12.30) aztán már gyorsan jöttek a pontok,ez kicsit motivált.
A Kisréti VH-ig még feltoltam magam viszonylag jó gyalogtempóban (12.57),de onnan nagy halál jött.Sok választásom nem volt, csak menni kellett de a lejtmenet már annyira kellemetlen volt hogy eldöntöttem,a Mátrabércnek idén sajnos nekem annyi.
Az autópálya elõtti zöldmezõre mondta egy mellettem haladó,hogy olyan mint a Windows háttér..tényleg volt benne valami.
A Panoráma útig (13.30) leszerencsétlenkedtem magam,innen sok jóra már nem számitottam.A Turulnál 13.55kor blokkoltam és 14.30 kor vontattam be magam a célba.
4órakor már a komáromi szaunában ápoltam magam:)
Ami tetszett: gyors nevezés,sehol nem kellett várakozni,nekem az elsõ 6-8 kili után abszolút nem volt tömegérzésem,hisz nagyon kényelmesen lehetett haladni.Szuper idõjárás,az etetõpont tökéletes.eltévedés mentes útvonal.
Ami nem tetszett: Egy kis csoki vagy innivaló jól jött volna valahol 20 km környékén.
nincs névre szóló emléklap (hacsak a szép szines itinert nem tekintjük annak).
Az itineren elég apró betükkel vannak feltüntetve a szintadatok,amit jól tele is pecsételnek,igy nagyon kellett sasolni itthon hogy lehessen látni azokat).
És végül egy javaslat: csak én 3 olyan 'túratársat' láttam akiket a Turulnál történõ pecsételés után Anyuci kocsival vitt le (gondolom a célba),igy egy mozgópont a Turul-lépcsõ aljába érdekes dolgokat müvelhetne.
Amúgy jól éreztem magam,a térdem a saját szoc.problémám, attól még a túra nagyon jó volt és szép útvonalon vezetett.Aki nem volt még az tervezze be jövõre,aki meg volt az úgyis visszatér:)
|
