Túrabeszámolók


Andezit

mz/xTúra éve: 20092009.04.20 11:09:36
Andezit 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 28,9 km / 885 m)

Szép napra virradtunk, ráadásul a meteorológusok egész napra ragyogó tavaszi idõt ígértek, hozzátéve, hogy „az ég néha beborulhat, de jelentõs mennyiségû csapadék nem várható”.

Mivel a túra a galgagutai vasútállomásról indult, de Becskére érkezett, kézenfekvõ ötletnek tûnt a Becske alsó-Galgaguta közötti szûk 10 perces reggeli vonatozás, hogy a célbaérkezés után már ne kelljen fáradtan vonatozni, de az elsõre nyilvánvalónak és pofonegyszerûnek tûnõ ötletet némileg fûszerezte, hogy a Becske alsó vasúti megállóhely körülbelül két kilométernyi sétára van Becskétõl… Ahogy elnéztem, akadtak, akik reggelre iktatták be ezt az extra 2 km-nyi útat, mások délutánra, de voltak olyanok is, akik inkább Galgagután hagyták a jármûvet és délután próbálkoztak a vasúti logisztikával. Mi –néhány hasonló logikát követõ túrázóval együtt- a MÁV szolgáltatásait reggel igénybe véve jutottunk Galgagutára.

A nevezés és a rajt gyorsan és gördülékenyen ment, de a nevezési lap kitöltése közben pogácsaillat csapta meg az orrom: a szervezõk ugyanis már a rajtban finom illatú pogácsával kínálták az indulókat. Kellemes meglepetés volt!

Külön meg kell még említenem az itinert, ami egy színvonalas, amolyan zsebbe tehetõ méretû kis „füzetecske” volt. Ez azon túl, hogy kifejezetten tetszetõsre sikerült, még hasznosnak és nagyon jól kezelhetõnek is bizonyult a túra során. Rengeteg túrán adnak A4 meg A5 méretû mindenféle módon hajtogatott lepedõket, amiket az ember a túra során aztán vagy összehajtogat nagyon picire és betesz a zsebébe vagy valahogy begyûri a hátizsák valamely rekeszébe, a lényeg, hogy a túra végére általában cefetül néz ki… Nos, a szervezõk itt olyan méretû és alakú itinert adtak, ami kényelmesen zsebre tehetõ és útközben is nagyon kényelmesen használható, ráadásul tökéletes útleírás volt benne (térképekkel), s nem csak a követendõ útvonalról, hanem a közben érintett érdekességekrõl, látnivalókról is – akárcsak egy útikönyvben! Nagyon nagy dicséret érte!

A túra útvonala sok helyütt jelzetlen utakon haladt, a jelzett utak egy részén pedig eléggé meg volt kopva a jelzés, de a szalagozás végig hibátlan és kiváló volt, minden olyan helyen, ahol az út elágazott, jól látható szalagok voltak. Szükség is volt rájuk, mindjárt az elején, mert rögtön Galgaguta után letértünk az amúgy is eléggé elszórtan mutatkozó Z+ jelzésrõl és a Mityiri hegy felé vettük az irányt. Rövid emelkedõ után fel is értünk a kétszázegynéhány méter magas „csúcsra”, ahol gyönyörû panoráma tárult elénk. A hasonló magasságú Gutai-hegyet szinte észrevétlenül magunk mögött tudva aztán máris megkezdtük az ereszkedést Vanyarc felé a Szlovácka dolina ragyogó zöld rétjén át. Nagyon szép vidék ez!

Vanyarcon az elsõ ellenõrzõpont elhagyása után két, autentikus palóc népviseletbe öltözött néni készségesen modellt állt nekünk egy fotó erejéig, aztán mentünk tovább a faluból kivezetõ úton – ez volt a túra egyetlen mûutas szakasza, de errõl is viszonylag hamar letértünk és a Nagy-hegy felé fordultunk. A Z jelzésen szolid emelkedésekkel tarkítva haladtunk szép lassan felfelé, közben szinte folyamatosan nagyon szép panoráma tárult elénk, egy alkalommal még a Mátra csúcsai is feltûntek a távolban.

Igazán jelentõsebb emelkedéssel csak a Nagy-hegy lábánál kerültünk szembe, de a tetõre felérve mindenért kárpótolt bennünket az újabb nagyszerû panoráma. Itt találkoztunk elõször a túra névadójával, az andezittel, hiszen a Nagy-hegy csúcsa hatalmas méretû, oszlop alakú andezittömbökbõl áll, amelyek valami egészen különleges hangulatot árasztanak. Pár percet mindenki idõzött a hegy tetején, egyrészt begyüjtötte az ellenõrzõpont pecsétjét, másrészt gyönyörködött a nem hétköznapi kilátásban!

A Nagy-hegyrõl lefelé köves, nehéz útszakaszon át vezetett az út, de nem csak nehéz, hanem egyúttal nagyon szép és különleges is volt: az andezitfal, az andezitömlés, az „útba esõ” hatalmas kövektõl járhatalannak tûnõ útak… Meseszerû és holdbéli táj is ez egyben, de nagyon érdekes!

A Berceli völgybe leérve egy egészen más arcát mutatta a táj: lankás dombokon, egyes helyeken vékony erdõsávok, máskor gabonatáblák mentén, vagy éppen zöldellõ rétek között kanyargott az út, mígnem néhány kilométernyi gyaloglás után elértük Ordaspuszta házait. Az aprócska település közepén lévõ ellenõrzõpontnál egy kedves úr fogadott bennünket, hideg vízzel kínált -ami a melegben kifejezetten jól esett-, majd eligazított a továbbhaladás irányát tekintve és elõre figyelmeztetett, hogy innentõl még rosszabbak a jelzések és még jobban figyeljünk a szalagokra. Utólagosan azt kell mondanom, hogy az aggodalma ok nélküli volt, mert a szalagozás továbbra is kitûnõnek bizonyult – sokkal jobb volt a szalag, sokkal jobban lehetett követni, mintha az út jelzett lett volna!

Ordaspuszta után viszonylag hamar Nelásdpusztára értünk, majd megkezdtünk útunk felfelé a Szandai várromhoz. Az út eleinte csak kicsit emelkedett, de a hegy lábánál nagyon hirtelen nagyon meredekre váltott, s ennél is aggasztóbb volt, hogy az ég nem csak hogy beborult, hanem az esõ is esni kezdett – de nem kicsit! A várromhoz már zuhogó esõben értünk fel, ahol a szerencsétlen pontõrök nem igen tudták, hogy hova bújjanak az esõ elõl…
A várromtól megint –de ezt ennél a túránál már nem is kell külön kiemelnem- csodálatos panorámával találkoztunk, igaz, a zuhogó esõben kicsit más arcát mutatta a Cserhát, mint mondjuk a Nagy-hegyen, de ez így is nagyon szép volt – csak kicsit vizes…:-)

Ahogy elindultunk lefelé a várromtól, találkoztunk néhány olyan túratárssal, akik még hittek a meteorológusoknak és egy szál pólóban és rövidnadrágban indultak útnak, most pedig szinte szaladva próbálták gyorsan lenyomni a hátralévõ 4 kilométert, de ez nem mehetett azért nekik sem olyan gyorsan, mert az esõ miatt felázott a talaj és nagyon csúszós lett az út lefelé! Miután viszonylag nagy volt a lejtõ, a felázott, sáros talajon többet csúszkáltunk, mint bérmelyik téli túrán, kétszer még eltaknyolnom is sikerült…de azért leértünk! Igaz, sárosan és teljesen szarrá ázva, de azért leértünk…:-)

Murphy törvényének megfelelõen Becske elsõ házait már szinte napsütésben értünk el, mert ahogy kiértünk az erdõbõl, az esõ alábbhagyott egy picikét. Sajnos nem hosszú idõre, mert késõbb aztán rákezdett ismét… Azért a túrát nem tudta elrontani, mert ez ezzel együtt is egy nagyon szép túra volt!!!!!

Az útvonalvezetésre csak a tökéletes jelzõ illik, rengeteg sok látnivalóval és érdekességgel találkoztunk útközben, s bár viszonylag kevés volt a jelzett út, a szalagozásra megint csak a kifogástalan és a tökéletes jelzõk a megfelelõek. Külön kiemelendõ, hogy a sokak által nem túl kedvelt aszfaltozott utak mennyisége is minimális volt, a vanyarci részt leszámítva nem tettünk meg egy métert sem aszfaltozott úton, jellemzõ, hogy a cél elõtt csak kevesebb, mint 800 méterrel értünk ki az erdõbõl, szóval ez így nagyon-nagyon jó volt! Esõ nélkül talán még jobb lett volna, de ez most nem sikerült… :-)

Nem baj, majd jövõre!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(végig nagyon szép és változatos volt az útvonal, s rengeteg érdekességet és látnivalót érintett)

Szervezés (szerintem): 5
(kedves pontõrök, kifogástalan szalagozás)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nagyon igényes itiner és tökéletes leírás, külön köszönet a praktikus formátumért és a látnivalókra vonatkozó plusz ismertetõkért)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(a részvételi díj a szokványosnál picit magasabb egy 30 km-es túrához, de szerintem nincs ezzel baj, mert minõséget kaptunk cserébe, de a célban azért egy pohár –nem extra fizetõs- innivaló vagy valami jelképes harapnivaló még jól esett volna…)