A túra kitalálójának születésnapjára egyszeri rendezésként H60, azaz öt kör, 62km...
A naptárat nézve azt hittem rosszul látok: 2500Ft... Jelvény, meleg étel piktogram mellette -- na, mondom, ez azért javít a dolgon, meghát egyszer élünk, belevágtam.
Elõtte oda-vissza számolgatás, hogyan férjek bele a szintidõbe (gyakorlottabbak finomabban mosolyoghatnak), ami a legkorábbi indulást számolva 14 óra volt. Reggel "természetesen" hat után sikerült a rajtba érnem, illetve nevezni (16-os rajtszámmal). Ekkor kiderült, hogy nem a meleg ételben lesz nokedli, hanem fordítva :-) Leves, rántott csirkemell, vegyes köret, savanyúság -- tökéletes vasárnapi ebéd tehát. (Jó, az italt azt mindenkinek magának kellett hozzá rendeznie -- de ne szaldjunk ennyire elõre...)
6:30-kor indulok, erõs tempót diktálva, hiszen ebéddel, meg az indulásnál összeszedett fél órával számolva 13 órán belüli menettartammal számolhattam.
Körönként kaptunk új itinereket, így még azt sem kellett cipelni :) úgyhogy az elsõ kört 1:50-es idõvel szikerült letudni, közben rengeteg ismerõs arc a hosszú távon, a pontokon, akikkel a fonódó, több hurkot leíró útvonal miatt hol itt, hol ott sikerült találkozni, illetve egy-egy szakaszon együtt tolni.
Minthogy a második kört kerek két óra alatt letutdam, sikerült megnyugodni a teljesítést illetõen, tuti, hogy az idõvel nem lehet baj. Így is lett, jõtt a harmadik kör, majd felvettem a kajajegyet, és a negyedik kör elejébe beszúrtam a fél órás ebédszünetet, ami után azért elég darabosra sikeredett a továbbindulás, de 1-1.5km után már sikerült ismét erõteljesen gyalogolni -- na ja, körönként volt 50m szint, ami azért nagy segítséget jelentett, mint ahogy az is, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett az embernek magával cipelni.
A 4. kör végén azért "ejtõztem" egy picit, izotóniás ital, számolgatás, hogy este hatra be lehetne érni... Sikerült is, az utolsó kör vége 17:58-kor jött el.
Napközben (az elsõ két körben) a Flór Ferenc utcai ponton saját készítésû sütivel kínáltak, a rajt/cél helyszinén pedig a "szokásos" kent kenyerek, savanyúság, hagyma, illetve szörp fogyasztására nyílt lehetõség.
A díjazás egy -szerintem- picit túlzottan sárgás tónusú oklevél, illetve a túra ötletadójának, Hartmann Mihálynak a fotójával készült fém jelvény. A díjazás átvétele után még egy gratuláció a születésnaposnak :) aztán indultam haza.
A rövid táv is nagyon tetszett tavaly, elsõsorban a parkerdõ miatt, idén is ugyanez volt a helyzet -- sajnos több helyen azonban a felégetett aljnövényzet és a megpörkölõdõtt facsemeték mutatták, hogy itt azért kétlábon járó állatok is elõfordulhatnak :-(
|
