Sárga 30É
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 30.86 km Szint (terepen): 982 m
Mit is lehetne most ide felvésni. Nekem ez volt az elsõ éjszakai túrám, így nagy lelkesedéssel vágtam bele az egészbe. Ahogy fogytak a kilométerek, úgy a lelkesedés is. Végül mindkettõ elérte a 0-t.
Még mielõtt valaki félreértné, gyorsan leszögezem, hogy nem magával túrával, az útvonalával, a szervezéssel vagy a szervezõkkel lett volna gondom. Egyáltalán nem!
Egy dolog miatt vagyok kicsit bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy gyakori látogatója leszek-e az éjszakai túráknak, és ez nem más mint: a sötétség.
Igen, igen, tudom: a nevében is benne van, hogy éjszakai, és akkor általában sötét van, de azért, ha egyszer sem próbálta az ember, akkor még nem foglalhat állást róla. Most ezen már túl vagyunk, így visszatekintve elmondhatom, hogy mit érzek.
Összegezve: hiányzik az egyik legfontosabb dolog, amely miatt túrázni járok. Méghozzá a szemem által felfogott ingerek, melyet a csodálatos tájak és a folyton változó, de mégis sziklaszilárd természet jelent, mely egy fontos örömszerzési forrás!
Mivel nem láttunk semmit, ami a lámpánk által bevilágított körzeten kívül esett, így végsõ soron a saját fantáziánkra hagyatkozhattunk, hogy mit képzelünk el magunk elé/mellé (vagy akár fölé, alá ill. mögé). Sokszor tudtam, sejtettem, éreztem, hogy szép helyeken járunk, de látni nem láttam. Ez hiányérzetet hagyott bennem.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy unatkoztam volna. Egy percig sem. Egy régi barátommal indultam neki a túrának, akivel már ezer + 1 éve nem találkoztam. Így volt témák bõven, végigbeszéltük az utat. Már akkor, mikor kaptam levegõt. Ugyanis kettõnk erõnléte között van különbség: nem is kevés. Ennek köszönhetõen az eddigi túráim közül ez volt a "leggyorsabb". És még így is többször várni kellett rám. :-)
Furcsa volt az is, hogy éjszaka nem aludtam, hanem trappoltam. Elaludni persze nem volt lehetõség, szerencsére.
A célba beérve gyorsan átvettük az oklevelet és a kitûzõt, majd irány a vasútállomás. A kaját kihagytam, mert az volt nálam, ugyanis az összes szendvics megmaradt. Azt már csak otthon ettem meg.
Egy érdekesség: Nagyot kacagtam a Kálváriánál, a cél elõtti feltételes ellenõrzõ ponton, amikor egy kispistázó "lekispistázott" bennünket. "Finoman" közöltem vele, hogy jobban teszi, ha csendben marad, mert ahonnan õ érkezett, az a kispistázó útvonal. A magyarázkodását már nem hallgattam végig, nem érdekelt.
A szervezésre nem lehetett panasz. Eltévedési esély: 0,1% A teljes útvonal szalagozva volt, és a legtöbb helyen fényvisszaverõs jelzések is segítették a tájékozódást.
Köszönet a szervezésért!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
|
