| Jakab | Túra éve: 2009 | 2009.05.11 08:38:32 |
|
|
Kõszeg, kedvenc városom, nagyon készültem erre a túrára. Sokat járok ide, a fõbb túrahelyeket már keresztül-kasul bejártam, vártam az "ismeretlen"-re.
Mivel egy kedves túratárs majdnem teljes részletességgel írt a túráról, én már csak a saját élményeimet és egy két kiegészítést fûznék hozzá.
Elõzetesen kiemelném, a szervezés szinte hibátlan volt! A pontõrök ügyesek, kedvesek voltak, és mindegyikük azon volt, hogy a túrázók jól érezzék magukat.
Az útvonal végig ki volt "táblázava" de az itinert feltétlenül kiemelném. Színes térkép, szint és távolság adatokkal, a hátoldalon pedig a fõbb látványosságok leírása. Látszik, hogy tapasztalt túrázó a fõszervezõ, tudja mi kell egy jó itinerhez. :-)
Az ellátás tökéletes volt, külön öröm ha egy túrán fantát és kólát is kapunk.
Talán annyit tennék hozzá, hogy a kenyeres etetõ pontnál azért jólesett volna egy kis víz is. Bár ezt az egyik futótársam hiányolta csak.
A Tábor-hegy után volt egy titkos pont, aminek eredetét az itiner szerint sem lehet tudni, mindenesetre izgalmas volt az aknák, (betonból) és kerítésnyomvonalak mellett haladni.
Az útvonal részletezésébõl ami kimaradt, hogy az etetõpont után felkapaszkodtunk a Gyilkos sziklához, ami egy innen lelõtt határsértõrõl kapta a nevét. A hatás kedvéért éppen itt hallottunk mi is lövéseket az erdõben.
Ide felérve egy gerincen haladtunk, végig a még meglévõ határkövek mellett. Eszembe is jutott, hogy mennyit változott a világ, hiszen amikor általános iskolás koromban egy kiránduláson jártam elõször Kõszegen, akkor katonák szálltak fel a buszunkra a városban, és kísérettel nézhettük meg a Hét Forrást.
Innen a határgerincrõl egy nagyon meredek lefele vezetõ út után egy helyes kis patakon is át kellett kelni. A patakkal azután Velemben találkoztunk.
A Kalaposkõ érdekes képzõdményei szemet gyönyörködtetõek voltak. Viszont onnan a lefele vezetõ út Velembe bizony térd és ízületpróbáló volt.
A Hegységet amúgy is jellemzik a meredek emelkedõk-lejtõk, és a sok tiszta bükkös erdõ.
Velemben klassz nyomóskútból ihattunk, majd a Cáki pincesortól Kõszegig vezetõ úton frissen festett sárga jelzésen haladtunk.
Nem is tudtam, hogy itt nádas, és mocsaras rész is van.
A becsatlakozás a már ismerõs pincékhez vezetett be.
A túra során háromszor sikerült sikoltanom egy ronda szürke síklószerû állattól. A negyedik amit láttam már döglött volt, és nem ijesztett meg.
Ezidáig csak szalamandereket láttam errefele, de ahhoz most nem volt szerencsénk.
Az idõjárás is remek volt, szép napsütéses meleg napot fogtunk ki.
A túrát csak ajánlani tudom mindenkinek.
A szervezõktõl megtudtuk azt is, miért nem volt nyitva a Szálasi bunker, mert mi is nehezményeztük.
Veszélyes aknán kell lemászni, és az üres termeken más látnivaló nincs. Talán ez tényleg nem több embernek való egyszerre.
Egész végig kerestük a szervezési hibákat, de mivel nem nagyon találtunk, gondoltuk egy csúnya kitûzõ lesz majd a végén.
Sajnos csalódnunk kellett, mert a név és táv adatokat is tartalmazó kitûzõ az egyik legszebb helyet a Kalaposkõ képzõdményeit ábrázolta.
Remélem jövõre is megrendezik a túrát, és sok túrázónak sikerült kedvet csinálnom ehhez a gyönyörû környékhez, és szép túrához.
A társaim egyetértettek a dícsérettel, név szerint Maci, Tamás, és Vajdaúr, aki futva teljesítette a távot.
|
| |
