Túrabeszámolók


Szarvaskői Öko-Park túra

Rush2006Túra éve: 20092009.05.13 13:09:32
Szarvaskõi Öko-Park Túra 70

Már év elején kinéztem magamnak ezt a túrát, mivel fõleg az elején olyan helyeken megy, ahol én még sosem jártam korábban.
A 05:03-as egri gyorssal utaztam, ami Füzesabonyba legalább 20 percet dekkolt, így elkezdtem félni hogy lekésem a csatlakozást, de kiderült hogy ez így szokott mindig lenni, és a megadott idõpontban értem Egerbe, ahol már várt a BZ vonat.
Szupi útvonala van ennek a kis vonatnak is, sokan mennek kirándulni pl. Szilvásváradra is innen.
Szarvaskõn leszállás, és gyönyörködés. Mindenhol hegyek ölelik körül ezt a kis falvacskát.
A rajtba érve is tovább gyönyörködök, az Öko-park kemping úgy gondolom minden vágyát kielégíti az idelátogatóknak. Ezt az is mutatja hogy már most több külföldi gépkocsit látok a kempingben, és még csak a szezon eleje van.

08:30-kor indulok neki a 70 km - 3090 szintkülönbségû távnak. Egybõl meredeken megmászom a Szarvaskõi-várat ami közvetlenül a falu fölött magasodik.
Innen tovább emelkedik az út, utólér Endre majd gyorsan tovafut. Gerincúton haladok, néhol szuper kilátással. Megelõzöm - raftert- majd innentõl 70-est nem látok sokáig, mivel 07:20-kor indult elõttünk az utolsó nevezõ. Családias túra ez, mint megtudtam összesen 38-an neveztünk a hosszú távra.
Belekocogok a lejtõkön ahol lehet, a többit meg gyaloglom. Így van a mai nap betervezve.
Elérek Bélapátfalva szélére, háttérben a Bél-kõi kõfejtõ nyújt impozáns látványt.
Az idõ most nem számít, elérem a híres kolostort, körbejárom, és elolvasom a tudnivalókat. Innen az itiner nincs nagyon összhangban, ugyanis K- jelzést ír a folytatásban, viszont az útvonalleírás szerint nem kell bemenni Bélapátfalvára hanem egy szerpentines mûúton lerövidíti az utat. Mivel egy "Szarvaskõi Öko-Park" nyíl is mutatta a jobbra irányt, ezért lelkiismeret furdalás nélkül letérek a K-rõl a helyes útra. Visszaérek a K-re megelõzök jópár embert akik csóválják a fejüket.
Szerintem inkább az útvonalleírást kéne elõször elolvasniuk..
Elérek a Lak-völgyi tóhoz ahol almával kínálnak a pontõrök. Haladok is egybõl tovább. Elkezd esni az esõ bánatomra, de az idõjárás csak nyári záporokat mondott, ezért nem csinálok belõle nagy ügyet.
A mûútnak is meg van a varázsa, szuper részen haladok, emelkedõvel tarkítva, majd terepen föl a Katonasírokhoz. Innen kocogás le immár a S- jelzésen a Szalajka-völgy felé. Elérem a Szabadtéri Múzeumot, és tovább gyönyörködöm. Imádom ezt a helyet, talán utoljára 6 éves koromban jártam itt, de megfogadtam hogy privát túrára visszajövök ide. (A múzeum a fakivágás, fafeldolgozás, mészégetés egyes munkafázisait és eszközeit, valamint az erdõ és a fák kortörténetét mutatja be az ide látogatóknak.)
A Szalajka-völgyben haladok tovább, rátérek a Z3szög-re, és meglátom a kisvasutat is. Rengetegen kirándulnak ma, mivel szuper az idõ, az esõ már elállt. Útközben egy mozgó pontba botlok, még jó hogy ki volt táblázva, amúgy lehetetlenség lett volna magamtól észrevenni a sok ember között. Még egy kis erõgyûjtés a Fátyol-vízesés megnézésével, majd jön országunk egyik legmeredekebb emelkedõje. Asszem valami 2,4 km - 550 m szint. Erõt veszek magamon és elindulok. Kibontok egy szendvicset, amit a csúcsig nem bírok megenni, de jól esik mert erõt ad.
Izzadok keményen, de nem állok meg. Utólérem bubut és gudlukinget majd az elsõ 70-eseket is. Nem vagyok egy nagyon izzadós srác, de most patakokban folyik az arcomról a veríték. Végül fölérek ahol jópáran pihennek. Ránézek az órára, és hmm.. szép idõ, 32 perc alatt feljöttem. Megeszem a szendvicsem másik felét, majd indulok lefele. A háromszögek elágazásánál bizonytalankodókat igazítok el, majd elérek a K+-re ahol balra fordulok. A mûútnál letérek róla, és elérek az Olasz-kapuhoz, ahol finom frissítõ vár. Nagyon kedvesek a pontõrök, van Ca, Mg, szörp, zsíros-vajas-lekváros-mézes kenyér.
Én vajas-mézes kenyeret eszek magnéziummal megbolondítva :) Nagyon jól estek a finomságok, feltöltõdve vetem magam bele újra az erdõbe. Megcsodálok egy karóra kirakott állati koponyát, majd a Faktor-réten áttérek a S-ra. Innen már látszik a tavaly októberi szörnyûség. A természet ereje ezen a napon mindent elsöpört a környéken. Felérek Bánkútra, ahol OKT pecséttel igazolok. Rengeteg kidõlt fa, iszonyú pusztítás. Egy részét már próbálták rendbetenni kisebb-nagyobb sikerrel.
Haladok a S+-en Ómassa felé. Egy kicsit bekómázok ezen a részen, de nem azért mert olyan unalmas, csak kevés volt az alvás.
Nagy nehezen elérek a K- elágazáshoz, ahol ismét mozgó pont. Szegény pontõrök mellett 3 alkesz srác is tanyázott matt készen. Elindulok Szentlélek felé az emelkedõn de nem esik jól. Megváltás a Jubileumi forrás hideg vize, itt kicsit megállok feltöltõdni. Tovább indulván elhaladok egy pálos kolostorrom mellett, majd ismerõs rész jön a Barcikáról.
Jön a hírhedt Csondró-völgy teteje, ahol talán még brutálisabb a pusztítás mint Bánkúton. A jelzés követhetetlen, körbenézek, meg sem próbálkozom vele.
A térképem alapján nézek egy kis kerülõt, majd meredeken visszavágtam a jelzésre hamarosan. Többször voltam már ebben a vadregényes völgyben, de sajnos lefelé még egyszer sem mentem, itt volt az idõ rá! Bizony valahogy jobban haladtam mint a Barcikán fölfele szinte szûz hóban :) Kiérek Mályinka határába, ismét frissítés, Ca, Mg, szörp, és csoki. Szuper! Innen ismét rengeteg szint következik vissza Bánkúthoz a K- jelzésen. Sok ideje haladok már, de szinte semmi szint nem volt eddig a leírthoz, kezdek izgulni hogy most az itiner van ennyire elírva, vagy csak valami brutálisat kapunk a végén. Hát az utóbbi gyõzött. A Dédesi-vár mellett elhaladva jön a toronyiránt fölfele. Egy idõ után beugrott hogy én már 2-szer jártam erre a Népek Tavasza maratonját futottam ellentétes irányból a Nyír-kõ fele.
Márpedig akkor tudtam hogy mi vár rám, és fölkészültem rá. Most viszont nagyon jól haladok fölfele, sorban hagyom le az embereket. Nagy levegõ, felérek a mûúthoz, ahol a pontõrök csodálkoznak hogy ilyen nagy sorszámmal jövök. Tény hogy szépen haladok eddig.
Itt is frissítõ, nagyon profi ez a túra úgy látom. Ismét Bánkúton vagyok, kis oda-vissza, majd sokáig az OKT jelzése jön. Sokszor jártam erre, imádom a most következõ részt. Akinek a Három-kõ, Tar-kõ, -,Cserepes-kõ, - Õr-kõ nem mond sokat, annak ajánlom ezeket a helyeket fölkeresni, közel vannak egymáshoz.
A Tar-kõ panorámáját semmi nem üti. Innen leérve általában mindig balra szoktam menni a Z-n (Tortúra) most tovább visz az utam a K-n. Viszonylag ismeretlen rész jön, bár még 2006-ban jártam erre valamikor.
Utólérek végre egy ismerõst vaddino képében. Innen a célig már együtt haladunk.
Cserepes-kõre felérve kicsit szusszanunk, a kilátás kárpótol. Õr-kõ után újabb "kõ" következik a Bél-kõ nevû csúcs ahol ellenõrzõpont fogad. Vártam már, sokáig nem volt most pont. Sosem voltam még erre, itt vagyunk a reggel látott bánya fölött. Mesés panoráma, és naplemente fogad minket. Kis pihi, majd innen szalagozás a Z-höz ami már a célig visz minket. Kis tanakodás hogy melyik a jó iránya, majd megleljük. Osztunk-szorzunk, és azon kapjuk magunkat hogyha sietünk, akkor csak kb. fél órát kell lámpázni. Unalmasnak egyáltalán nem nevezhetõ ez a jelzés, mindössze hosszúnak. Most már elég sok helyen kocogunk. Még szürkületben is jól látom a jeleket, de valahol lefele félúton beérünk az erdõbe, nincs mese lámpát kéne kapcsolni. Bizony csak kéne, mert az enyémmel valami nem mûködik nagy bosszúságomra, és vaddinoéban is alig van már szufla. No mindegy, az út jól volt követhetõ, szerencsémre jól osztottam be az idõmet és már a végénél járok.
A vadak is ébredeznek, egyre közelebbrõl halljuk õket, nagyon sokan vannak errefele. Valahogy még lebotorkálok egy meredeken, majd jön a várva-várt cél.
Finom meleg gulyás fogad, megannyi kenyérrel meg üdítõvel. Kenyeret most nem tudok enni, viszont a gulyás nagyon jól esik. Megnéztem a számítógépben jegyzett idõket, Endre után (aki futott) enyém lett a második idõ. 12:40-el értem be.

Gyönyörû túra volt, megérte eljönni, ezért is írtam beszámolót. Frissítés 5*

ui: Ja, és a fakitûzõ az egyik legékesebb darabja a gyûjteményemnek :-)