Vándorköszörûs közbenjárásával sikerült bekerülnöm Rafter autójába, így rendkívül egyszerû logisztikával jutottunk el Nógrádra, ahonnan vonattal mentünk a rajtba.
A tavalyihoz képest sokkal kevesebben voltak a vonaton, így most még ülõhely is jutott.
Vagdalthúsnak Gethe úr is besegített a rajtnál, így végleg eldõlt, hogy nem kell besegíteni a rendezésbe.
Mikor elindultak a népek, akkor még kortyoltam egy keveset a rajt szolgáltatási itókából, és rövid búcsúzkodás után nekivágtunk a túrának.
Bár kérdezgettem a vonaton kedves túratársaimat, hogy milyen tempót terveznek, nem nagyon árulták el, de ahogy a nyakukba vették a lábukat világossá vált számomra, hogy a szintidõ kihasználást itt nehéz lesz megvalósítani.
45 perc alatt jutottunk el az elsõ ellenõrzõpontra, eleinte nagyrészt árnyas erdei utakon haladva, a végén némi aszfalttal.
Orsoly és Rozi társaságában 5 percet töltöttünk, közben vizet és csokit vételeztünk.
Kellett is az energia, mert hamarosan nekivágtunk az elsõ komolyabb emelkedõnek. Már túl voltunk a felén amikor hátulról 4 bicajos tûnt fel, keményen taposva a pedálokat.
Amikor mellém ért az elsõ, akkor vettem észre, hogy Múzsla az, így kicsit odaléptem én is, hogy 7-es tempóban beszélgethessünk egy kicsit, a tetõ felé közeledve.
Itt megvártuk a 3 társát, majd elköszöntünk, hisz egy lejtõn nem túl életszerû egy biciklis mellett gyalogolni :)
A Király-kútnál Kenyeres Oszi osztotta a pogácsákat, amibõl alaposan belaktunk. Itt ért be minket Rushboy, majd 15 perc múlva Vadmalac húzott el mellettünk.
Dobó-bércen meglepetés ért, mivel Jazzkedvelõ ült a fûben, így el is beszélgettünk kicsit Schelcz Albertrõl, akit én itt láttam utoljára, amint jön vissza társaival, darázscsípésre panaszkodva.
Jazzkedvelõ a Dobó-bércen
Végre véget értek az emelkedõk, így már kényelmesebben, fényképezgetve haladtunk tovább.
Megnéztük a Kroslák-kutat is, majd a Foltán-keresztnél tartottunk egy kis pihenõt, ahol kajálás közben elbeszélgettünk a ponton ülõ Nemzeti parkos emberrel, aki a közelben levõ öreg hársfát is megmutatta, ami elég ritka egy példány volt.
Már a cél közelében ért be minket Joey, aki elég megviselten nézett ki, mint késõbb kiderült, a foga fájt, így gyorsan elõ is vettem egy kis pálinkát, hiszen az ilyenkor jót tesz.
Így sajnos a célban már nem tudtam Pygmeának pálinkát kínálni, de majd legközelebb bepótoljuk.
Az Ákos büfében a célvirsli nagyon jól esett, mindjárt bónusz adagot is ettem, de csak 2 adagra maradt idõ, mert bár eredetileg még Szûcsatit is meg akartam látogatni Nógrádon, de Vándorköszörûs sietett haza, így igyekeznünk kellet, hogy a kisvasutat elérjük.
Mindent összevetve nagyon jó túra volt, köszönet a rendezésért !
A többi kép:
http://olahtamasweb.extra.hu/090517foltan25/090517foltan25.html |
