Már nagyon vártam ezt az estét .
Az elmúlt 2 évben a lányommal voltunk ezen a túrán , de mivel idén már nem akart jönni , gondoltam , kipróbálom a hosszú távot .
Már az indulás pillanatában esett az esõ , igaz , ekkor még csak finoman szitált . A Sár-hegy méltóvá vált a nevéhez , az elsõ 1-2 km-en kilós agyagcsizmákat gyüjtögettem össze .Fent a tetõn a füves szakasz már jó volt , és reptéri letérõtöl a túrázók is elfogytak .Füreden elmentem a sárgán a bazársorig , és ott csúnyán benéztem egy jelzést . Valami érthetetlen okból arra emlékeztem , hogy a Kékesig a kéken megyünk fel. Meg is láttam a kék sáv és piros sáv jelzést , nagyjábol ott ahol vártam . A piros szin egy kicsit zavart , de, hát gondoltam , miért ne lehetne együtt a két jel .Elkezdtem felfelé kapaszkodni , de néhány száz méter után egyre meredekebb lett . Valahogy erre nem emlékeztem . De könnyen nem adom fel , még azért mentem tovább . Végül gyõzött a józanész , és az egyre jobban zuhogó esõben , egy nagy fa alatt elõhalásztam az itinert , és láss csodát , a Kékesig a kék+ -en kell(ene)mennem . Így aztán vissza a faluba és egy utcával feljebb ott volt a jó jelzés . Itt újra ( már a rajtban beszéltünk , és a Sár-hegyen egy kicsit mentünk együtt )utolérem M.Danit , vagy aki így ismeri Russhboy-t , a tavalyi év Teljesítménytúrázóját .Még nem nagyon sikerült olyan eseményen részt vennem , ahol a Dani ne lett volna ott . Mondhatnánk , õ a biztos pont .Most egy Mecsek 100 és egy Tájékozódási túra közötti szabad éjjelét jött ide eltölteni .Éppen ezért , teljesen érthetõen , kicsit ( de csak éppenhogy)lazábbra vette a menetet .Egy kicsit beszélgetünk , aztán irány tovább . A Benevári EP. után utolérek két srácot , egészen jól nyomják , és nagyjábol a csúcsig együtt megyünk . Egy kicsit aggódok , hogy még enm lesznek ott a pontõrök , hiszen jó félórával a hivatalos pont nyitás elõtt vagyunk . Hál istennek , még ebben az idõben is ott vannak , sõt jóval elõbb .Köszönet érte .Kapok egy almát , és mivel nagyon hideg van(utólag néztem meg , 2 C), fúj a szél és vizszintesen esik az esõ , elindulok lefelé a sípályán . Érdekes élmény volt .Mivel egy viszonylag nagy szabad területen kell menni , és a látási távolság az esõ és a köd(pára?)miatt csak 2-3 méter , csupán a felvonó oszlopai álltal tudok tájékozódni .Végre lenn vagyok Mátraházán.Egy pici féltetõ alatt várnak a pontõrök , kis magnéziumos itallal és sütivel .Hát , ebben az idõben biztosan keményebb dolog pontörnek lenni .Én legalább mozgok .
Innen voltak kis gondjaim , elég nehezen találtam rá a sárgára , 5-6 alkalommal oda-vissza szaladgáltam egy ösvényen , sehogy sem lett meg a leágazás . De hát semmi sem tart örökké, végül is rá leltem . A Hanák Kolos kilátó alatt fényeket láttam , ennek nagyon örültem , mert ez pontöröket jelent . De tévedtem . A kilátóban egy fiatal srác próbálta az itinerét megfejteni .Kicsit megijedtem mikor elkezdett magázni . Úristen , ilyen rosszúl nézek ki !?Együtt indulunk tovább , látom rajta , hogy örûl , hogy nincs egyedûl.Kis idõ múlva a Muzsla-tetõnél vagyunk , és onnan már csak egy kevés van M.füredig .Mint utólag rájöttem , ott is sikerült hosszabítani valamelyest mert nem vágtunk át a sárga háromszögön , hanem lementünk végig a sárgán a falú aljáig , és onnan a z+ fel a Kozmáry-kilátóig . Mivel ebbõl az irányból ismerem csak az utat , úgy gondoltam , hogy jobb a biztos út .A kilátóban egy kissé rám hozták a frászt . Arra a kérdésemre , hogy itt pecsételnek-e a 40-eseknek , azt mondták ,hogy majd visszafelé , a Muzsla után .Gyorsan nézem az itinert , és mutatom , hogy most jártam ott . Ekkor a pontõrök lepõdnek meg , mi már valóban visszafelé jövünk .
Innen teljesen egyedûl megyek , de idönként utol érek 25-ös túrázókat és ez jó érzés,mert így látom ,hogy jó irányba haladok .Ezen a szakaszon "futok" össze rókával és vadisznókkal . Úgy látszik , nekik sem gond ez az idõ .Lajosforrás felé a lefelén néha majdnem dobok egy hátast , út már nem látszik , csak patakok folynak mindenhol . Látom a túrista ház fényeit , ez könnyelmûségra csábit . A patak már átcsapott a kis híd felett , én meg elvétem a szélét és a mederbe zuhanok , úgy nagyjából hónaljig . Bár mind a két lábszáramat összeverem a víz alatti kövekkel , de nem ettõl ijedtem meg .Egy jó ideje már a fejlámpám kézi lámpává alakult , ugyanis csak így lehet látni valamit a talajból és most a patakban alaposan megmerítettem . De csodák csodájára még a víz alatt is világított!! Köszönet Néked Petzl !!!Nem nagyon örültem volna neki , ha a maradék 10-12 km-ert vak sötétben kellett volna megtennem .A pontõröket meglepem a sátrukban(!!) és megyek tovább. Néhány száz méter után szokatlan csoportosulást találok .Ennyi embert még egyszerre nem is láttam ma éjjel. Egy másik patak átkelés szélénél álltak tanácstalanúl .Való igaz , itt is átbukott már víz a hidacska felett és elég ijesztõ sebességgel folyt át , nagyjábol térd alatti mennyiségben .Egy kicsit tényleg izgalmas volt , figyelni kelett , hogy nehogy megbillenjen az ember a sodrás miatt , könnyen egy 2 méterrel lejebbi mederben találhatánk magunkat . Mikor át értem a kb.10-12 métereres szakoszon visszanéztem , de a társaság nem mozdult . Kiváncsi lettem volna , hogyan oldották meg ezt a problémát .
Innen viszonylag eseménytelenûl teltek a kilóméterek , az egyetlen érdekességet és örömöt a fény-visszaverõs szalagok jelentették , amik már sokáig kisértek innen. Nagyon könnyû volt a tájékozódás , csak a fehér szalagokat kellett figyelni . Egyedûl Gyöngyössolymoson kavarogtam egy kicsit mire a pecsélelõ pontra rá leltem .Aztán már csak némi aszfaltos kocogás volt hátra , ami én az út széli füves sávon oldottam meg , vizesebb és sarasabb már nem lehettem , és mégsem kellett a betonon menni .Az iskolába 46 km-el és 6 ó 40p-el értem . Ott már nem volt nagy tömeg , gyorsan megkaptam az oklevelet . Át öltözem száraz ruhába és jó ízüen bekanalaztam a forró és finom rendezõi levest , utólag is hálás köszönet érte .
Tudom ,hogy valahol ez nem normális dolog , de én minden percét élveztem a túrának , nem zavart se az esõ se a sár . Jövöre is jövök ! |
