Mátrai Csillagok 40
Szombaton sikeresen teljesítettük a Mecsek 100-ast Ibolyával, Józsival, Álmossal, és vaddinoval. Vasárnap este mindnyájunknak tervben volt a Mátrai Csillagok 40 km-es távja is. Hazafelé a Mecsekbõl átérve a keleti országrészbe kezdett körvonalazódni, nem biztos hogy az idõjárás kegyeibe fogad ma estére minket. Az autópályán megálltunk, mivel kb. 3 napja nem láttam meleg élelmet :) Ekkor már szakadt az esõ.. Nem sok jóra számítottunk.. Nagyon korán, már vagy du. 3-ra Gyöngyösre érkeztünk.
A túrán 19:08-kor indultam egyedül. A Sár-hegyre fölfelé már kezdett látszani hogy sajnos nem lesz olyan jó idõ mint tavaly volt. A csúcsról semmi panoráma nem volt, így gyorsan haladtam tovább a Szent-anna tó felé. Itt ért utól nedus1965. Pár métert kocogtam vele, majd rájöttem hogy ez most tényleg nem így van ma tervezve, ezért visszaálltam a gyaloglótempómra. A tónál pecsét, majd irány tovább.
Utólér Álmos, aki még a 15-öst futja, és 40-re is akar menni. Nem tartom ilyen idõben ezt annyira okos döntésnek, de hadd menjen, utólag kiderült sajnos hiába.
Mátrafüredig hasítok, utólérem Józsit és Ibolyát, de megyek most tovább egyedül.
Mátrafürednél elkezd szakadni az esõ, nem úszom meg :-( Pulóver + póló + rövidgatya.
Ebbõl áll a felszerelésem. Benevárnál a pontõrök sátorból osztanak pecsétet.
Innen kezdõdik A MENET! Minnél följebb jutok a K+-en annál hevesebb a vihar, és annál jobban csökken a látótávolság is. Szerencsére már kétszer teljesítettem a túrát, így a bizonytalanabb helyeken is magabiztosan haladok egészen a csúcsig.
Van kb. 2 fok, már most teljesen szétáztam. Indulok lefele a sípályán a K-jelzésen.
Nagyon nem esik jól a kitett nyílt részen szakadó esõben menni. Leérek Mátraházára, remegek mint a kocsonya. Alig vannak elõttem indulók eddig.
Itt viszont úgy döntöttem hogy nem szívatom magam tovább egyedül, bár ismerem az utat egy darabig, megvárom Józsiékat mert nem akarok meghalni valahol az úton.
A pontõrök nagyon kedvesek, bebugyoláltak egy törülközõbe, mert teljesen felõrölt a hideg már. A finom sós édességek meg a magnézium nagyon jól esett, köszönet az itt tanyázó pontõröknek a kedvességükért!!
Jön larzen meg akibacsi, de maradok még a helyemen. Megérkezik a váci Nagy Attila invitál hogy menjek vele, de nem teszem, késõbb kiderült ki is szállt Beával valahol útközben. Aztán egyszercsak megjelenik Józsi és Ibolya. Sajnos Ibolya itt kiszállt..
Elõkerül Bell Sanyi is, és hármasban haladunk immár tovább.
Iszonyúan nincs kedvem elindulni, de nagy erõt veszek, és haladok tovább. 100 m után vissza, ott hagytam a fejlámpát.. Hülye.. Az Ózon hotelnél el van kerítve a jelzés. Na basszus.. Maradunk a mûúton, majd a hotel után vissza a jelzésre.
A Hanák-kolos kilátó elõtt már piros fények jelzik hogy hamarosan megérkezünk.
Kilátás persze semmi. A kezem teljesen szét van fagyva, társaimat kérem hogy szedjék ki a táskámból az itinert, és ez minden ponton így ment :)
Felérünk a Muzsla tetõre, olyan szomorú vagyok hogy a túlélésért kell ma küzdenem nem a kellemes nosztalgikus esti túráért :( Finom keksz van az ellenõrzõponton, de 1-nél többet nem bírok most megenni.
Leérünk ismét Mátrafüredre, jó hogy nyitva volt egy bár, sajnos egy hosszabb technikai szünetet meg kellett ejtenem. Hát nem volt kellemes teljesen szétázva..
Társaim szerencsére megvártak, cserébe tovább navigáltam õket a Kozmáry-kilátóhoz, ahol már néhány rövidtávos is küzdött. Innen fel a Sástóhoz majd zsíros és lekváros kenyerek fogadnak a ponton, meleg teával kiegészítve. Muszály itt megállni pótolni a veszteséget mert már nem lesz több alkalom rá. Nagyon jól esnek a finomságok, de mivel melegebb részen vagyok és egy helyben, ezáltal ismét elképesztõen fázok. Végül elszánjuk magunkat az indulásra. A S+-en tovább kiérünk egy nagy rétre totális köd, de szerencsére megtaláljuk a helyes irányt.
A So jelzés rafinált, ugyanis az avar alatt óriási pocsolyák találhatóak, de valahogy annyira nem érdekelt már ez ilyenkor. Elérjük a Snégyzet jelzést ahol végtelen hosszúnak tûnõ, és veszélyes ereszkedéssel érjük el Lajosházát. Na ez ok, de hogy érsz át a túloldalra amikor teljesen meg van áradva a patak, és a túlparton van az ellenõrzõpont? Ezt mutatja meg a minket utólért Bálint és haverja, akik szó nélkül átsétálnak a patakon. Rendben, eljátsszuk mi is.. Megkapjuk végül a pecsétet, vissza persze ismét ugyanitt kell jönni ááá... Valahogy megoldjuk, majd immár a S-háromszög jelzésen haladunk. Bálinték valahol máshol keltek át, de hamar utólérnek minket. Pár száz méter, és olyat látok mint még soha. A Lajosházi patakátkelés elbújhat ez mellett. Elképesztõ áramlással folyik a patak, és kb. háromszor olyan széles mint Lajosházánál. A jelzés a túloldalon folytatódik, megkerülni nem lehet. Egy életem egy halálom ezt a sz*pást megpróbálom :)
Bokáig lesüllyedve caplatunk át egyensúlyozva a folyón. Poén volt, egyszer mindenkinek ki kell próbálni. Persze csak ha tüdõgyulladást szeretnél.
Vajon mi jöhet még? Tettem fel a kérdést magamnak. Bálinték lelépnek, maradok Józsival és Sanyival, hû társaimmal :) Kicsit féltem hogy a szalagozást meg fogjuk-e találni ebben a szakadó esõben, de gyönyörûen fényvisszaverõ csíkokkal látták el a szervezõk a fákat. Hozzánk csapódik két rövidtávos srác, egyikõjük ismeri jól az útvonalat hál isten, mert nekem innentõl abszolút új az útvonal, és nem lett volna sok kedvem ebben az idõben az itinert bújni. Annyit láttam hogy Z+en haladunk Gyöngyössolymosig majd pecsételünk. De még mindig nincs vége, fel kell keresni a Bába-követ is. Grrrr.. Kezdek befalsulni szépen, a jeleket sem figyelem. Ritka az ilyen hogy teljesen másra hagyatkozok, de ez a pillanat most jött el..
A végén még egy piszok hosszú kerékpárút jön a célig. Végig kicsit elõre dõlve haladok, ugyanis ahogy kiegyenesednék egybõl rám fagyna az összes ruhadarab.
Ennek köszönhetõen a célban iszonyúan fájt a nyakam és a vállam.
9:38 perc szenvedés után teljesítettük a túrát. Rengetegen feladták, vagy átneveztek. Mindössze 29 szintidõn belüli teljesítõ volt a hosszú távon, abból 4-en 1 perccel idõ elõtt értek be ahogy nézem a listát..
Nagyon kemény volt ez a túra! Az érdekes az hogy a Mecsek 100-at nem is éreztem a lábamban. Gratulálok minden teljesítõnek, és köszönöm Józsinak és Sanyinak a társaságot! Remélem jövõre olyan szuper idõnk lesz mint tavaly :) |
