Túrabeszámolók


Mátra 115 (+résztávok)

vaddinoTúra éve: 20092009.06.09 22:30:28

MÁTRA 115(124)


06.06.reggel 3:00,csörög az óra.Kelni kell,gyors öltözködés,fél négyes éjszakai,majd a Blahán találkozó-LépéshibaBoy,Joe,Gudluking,és jómagam.Juditot késõbb vettük fel,aki feláldozta a szombat reggelét arra,hogy átvigye az autót a rajtból a célba,aztán hazabuszozzon Budapestre.Ezúton is köszönet neki,bár ez csak Ádámnak jelentett komoly elõnyt hazajutás tekintetében.Ronda idõ volt egész úton,párás levegõ,felhõs ég,de ez nem szegte kedvem.5:42kor becsapódtunk Kisnánán,a vár elõtt,és beslattyogtunk nevezni,ami rendkívül különleges módon egy tálca sütivel történt.Átöltöztem,és kábé hatszor leellenõriztem minden cuccomat. Megkaptuk az igazán profi itinereket,a színes szintmetszeten látszott,hogy nem sok vízszintes részen haladunk majd utunk során.Befizettünk 1500HUF-t étkezési jegybe,és 6:28-as rajtidõvel,az elõzetes tervemhez képest 28 perc hátrányban indultunk el hárman:LépéshibaBoy,Joe,és jómagam.


Oroszlánvárig minden remekül ment,felhõs-ködös szeles idõ volt,de szerencsére csak a szél verte a fejünkre a vízcseppeket a falevelekrõl.Kékesre(17,15km/1323 szint)kicsivel több mint három óra alatt érkeztünk meg,és belebotlottunk az elsõ komoly frissítõ-etetõpontba.Jól be is lakmároztam,majd indultunk tovább.Kisütött a nap,ami bíztató jel volt.Parádsasváron már rendes hõség volt,neki is vetkõztem,és itt is remek ellátásban volt részünk.


Hármasfogatunk viszonylag simán vette a Lipótokat is,ezen a szakaszon nagyon kedvesen pont elbújt egy felhõ mögé a napocska,így épp nem sütött a fejünkre a kopár,és baromimeredek emelkedõn.Galyatetõre(31,36km/2014szint) még mindig 5ös átlag felett érkeztünk,de itt is olyan bõséges volt a szolgáltatás,hogy már látszott,nem sokáig lesz ilyen jó a tempónk.Táska nélkül csapattunk le Mátraalmásra,lefelé kicsit benéztük a jelzést egy dózerútnál,de hamar korrigáltunk.A faluban naranccsal,mazsolával kínáltak,mi pedig a Galyavár felé vettük az irányt.Szerencsére sokkal könnyebben ment ez is mint reméltem,egész meglepõdtem magamon,és bizakodni kezdtem.Galyatetõre érve szembetalálkoztunk Ráspollyal és Martyeval,õk hatos átlaggal tolták addig,ami szép.=)Itt azonban elkezdtett istenesen esni az esõ,én csitulásra várva ismét kedveztem a hasamnak némi finomsággal,Joe ivott egy kávét,majd hamarosan elindultunk,és tényleg mintha visszavett volna az esõ.Ismerõs terepen haladtunk egészen a Nyírjes erdészházig,ahonnan egy komolyabb emelkedõvel Mátraházára érkeztünk.Itt is elképesztõ mennyiségû finomsággal vártak minket,és még zsírozni is majdnem beszálltam a jókedélyû pontõrök mellé.De nem volt most erre idõ,menni kellett,sok-sok kilométer várt még leküzdésre.


Joe-ék hamarabb elindultak,én telefonálgattam még egy kicsit,aztán Lajosháza felé benéztem egy kanyart,a S4zeten,és elég késõn korrigáltam.Mindegy,+1 km az már nem oszt,nem szoroz. Lajosházán falatozhattunk,de már bõven jóllaktam,így nem sok mindent tudtam fogyasztani,de az ember próbálkozik.Itt is késõbb indultam mint Ádámék,követtem õket majd be is értem õket miután rátértünk a P+-re.Ezután volt egy kis kavarás az erdõirtás miatt,LeFaGySzos emlékek villantak be-nagyon rommá voltam akkor a térdig érõ hóban ezen a szakaszon.Itt többen összetorlódtunk,nagyobb csapatban haladva értük el a Bagolyirtási mûutat,majd Mátraszentimrét,(60,54km/3407 szint)ahol meleg levessel,joghurttal,meg sütivel vártak minket,jól is esett,meghát lejtõ következett,úgyhogy falatoztunk,én személy szerint majdnem pukkadásig voltam már.Szorospatakig rendesen haladtunk,jó tempóban gurultunk lefelé a lejtõn,és még világosba megérkeztünk a pontra,ahol épp elkészült a gulyásleves,bográcsban.Úristen,kábé 7 km-el ezelött kaptunk meleg levest.Ez egészen elképesztõ.Nem tudtam már enni,nem fért be semmi már,csak néhány süti,meg egy kicsi sör.


Ágasvár felé kapaszkodva már lámpát kellett rántani,folytatódott a küzdés a szinttel,és a kilométerekkel-immáron sötétben.Ágasváron is a mármár szinte megszokott mennyiségû étek alatt roskadoztak az asztalok,nagyon finom süti,meg kávé is volt.Meg a köves meredek csúcs még elõttünk,ahol embertelen szél fújt.Gyorsan kiütöttük ezt is,lefelé el is seggeltem,meg is rántottam kicsit a bal bokám,de nem tûnt súlyosnak.Visszatérve a házba rövid szöszmötölés után megindultunk lefelé.Itt már Ráspolyék is megérkeztek,majd el is léptek Vándor-forrás magasságában. Falloskútra nem esett jól felmenni,kezdtem kicsit álmosodni,de még nem volt vészes a helyzet.Meglepetésponton pecsétet kaptunk,meg eligazítást a Mkeresztesig taró szakasz szalagozásáról.Be is értünk a faluba,majdnem éjfél volt már.Itt kezdõdtek a gondok.Megtaláltuk a jelzést,illetve a törölt jelzést,amin 3 hete a Vidróczkin még vígan jöttünk lefelé.Most át volt mázolva szürkével.De biztam a GPSben,Joe-ék meg bennem egyre kevésbe,de a végén csakcsak meglett nagynehezen a régi jelzés,már az erdõbe-ott már nem volt átmázolva.Hosszabb úton érkeztünk a Hidegkúti házhoz(81,94km/4509 szint),mint ahogy azt kellett volna tennünk,de nem búsultam.Itt ismét volt süti,leves,sör,túrórudi,meg egyéb földi javak.Meg volt hát egy Ádámunk,aki a 88as távon itt elvált tõlünk,és elindult,hogy egyedül bevegye a Tót-hegyest az éj leple alatt.Elbúcsúztunk tõle,majd épp indultunk Joe-val tovább,amikor beért egy nagyobb csapat.


Nagyparlagig ismerõs volt a terep,egy helyen lámpa nélkül nyomultunk a ragyogó holdfényben.Álmos lettem hirtelen,így elõkaptam egyetlen energiaitalomat,és magamba öntöttem.Ez volt az elsõ dolog a felszerelésembõl,amit használtam-ez is a frissítõpontok bõségességét mutatja.Nagyparlag után azonban egy várt,és az elõre sejtett méretûnél nagyobb szopóbódéba botlottunk,név szerint a Muzslába,és az õ Z3szög jelzésébe. Az elején még nem is volt vészes,jelek voltak rendesen,még tán ösvény is akadt,igaz köves,benõtt,bedõltfás.Mentünk-mentünk,de csak nem akart emelkedni az út a lábunk alatt.Itt már sejtettem,hogy ez bizony exponenciális emelkedõ lesz...Ez a sejtésem be is igazolódott,miután elváltunk a Szén-pataktól,megindult keményen felfelé a jel,merthogy út az itt szinte semmi sem volt,csak sok-sok kõ a lábunk alatt.A végére maradt a java,kábé 900 méteren volt cirka 200 szint.Joe csoffadozott,én épp érzelgõs kedvemben voltam,próbáltam tartani benne a lelket.Egyszer csak,alig 250 méterrel a Psáv elérése elõõt,lámpafényre lettem figyelmes bal kéz felõl.Majd a lámpa gazdája is elõkerült:KuJoMival találkoztunk,aki megpróbálta tévedésból toronyiránt bevenni a Muzslát,de meglátva fényeinket,inkább a józanabb megoldást választotta.Megörültem hogy közel a csúcs,és szaladni kezdtem felfelé,rátértem a Psávra,majd kisvártatva elértem a csúcsot.(90,01km/4976 szint)A csúcskõnél leróttam tiszteletem,majd kinyilvánítottam a véleményem is.A pontõrök banánnal és vízzel kináltak.Itt volt Martye is,aki eléhezett,és kicsit rommá volt.Ráspoly nyilván megfutatta egy pöppet... Megjött KuJOMi is,innen együtt robogtunk lefelé a Koncsúrokon.Joe-t önzõ módon hátrahagytam,õ kicsit megpihent a csúcson.A véget nem érõ lejtõn csoffadozok rendesen,többször elbotlok,így igazi megváltás a Diós-Patak túloldalán az emelkedõ,és az EP.Itt kávét ittam,meg benyomtam egy flectort is,por formájában-enyhítendõ egyre erõsödõ bokafájásomat,amit az Ágasvári fiaskó rovására írtam. Amíg ücsörögtem,KuJomi továbbállt egy pár fõs csapattal,köztük OT Ibolyával,akiket itt értünk utol.Pár perccel késõbb már nagy erõkkel fáradoztam az utolérésükön.Ez meg is lett,és a hajnali félhomályban egyre közelebb kerültünk a Havashoz.A Jánosvára és a Mészpest után már teljesen világosban ugrottunk neki a Havasnak.Itt irgalmatlanul rommá voltam,alig álltam a lábamon,leesett a vércukrom,rámtört megint az álmosság,minden bajom volt.Többeket utolértünk felfelé,de én csak makacsul Józsi sarkára koncentráltam,és összeszorított fogakkal rakosgattam a lábaimat egymás elé.A csúcsra érve azonban átlendültem a holtponton,kaptunk egy kicsi bort,gyöngyöstarjánit,köszönjük,finom volt,meg MagneB6+szõlõcukor kombót nyomtam a táskámból,ami jót tett.Fajzatra hamar leértünk,hármasban haladtunk,mert Ibolya ellépett elõlünk. Itt is volt minden földi jó,meg kellemes napsütés,ami jó kedvre derített,így irgalmatlanul nyomtam a Kávára felfelé.Józsi leszakadt,ketten maradtunk az ismeretlen túratárssal,Istvánnal(?).A Káván bevártuk Józsit,de utána megint elhagytuk,és szinte észrevétlenül érkeztünk meg a Tóthegyesre(113,91km/6267 szint),ahol palacsinta várt,meg is ettem belõle vagy négyet.Valahonnan elõkerült Ibolya,lefelé Józsival is szembetalálkoztunk,õ is rendben volt,ment jó tempóban felfelé.Innen már nem volt sok,éreztem,hogy ez tényleg meglesz,és ez akkora örömöt okozott,hogy a Világos hegy meg sem kottyant.Kaptam egy sört  Lõw Andristól,meg egy utolsó pecsétet,és nekilendültem.Miután leértem a bitang kellemetlen lejtõn,nekiálltam futni,Ibolyával kerülgettük egymást.Levettem a pulcsim,mert meleg lett közben,és még Ibolyát is hátrahagytam.Jólesett futni,közben a hideg futkározott a hátamon,beleborzongtam a célbaérésnek még a gondolatába is.


Lendületesen szaladtam,csak a Z3szögekre fókuszálva.Kiértem egy pusztás részre,jobbra gyümölcsös volt,és pokoli hosszúnak tûnõ egyenes vezetett mellette.Két túratárs tûnt fel elõttem,utolértem õket,majd el is hagytam.Hihetetlen érzés volt aszfaltra lépni,ráfordulni a falu házaira.Futva értem a templomhoz,és befordultam elõtte,amikor megszólalt a 10 órás harangszó.Még egy jobbos be a kapun,és célbaértem.


Elképesztõ érzés volt,27 és fél órával a rajt után az utolsó pecsétért odanyújtani a lapom.Medvegyu jött,gratulált,és mondta hogy válasszak követ.MenõManós lett,hosszas gondolkodás után.Lerogytam egy székre,Ráspoly már beért,gratuláltunk egymásnak.Még ide is rengeteg süti jutott,meg õzgulyás,sör,tea,és minden egyéb földi jó.Megjött hamarosan Ibolya is,meg Józsi,meg Joe,meg sorban mindenki,még Martye is,akirõl már azt hittük,végleg feladta. Elképesztõen profi rendezés volt,hihetetlen ellátással,odaadó,kedves rendezõkkel!Hatalmas élmény volt,életem legnagyobb túraélményét kaptam tõletek,ezért köszönettel tartozom,bár ez az egy szó nehezen fejezheti ki azt amit a célban éreztem.Azért valamit csak elmond,hogy a célba érés pillanatában is tökéletesen biztos voltam abban,hogy jövõre újra ott leszek,és újra nekivágok a Mátra 115-nek,még akkor is ha addigra 140 km hosszúra hízik is az útvonal...=) Köszönöm szépen a lehetõséget,és gratulálok minden táv minden indulójának,teljesítéstõl függetlenül!


vaddino