Túrabeszámolók


Hatos-tölgy

nafeTúra éve: 20092009.06.13 21:12:05
Hatos-tölgy 30
Barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 510 m. Távolságot nem tudtam mérni, mivel valamiért Tényõn és utána még 7-9 km-en (térképi mérés) csak 2 mûholdat látott a GPS, a telefonom akkumulátorát, pedig kímélés céljából nem töltöttem föl (még féltöltésem volt), így azt nem tudtam használni, pedig az tapasztalataim szerint tud két mûholdból is dolgozni. Ráadásul a távot 5,75 óra alatt tettük meg, tehát a 6-7 órás akku üzemidõ bõven elég lett volna. Ahogy visszaértünk tényõre, s térképet váltottam, megint csak két mûholdat látott, így valószínû, hogy a többit fizikailag nem láthatta megfelelõen. A Keleti-Bakonyban is találkoztam már ilyen területtel. Egy 21,15 km.es szakaszt tudtam mérni, így összességében a táv 28-30 km közé esik. Egyszer el kell oda menni, s csinálni egy pontos mérést errõl a szakaszról is.

Zolival egyeztettük a túrát, így korán akartunk indulni. Ez olyan jól sikerült (hamarabb sikerült összecihelõdnöm otthon), hogy fél órával a rajtidõ elõtt Tényõn voltam. Az Integrál DAC-os csoport ekkor indult. A rajtnál találkoztam néhány ismerõssel. Az egyik szervezõvel jó néhány alakalommal futottam már össze túrákon. Közvetlenül Zoli után befutottak Csuka Sanyiék is. A túra egy szakasza nem szerepel a Sokoró turistatérképén, így a szervezõk rajzolták rá a fénymásolt lapra, s láttak el bennünket információval, hol merre kell menni.

Frissen elindultunk. Egy jó darabig újonnan festett zöld jelzésen haladtunk. Egy elágazás után, viszont már csak elszórtan láttunk néhány régit. A Gesztesi dûlõben, illetve a Szõlõ-hegyben meg sehol semmi. Kicsit elbizonytalanodtunk, vajon jó helyen járunk-e, ráadásul a GPS sem segített egy darabig, ahogy a távnál írtam. Az útszakasz vonalvezetése és az irány alapján próbáltunk tájékozódni, majd közvetlenül a Szõlõ-hegy elõtt, bekapcsoltam az IGo-t, mutasson egy irányt Gyõrszemere Kossuth utcába, hiszen ilyen utca szinte minden magyarországi helységben van. Megtalálta, s jelezte, hogy a szõlõ-hegyi kanyar elõtt vagyunk közvetlenül. Végre valami támpont. Érdekes egyébként, hogy ezt a földutat, az IGo mûútnak látja (a földutakat, még a program eredeti beállításánál, letiltottam az útvonaltervezésnél, s most sem engedélyeztem). A szõlõtáblák között vezetõ úton mentünk még egy bõ kilométert, mire egy keresztezõdésben föltûnt egy frissen festett zöld jelzés, amelyet követtünk is, igaz nem voltunk biztosak benne, melyik szakaszán járunk. Amikor elértük a sárga sáv elágazását, megnyugodtunk, jó helyen vagyunk. Mindenesetre a turistatérképhez képest a Szõlõ-hegyen megváltozott a zöld jelzés nyomvonala.

Immár megkönnyebbülve tempóztunk tovább. A magasles elõtt, beigazolódott a szervezõk által elõrejelzett vizes magas fû. Valamennyire átnedvesedett a cipõm, de nem volt az-az igazi átázás. Nagy megkönnyebülésünkben rögvest el is néztük, hol tér le az útról a jelzés. Nehezen észrevehetõ. Szerencsénkre akkor érkezett a Laci bácsi vezette csoport egyik tagja, egy elkevert társukat kutatva, s a helyes irányba terelt bennünket. Az õsborókás ellenõrzõpontjánál utol is értük a csoportot. Ledolgoztuk a bõ félórás hátrányunkat. Zsuzsa rögtön fel is emlegetett Zolinak bizonyos Kincsesbánya túrán készült fotót. Szinte azonnal kiderült, rossz helyre címezte a reklamációt, mivel az ominózus képet én készítettem, s tettem föl az egyesületi honlapra. Jót beszélgetve mentünk tovább a gyõri csoporttal, Felpécig. Zoliék szereztek egy kis elõnyt, de a kocsmánál bevártak bennünket.

Frissítés után, immár hármasban szakadtunk el a csoporttól. Kiderült Zsuzsa, az idén teljesítette a Kinizsi 100-at, amirõl mesélt egy adagot. A falu után, meglepetésként jó kis húzós 130 méteres szintkülönbségû emelkedõ következett. Fújtattam rendesen. Igencsak jó tempóban haladva értük el a Hatos-tölgynél található ellenõrzõpontot, ahová a szervezõk áttelepültek a rajttól. Ezért volt a csak egyórás indítási ablak. Õk 4 kilcsit jöttek, mi 15-t. A túra szervezési érdekessége volt, hogy mindkét távon itt kellett befizetni a nevezési díjat, s a kitûzõt is itt kaptuk meg. Elvileg a másodszori érkezésnél adták a jelvényt, de mi mint ismerõsök, már ekkor megkaptuk, ne kelljen a következõ érintésnél is lepakolni a hátizsákot.

Bõ 10 perc beszélgetést követõen továbbindultunk, de még ekkor sem volt híre-hamva sem a többieknek. Kellemes erdei úton gyalogoltunk, beszélgettünk, s immár hármasban néztük el, hol kanyarodik le a jelzés, a jó kis útról. 150-200 méter után feltûnt, hová tûntek az eddig olyan jó jelzések. Némi iránykeresés, tanakodás közben utolért egy másik túrázó is bennünket, aki szintén a jelzést kereste. Szerencsére itt már volt megfelelõ GPS vétel, s a megtett út vonalvezetése, na meg a felkért közúti térkép alapján, a jó útról egy igencsak füves útra letérve, irányba vettük Kajárpécet. A bennünket utolérõ hölgy visszafordult, s többet nem láttuk. Az elkeverésünknek köszönhetõen, egy helyrõl ráláttunk a Somlóra, s ehettünk egy kis földiepret. Le is lassultunk. Mentünk nagyjából 200 métert, s egy T elágazásban újra becsatlakoztunk a sárga keresztjelzésbe. Megest megnyugodva talpaltunk tovább. Kis idõ múlva elértük a falut, ami igazán hangulatos.

Az ellenõrzõ pontnál, székesfehérvári ismerõsökkel találkoztam. Megkaptuk a pecsétet, s máris szaporáztuk lépteinket a faluból kifelé. Ismét jó kis kaptató következett, amelyen átléptük a 400 méteres szintemelkedést. Az emelkedõ tetején egy futó elõzött meg bennünket, aki a következõ elágazásnál, ahol tovább kellett menni 50 m-t ahhoz, hogy meglássuk a következõ jelzést, nagyon határozottan lekanyarodott jobbra a Hollómajor felé. Térkép elõ. Nézzük. Zsuzsi, aki ezen a környéken vizsgázott túravezetésbõl, s emlékezett erre a részre továbbment, s szólt amikor megtalálta a jelzést. A sporttárs már látó- és hallótávolságon kívül. Gyerünk tovább. Néhol szép kilátás nyílt a Bakony, s azon belül is a Kõris-hegy felé. A sárga jelzésen diófásban gyalogoltunk.

Rövidesen, újra megérkeztünk a Hatos-tölgyhöz. Ettünk pár falatot, beszélgettünk egy kicsit. Zsuzsa felhívta barátnõjét, merre járnak, illetve jelezte, nem fogja bevárni a célban. Bõ két kilométerrel maradtak le. Az egyik szervezõ hölgy csatlakozott hozzánk, s a hátralévõ távot az addiginál mérsékeltebb tempóban tettük meg. A zöld keresztjelzésen kicsit dzsindzsás utakon talpaltunk, viszont Tényõ közelében ribizlit találtunk az út szélén, amit természetesen letaroltunk. A faluban egy nénitõl kaptunk néhány marék jó érett cseresznyét. Egy gyalogló páros ért utol bennünket, akikkel a célig hátralévõ párszáz méteren beszélgettünk. Eddig csak néhány futó ért bennünket utol. Rövidesen beértünk a célba.

Kellemes, gyors túra volt. Meglepett, hogy a Sokoró nyugati peremén, milyen sok szintet szedtünk össze.

A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 200/100 Ft-ért jó minõségû, fénymásolt, szürkeárnyalatos térképes igazolólapot s kitûzõt kaptunk. A hiányzó részen a szervezõk rárajzolták a térképre az útvonalvázlatot. Mindenütt segítõkészen elmagyarázták merre kell továbbmenni. Látszik, hogy nem kifejezetten üzletnek tartják a teljesítménytúra rendezést. Becsülendõ, hogy Gyõr közelében, az alacsony részvételi díjjal próbálnak rávenni embereket a túrázásra.

Képeket majd csak július második felében lesz lehetõségem feldolgozni, s feltenni az egyesületünk honlapjára, a www.furediturazok.lapunk.hu oldalra.