Falasok(k) 50
A következõ hetekben nem lesz alkalmunk túrázni, így a Falasok(k)-ot a nyári pihenés elõtti levezetésnek szántuk a fiammal a Lowe Alpine maraton és az Oroszlány 50 után. A Budai-hg. északi részén annyira nem voltunk járatosak, és láttuk, hogy a szintkülönbség sem annyira "laza", no meg az itiner is elég bonyolult, fõleg a túra második részében, de bíztunk a szalagozásban, meg abban, hogy majd "megyünk a tömeg után".
Kezdésnek elnéztem az indítási idõpontot, persze 6.10-kor reggel csak egy pontõr lány érdeklõdött nálunk, hogy mi volnánk-e a rendezõség... No sebaj, vissza a kocsiba. Kisvártatva befutott a rendezõség, majd nem sokkal utánuk, egy busznyi nevezõ is... 7.05-kor így is el tudtunk indulni, és az elsõ néhány ellenõrzõpontig gond nélkül haladtunk, jó 6,5-es átlaggal. Nagykovácsiban végre némi italhoz jutottunk, amit a falu utáni betonúton a tûzõ napon gyorsan el is párologtattunk. Nagy-Szénás után bekövetkezett az elsõ elkavarás (se jel, se szalag, se más útbaigazítás), szerencsére a pontõrök a hegyrõl integetve mutatták, hogy kb. mi volna a jó irány a rendelkezésre álló ösvények közül. Az Ördöglyuk-barlangig problémamentesen haladtunk, utána megint szalagozásnak kellett volna következni, de szalagot csak mélyen bent a fák között találtunk, így itt is elment pár perc. Solymárra már kellõen kitikkadva kocogtunk be, ott az itiner utcanevei között igyekeztünk eligazodni, félsikerrel. Legaláb a templom elõtti kútnál - az úrnapi körmenet virágszirmai között - feltölthettük vízkészleteinket. Szarkavár felé persze egy utcányit tévedtünk, illetve a térképnek megfelelõen követtük a zöld jelzést, az itiner viszont nem. Ez nem volt egyértelmû. Szarkavárból vissza az útra, többen tanácstalanul álltunk a szalagok és a kitett felirat elõtt, amelyik a frissítõpontot érthetetlenül az ellenkezõ irányba tájolta. Sebaj, néhány többszöri teljesítõ megmutatta a helyes - egyébként a felirat nélkül egyértelmû - irányt, és persze pár perc veszteség árán elérkeztünk a frissítõponthoz, ahol másodszorra és egyben utoljára italhoz juthattunk. (Megjegyzem átlag 2 liternyi folyadékot viszek, de ebben a melegben rászorultam volna a rendezõk "segítségére". A csapvíz ingyen van, a tejkaramella és a csoki nem pótolja.)
Tök-hegy alja viszonylag egyértelmûen elérhetõ volt, útközben egy 25 km-es túratárs panaszolta, hogy Remete-hegynél nem találta meg az EP-t. Utána kemény emelkedõ, egyre fogyatkozó, majd teljesen megszûnõ jelzések. Szalag sehol. Ismételt elbizonytalanodás, a mögöttem jövõk sem tudtak útbaigazítást adni, mindeki találgatta, hol járhatunk. A tisztáson kicsit "tisztul" a kép is, futók után eredünk kocogva, hátha behozzuk a kavarások miatt elveszetegetett idõt. E helyett a reptér elõtt elvétjük a letérõt az Újlaki-hegyre, és mire észbe kapunk már nem érdemes visszafordulni, inkább hátulról, a jóval meredekebb részen mászunk vissza... Jó kis kerülõ. Hangulatom a tetõfokon, víztartalékok a minimumon. Ugyanígy jár velünk együtt egy másik 7-8 fõs csapat, meg az elõttünk futók is. No sebaj, még egy utolsó javítási kísérlet, ledöngetünk a köves oldalon, és keressük a piros körutat. Egy hatos keresztezõdés fogad, szalag sehol, piros kör sehol. Némi keresgélés után megtaláljuk, de már kellõen megtépázott önbizalommal nyomulunk fogunkat összaszorítva.
Elfogadható idõre semmi esély, viszont az itiner szerint még több szalagos szakasz vár ránk, amitõl már elõre reszketünk. A Libanoni-cédrus után nem sokkal persze még egyszer elkeverünk, nem vettük észre, hogy a sétaútról alig 100 méter megtétele után balra le kel térni, és átkelni az Ördög-árkon. Persze ha menet közben figyelmesen böngészgettük volna az itiner apróbetûs 3 oldalnyi leírását, ez nem kövezkezik be... Az újabb párszáz méteres buktán már semmi sem múlik. A Hûvösvölgyi úton precizen ellenõrzöm az oszlopok számozását, keresem a 143-as számút... Átlagunk messze a remélt alatt van, igaz a megtett táv is több lesz esetünkben a szervezõk által megadottnál... Maradék italunkat szétosztjuk, és nekivágunk a Hárs-hegynek. Úgy érezzük, a Muzsla sem nehezebb a Mátrabérc végén. Fent pontõrök nincsenek, csak a második titkos szám. Szerencsére mindig van nálam toll, de mit csinál akinél nincs? (Felírja a többiektõl a célban...) Lefelé már könnyebb, és bõ nyolc óra alatt letudtuk a végül közel 50-km-esre sikerült "tájékozódási" túrát. Hosszú sorbanállás a célban, az utánunk érkezõ "sportszerû" túratársak rendre elõre tolakodnak, de végül megkapjuk a jelvényt mi is, ami viszont nagyon szép. No itt gondolok elõször arra, hogy talán mégis eljövök jövõre is... Aztán kikérem a hideg sört, és már biztos vagyok benne, hogy itt leszek. |
