Túrabeszámolók


Falasok(k)

dalton1Túra éve: 20092009.06.15 18:07:01
Fala-shock 50

Angolul a "shocking" többek között azt is jelenti hogy felháborító, megdöbbentõ, ijesztõ...

Elég rég és elég sûrûn járok túrázni, szervezett teljesítménytúrákon is részt veszek már vagy négy éve. Eddig csak tájékozódás szempontjából olvasgattam a TTT honlapját. A Falasok(k) 50-en való részvétel átlépte az ingerküszöböm így bejelentkeztem és most elõször írok.

A kevés pozitivumot a végére hagyom, hogy mégiscsak látszódjon, nem vagyok ellenség és végeredményben nem sajnálom hogy ott voltam a túrán. A negativumok megemlítését azért tartom fontosnak, mert jövõre is szeretnék menni és ahogy nézem nem vagyok egyedül az észrevételeimmel.
Reggel viszonylag gördülékeny start után elindultunk a Lowe-Alpine és az Oroszlány 50 utáni levezetésnek szánt túrára. (Nem tudom hogyan mûködik ez az elemes-tombolás játék, de a 25 elememet elvették a startnál, többé hírüket se hallottam, se a tombolajegyeknek...mindegy gondoltam, nem tombolázni jöttem, hanem túrázni.) Általában annyi folyadékot viszek magammal (víz-sör-kóla vegyesen), hogy ha minimális lenne a vízellátás, esetleg kút sem akad, akkor se haljak szomjan. Így nem volt gond (nekem) hogy az elsõ korty enyhén édes levet a túra 15. km-e körül a negyedik! EP-on Nagykovácsiban kaptuk. Azonban elgondolkoztam - tudván hogy vannak olyanok akik 15 km-t 3-4 óra alatt tesznek meg és nem másfél alatt (nekem ezúttal két és fél órámba került) - hogy erre a pohárka szörpös vízre talán kicsit késõn került sor. Kértem is mégegyet, mintegy sejtve az eljövendõt.
Hosszú idõn át ez volt az egyetlen amit kaptunk. A Nagyszénás után eltévedtünk lévén hogy semmi nem figyelmeztetett az út hollétére. Solymáron egy kútnál hál'Istennek mindkét flakonomat szinültig töltöttem és degeszre ittam magam újjabb pár órára elkerülve a szomjhalált, bár már közeledett a beígért frissítõpont. Akkor még nem sejtettem hogy a folyadékkészletem jelentõs hányadát innen viszem magammal...

A frissítõpont elõtt tekeregtünk egyet a hiányos szalagozásnak köszönhetõen és mikor rákérdeztünk Szarkavárnál, hogy most akkor merre is menjünk a válasz ez volt: "Hát ööö...a frissítõpont felé..." Ki gondolta volna. Elfogadtam a savanyú, ananászos cukrot, mint elsõ élelmet hátha termel egy kis nyálat...a frissítõpont elõtt a nyilak többet ártottak mint használtak lévén hogy a helyes irányra merõlegesen egy zárt kerítésre mutattak...gondoltam ezt azért nem mászom át és hamarosan egy tapasztaltabb túratárs segített a helyes irány mutatásában.

A frissítõpontnál 34.km!!! megkaptam harmadik (ezúttal bodzás) másfél deci folyadékomat és elemeltem egy zsíroskenyeret. Az élelemellátással nem volt gondom! Meg nem fordult volna a fejemben hogy ennyi volt aznapra amit inni kaptam (kb. 4 deci...), másik érdekesség hogy az elsõ "komoly" frissítésre 10km-rel a vége elõtt kerül sor...ja itt vehettem volna egy sört is (az Oroszlány 50-en a 800Ft-os nevezési díjban automatikusan benne volt egy sör szemben az itt kifizetett 1000Ft-tal).
Kemény tempót mentem fölfelé és izzadtam mint egy ló. Szerencsétlen naiv. Többen tõlem kérdezték szalag hiányában hogy ez-e a jó út...
Az Újlaki-hegy alatt elkavartunk rendesen, bár jártam már arra, de mivel az állt az itinerben hogy "a bokros részen a szalagok ismét segítenek", nem az amúgy is hiányos sárga jelzést figyeltem hanem a szalagokat...bár már gyanús volt az "ismét" szócska...
Na mindegy, szalag az nem volt, így visszafordulás helyett hátulról extrém durva emelkedõn másztuk meg a hegyet majd a 40 fokos hõségben csokival kínáltak mikor gyakorlatilag úgy néztem ki mint akit elvert a nyári zápor. Cserepesre száradt számnak legkevésbé csokira volt szüksége. Már arra is képtelen voltam hogy reálisan gondolkodva legálább elfogadjam és eltegyem a következõ túrára...egyébként itt legalább 15 ember kavart el ugyanígy, csak akikkel találkoztunk. Többen jöttek szembe mint a rendes irányba...
Ezután a piros "háromnegyedkört" kellett volna követnünk de szalag sehol. Nehezen megtaláltuk.
A Libanoni-cédrusnál úgy falom be a barackot mint, ha az életem függne tõle, ezzel veszek magamhoz némi folyadékot és testem víztartalmát feltornászom 19,5%-ra...
A vízhiány miatti eufórikus állapotban az egyetlen korrektül kiszalagozott elágazást is benéztük az Ördögárok elõtt és újabb 400 méterrel egészítettük ki a távot...A maradék egy deci forró vizemet (mely értéke akkor az aranyéval vetekedett) folyton felezgetve elfogyasztottam és a Nagy-Hárs hegyen már elkerült a dühroham (újabb számot kellett felírni pecsét helyett az EP-on). Mindössze azt érzem, hogy lassan mumifikálódok...

Kicsavart szivacsként állok be a sorba és veszem át néhány perc múlva a kitûzõt ami nekem is tetszik (bár úgy hallom nem mindenkinek jutott). Az elemerke rákérdezni már nincs erõm, a vesém porzik, ráfekszek a vízcsapra, majd a sörösüvegre húzom magam...másfél liter folyadék elfogyasztása után már újra a Szépjuhásznénál érzem magam és nem az Atacama-sivatagban.

Az útvonalvezetés teljesen rendben van, néhol sok a beton, de ez sokadrangú. Élelmet bõven eleget kaptunk ilyen melegben több nem is kell (a sajátomból alig ettem). Mindenki nagyon kedves, de egy túra megszervezése nem egy négyoldalas itinerbõl és egy térképbõl áll...a szalgok néhol egy-egy kis göcsöt jelentettek egy faágon, másutt pedig olyan távolságban voltak a kérdéses keresztezõdéstõl hogy mire érszrevettem már jó száz métert megtettem, egyéb helyen pedig nem volt...

Jövõre 15 liter vízzel indulok és megmentek vagy húsz kiszáradás elõtt álló elsõ teljesítõt...magamnak pedig már a startnál bekötöm az infusio-t...