Olajos körút 40
ami akár az Aszfalt 40 nevet is kaphatta volna a keresztségben. Bemelegítésként Dilennel végigjártuk a tízes távot is, így akár sejthettük volna, hogy mi vár ránk. A rövidtáv arra is jó volt, hogy nappal is bejárjuk a Roki egy picinyke szakaszát, kicsit büszke is voltam, hogy emlékszem a kanyarokra, holott ez mégiscsak a zombis hajnali szakasz :) Kerek repkény és Kékdroid akkor rajtolt a 40-es távon, amikor mi a röviden. Mindenféle alaptalan ígéreteket is tettek, hogy majd jól utolérjük õket, ...háppersze. Nem tudtuk, hogy az Érchegységi százasra készülnek. Szóval a K+ nyomvonalát sem sikerült elsõre lekövetni Bázakerettyén, pedig csak értelmezni kellett volna az itinert és figyelni. Aztán elgyalogoltunk az Olajos emlékmû mellett, de még idõben feltûnt, hogy az itiner elsõ sorát továbbra sem olvastuk el, miszerint a kódot kell felírni, ahol nincs pontõr. 400 m-t visszafutni nem a világ, gondoltuk még akkor, hisz addig csak alig 3 km-t haladtunk az aszfalton. Budafán már készültek az etetõponton minden jóval, megígértük, hogy hamarosan visszatérünk. Azért ezután volt egy kis erdõ, kis emelkedõ, kis tó, kis madárdal, minden kelléke egy kellemes reggelnek. Szemben a mezõnnyel összeakadtunk újra Mr. és Ms. Droiddal, azért remélem, még látjuk õket idén. A kistolmácsi vasútállomáson minél több cukrot akartak adni, és taljesen egyértelmûvé vált, hogy itt nem egyszerûen kedvesek, hanem nagyon. Sorban jöttek még a hosszabb távosok, feltûnt néhány ismerõs, köztük Tibet és Vadmalac, akikkel teljesen meglepõ módon még találkozunk ma, hát igen, nem sejthettük, hogy "depóznak", de errõl késõbb. Némileg kilenc elõtt célba értünk.
A rajtoltatás nem éppen gyors, de negyed óra után ezen is túl voltunk, újra élvezhetjük hát a flasztert a vasútállomásig, sõt, nulla pontért a Kozár-forrásig, hogy elõtörjenek a Roki 130 emlékei újra. Budafáig ugyanaz az útvonal, de most a rövidtávosok jönnek szembe, nem is kevesen, félve gondolok egy esetlegesen leharcolt etetõpontra, de nem. Van limonádé, és nagyon-nagyon házi csalamádé, aminek készítõje is a ponton tartózkodik. A kis ház, ami egyben az ep. ugyancsak figyelemfelkeltõ, meg is csodálom a pórfödémet, és a stílusos bútorokat.
Aztán a P-n kell menni, majd miután jó tízpercet keressük a folytatását, és több helyen ösvény sincs alatta, levonjuk a konklúziót, hogy figyelni is kellene a jelzéseket. Már a kiscsehi út után, de az olajos út elõtt termetes sikló terpeszkedik az úton, nincs még bemelegedve, pedig én már izzadok. Annyira "szelíd", hogy eszembe kell jusson egy meg nem vett makróobi, miközben szenvedek a vázhoz kitben adott 18-70-nel. Az olajos útról is megállípítjuk, hogy alkalmas a kerékpáros közlekedésre, ráadásul mglepõ módon 500 m-t se kell haladni rajta. Egyenlõre.
A követkzõ szakasz a Tormaföldére vezetõ aszfaltútig élvezetes, kilátásokkal. Az élménynek aztán vége szakad. A mûút átvezet egy dzsindzsával benõtt patak felett, ahol uniós tábla közli, hogy itt bizony rekonstruálták a patakot. A táblát még épp nem takarja be a Csólán és Tsai Ltd&Co. a rekonstrukciót szerencsére igen. Az egyenes, messzeségben elveszõ mûútat látva jó viccesen -haha- megjegyzem Dilennek, hogy 10 km aszfalt következik. Még jó, hogy magam sem hittem. Tormaföldén nyitva volt a bolt, hûtött italokkal kezeltük külsõ égési sérüléseinket. Végülis Vétyempusztáig alig lehetett több mûút, mint 6 km. Az õsbükkös viszont lenyûgözõ, átlagmagasság 42 m, ezért megérte. Aztán csak kikeveredtünk az aszfaltra röpke km erejéig.
Marócot szép íven körbekerüli a P jelzés, így meglepõ módon nem kellett aszfalton hosszantolni. Jelzéseket figyelni annál inkább. Meleg is volt na, holmi hûsítõk képe rémlett fel elõttünk, amikor... hogy fejezzem ki? Költõien nem tudom, nem akarom. Lispeszentadorján legszélén, a civilizáción túl, ott, ahol a földútból aszfalt lesz, és ahol a kurtafarkú malac is túr, várt minket a fagyisautó. Még láthattuk a délibábon keresztül, ahogy Vadmalacék is személyes frissítésre használják fel, ezzel feltartva Bagaméri nénit a kellõ ideig. 6 gombóc 450 Ft. Kitartott a falu közepéig. Ott 3 purdé járt el az érdekünkben, lassítva az autó haladását, így a maradék két ízt is tesztelhettük.
Innen már csak 6 km aszfaltot kellett legyûrni, miközben megtudtuk, hogy az Olajos emlékmûnél a kód nem változott reggel óta, és hogy a fagyis autó Bázakerettyét is útbaejti. A célszemélyzet pedig igen kedves volt.
Itinerrõl: a 600 m szintkülönbség helyett >1000m, de ez önmagában egyáltalán nem baj, sõt! Pozitívumok: budafai savanyúság, fagyis autó, rendezõk, érik a szeder és a meggy az út mellett.
Csak az aszfalt, azt tudnám feledni.
|
