Falasok(k) 50 -- harmadszor
Idén másodszor sepertem a hosszabb távot a jól ismert utakon -- aki járja a Budai-hegységet önállóan, avagy teljesítménytúrákon, az ennek a túrának a jelentõs részével is találkozott már. (Szerintem idén én többször jártam a Sárga sáv jelzésen, mint a tõlünk macskaugrásnyira lévõ bevásárlóközpontban...)
Elöljáróban néhány apróság azoknak, akik összekeverték a teljesítménytúrát egy vastagon megszponzorált utcai futóversennyel, illetve akiknek az ellenörzõ- és frissítõpontok megkülönböztetése nehezére esik. A leírásban, illetve a neten is ( http://falasokk.hu/falasokk50.html ) fehéren-feketén szerepel, hogy a túra során milyen szolgáltatást nyújt a rendezõ, hol, mire lehet számítani. Az van, ami le vagyon írva, más nincs. Maximum amit a hátán visz az ember. Ötvenes túrára, pláne ilyen idõben 2-3 liter folyadék nélkül elindulni minimum dõreség -- pláne, hogy a rajtot követõen Nagykovácsiban lehet legközelebb folyadékhoz jutni. Csak apróság, de a seprésnél van az embernél egy és más, de a másfél plusz kétszer fél liter folyadék természetesen benne volt a zsákban, bár pontosan tudtam, hogy hol, milyen boltot, illetve vendéglátóipari egységet érinthetek.
A szalagozásról... Minthogy az én feladatom volt leszedni a szalagokat és azoknak a maradékait is (ahol épp csak az ágra kötött 2-9 centi maradt a helyén), így alaposan meresztettem a szememet az útvonal teljes hosszán. Nagyon-nagyon sok helyen csak csonkokat találtam, olyanokat, amit talán egy kocogó/futó nem is látott meg -- ez sajnos nem a rendezõn múlik, hogy a szalagok kirakása után mi marad belõle. Szarkavár elõtt/után nem tudom, mi lehetett a probléma: ment az ember szembe a drótkerítéssel, amin balra egy nyíl, hogy ep, jobbra egy nyíl, hogy frissítõpont. Szerintem egyértelmû volt -- mint ahogy az is, hogy a Virágos-nyereg és környéke szalag- és jelzészabáló manókkal van meghintve: év elején valamikor sok jelzást is eltüntettek "dolgos kezek", most csak a szalagozás (nem fehér, hanem narancssárga) lett gyakorlatilag nullára redukálva. A térkép, illetve a terep is szépen mutatja a felfelé vezetõ utat, persze, el lehet kavarni a reptér felé, de akkor igen gyorsan fel kell, hogy tûnjön a erõs balkanyar hiánya és az, hogy az Újlaki-hegy nem jobbra, hanem balra, majd hátrafelé esik az útvonaltól.
Seprûként indultam tehát, így 8:45-öt mutatott az óra, amikor rajtoltam, közel kétszázadikként nekivágva a bõ 46 kilométernek (a rövid távon is jóval többen voltak, mint amire számítottak a rendezõk). Az 1. ep-ig nagyjából sikerült bemelegednem, az asztal-pad kombó erõsen hozzájárult, hogy gyorsan ment a pecsételés esen a ponton. Ereszkedés az aszfaltig, majd a Fekete-fej jött (szerintem a kellemetlenebb irányból), utána pedig rögtön egy ésszerûen szalagokkal jelölt szakasz, ami a piros sáv kunkorát optimalizálja ki, és ezzel egy kispistázási lehetõség is ki lett lõve.
A 2. ponton pataporc gubbaszt egy farönk mellett, és bélyegez. Ide vagy egy kempingasztal+szék, vagy plusz ember lenne jó jövõre, mert így elég nehezen lehet gyorsan és hatékonyan ikszelni és bélyegezni.
Egy tarvágás jobbról, majd szalagok (tessék dolgozni!), balra a piros háromszögre, amin a szükséges helyeken szalagok, vagy szalagcsonkok begyûjtésével múlattam az idõt. A 3. pont ahogy az szokás fent a kilátóban. Pygmea a pontõr, süti van, sõt az olahtamas- által hátrahagyott mézes folyadék maradékát is kivégezhetem.
Innen lefelé vezet az út, egészen a Nagykovácsiban lévõ frissítõ- és ellenörzõpontig, ahol szörp jár a bélyegzés mellé, majd gyorsan indulok tovább, hiszen vár a S-K+K- kombó, fel a Nagyszénáson lévõ pontig -- idén sem sikerül Jámbornak és a fiának az itinerben szereplõ idõ szerint pontot zárni: Egyszerüen képteléen vagyok ezt a szakaszt 35 perc alatt teljesíteni. Megnyugtatnak, hogy számítottak a túlórára, azért ha kettõig nem értem volna fel, akkor elkezdtek volna izgulni :) A táj, a kilátás itt is, sokadszor is gyönyörû, de menni kell tovább, úgyhogy elbúcsúzunk, én megyek balra le a néhai túristaház romjai felé, õk meg jobbra, Nagykovácsiba.
A hosszú-árokban figyelni kell, hiszen valahova ki lett téve egy titkis ep most még lejjebb "csúszott": majdnem az Antónia-árok bejáratánál lett kirakva a papír. Leszdem, és konstatálom, hogy Antónia, legalábbis ezen a végén nem hozta a formáját: nincs ugyanis pocsolya. Háromnegyed három múlt, úgyhogy pont a legjobb idõben kell felsétálni -- nekidurálom magam, és háromkor már fent lihegek az aszfalton. Antónia kedves, idén is sikerült kellemesen megizzasztanod!
Egy gyors privát frissítés a Muflonban, majd robogás a sok kellemes emléket idézõ Ördög-Lyukhoz. A kedves pontõröktõl pecsét, majd robogok le a faluba, közben persze szorgosan gyûjtögetve a hosszabb-rövidebb narancsszínû szalagokat...
A Szarka-várba felcaplatok, gyors bélyegzés, majd robogok tovább a kajapontra -- tavaly itt sokkal jobban álltam idõvel, úgyhogy bele kell húznom, ha kajálás mellett idõben oda akarok érni a hátralévõ pontokra. A frissítõponton néhány szelet margarinos kenyér alaposan megsózva lecsusszan, aztán leöblítem némi szines szörppel, meg a magammal hozott izólöttyel. A következõ pont telefonon egyeztetve elindul velem szembe, így út közben kapom a bélyegzést, majd nem sokkal kézõbb a "szívemcsücske" szakasz következik -- a régi Z- jelzés. Ezt az aprócska és kellemesen laza szintet letudva balra, az itt szépen jelzett sárga sávra kell fordulni. Közeledek Virágos neyerg felé, készítem a szemeteszacsit a szalagoknak -- a hûlt helyüket találom csak :-( Na jó, néhány csonkot... Sebaj, sokadszor járok erre, szépen adja magát az útvonal az erdõ szélénél -- ott aztán meg is lesz a jelzés is. Innen csak egyszer állok meg az Újlaki-hegyen lévõ ep.-ig, egy túratársunkra emlékezni :(
Az Újlaki-hegyen nyüzsögnek a siklóernyõsök, RitaB-t azért sikerül a tömegben megtalálni -- bélyegzés, pontzárás, aztán mindenki megy a maga útján. A Határ-nyereghez leereszkedni most sem jobb, mint máskor, viszont elsõre beletalálok a piros körtúra megfelelõ ágába, így aztán nyugodtan nyargalhatok a Libanoni cédrusnál lévõ pontig. Lacitól kapok egy almát meg egy bélyegzést, és érzem, hogy a következõ pontig "szûk lesz" az idõ :-( Innen aztán elkezd telni a szemeteszsák: sok-sok szalag, az Ördög-ároknál a letérést 4-6 szalag jelzi, lent az árokban, illetve a túloldalon az aszfalt széléig legalább további egy tucat szalagot szedek össze.
Innem mág van nagyjából 250m szint, de tolni kell, még akkor is, ha a szalagok miatt sûrûn meg-meg állok. A Nag-hárs-hegy ember nélküli pont, úgyhogy csak a papír túlórázott kb. 5 percet -- gyorsan leszedem, összehajtogatom, aztán lerobogok a célig.
Átveszem a harmadik teljesítésért járó sárga jelvényt, az oklevelet, leadom a nálam lévõ cuccokat, majd a kocsiban elszopogatom a maradék fél palack izólöttyöt, illetve a szomjoltónak magammal vitt gyümölcsital maradékát.
Jövõre, ha minden jól megy, ismét jövök erre a kellemesen fárasztó, szép útvonalon haladó túrára.
|
