Túrabeszámolók


Velence / Velencei-tó Tízszer

sobriTúra éve: 20092009.06.19 10:00:54
Jégesõ, zápor zivatar és hasonlókkal riogattak péntek este az idõjósok, gondoltam akkor nekem idén ez a Velence 10x inkább kimarad… Szombat reggel fél 10-kor, mikor felkeltem persze hét ágra sütött a nap, szóval reggeli, szedelõcködés és irány a Kelenföldi pu. Vonat zsúfolásig tele, sebaj, Velencénél leszállás, nevezés, rajtszám applikálás és nem sokkal 12 elõtt el is indultam az elsõ körre. Talán Agárdra értem be, amikor néhány bemelegítõ fordulat után gondoltam felrakom nagytányérra, de sajnos túlválthattam és leesett a lánc, ezzel egy idõben elkezdett zuhogni az esõ. Na mondom fasza, ez a nap nem teljesen úgy indul, ahogy elképzeltem. De sebaj, ennyitõl még nem megy el az ember kedve, sõt! :) Lánc fel és az esõ is pár percen belül elállt. Így legalább kétszer is megelõzhettem azt a csinos leányzót. :) Mivel annyira nem volt strandidõ, ezért a déli parton nem nagyon kellett kerülgetni a matracos emberkéket, sokkal inkább az egész napra jellemzõ szembeszél volt a hátráltató tényezõ (nomeg a nem vmi jó útminõség). A 7-es úton kicsit megraktuk még neki, majd jobb kanyar Pákozd táblánál. A tó nyugati felén kicsit gyengébb az útminõség, de forgalom kb 0 és nagyon sok volt a bringás ezen a részen egész nap, erre vezet is egy bicikliút egy patak töltésén, bár nem tudom, hogy pontosan honnan hová. Autópálya fölött felüljárón át, majd következett Pákozd. Az északi részen már jóval erõsebb volt a forgalom, az autósok sajnos néha elég türelmetlenek voltak, bár nem tudom hova siettek annyira ezen a szombat délután. Az elsõ körben még vígan elõzgettem a rövidebb emelkedõkön a többi sporttársat, ez a kezdeti frissesség a körök számának növekedésével fordított arányban változott. :) Velence pu táblánál bevettünk egy jobbost és nem sokára már meg is volt az 1. kör. A 2. körben találkoztam egy szép piros Colnagoval, gratuláltam is hozzá a tulajdonosának, akivel ezután együtt róttuk a köröket. Ha az ember nem veszi annyira komolyan az idõeredményt, akkor talán jobb társaságban körözni, beszélgetéssel jobban megy az idõ. Persze egyébként sem unalmas, hiába ugyanaz az útvonal, minden kör más. Mivel sajnos frissítõt nem kaptunk, ezért általában a Pákozdon lévõ közkutat rohamoztuk meg hideg vízért. Talán egy kicsit magasabb, egységesebb nevezési díjért lehetne némi frissítõt biztosítani, de persze így is megoldottuk a dolgot, igazából nem volt ezzel probléma. Az ember minden körben visszatér a saját cuccához és megállhat egy kis pihenõt tartani és táplálkozni. Én az elején 4 kört mondtam be, gondoltam 3-at minden körülmények között megyek, de ha meglesz az 5, akkor némi sikerélmény is van. A 4. kör után mondtuk, hogy menjünk még 1 kört, utána meg meglátjuk, hogy mi lesz. Mivel ekkor túratársamnak már csak 1 kör kellett a 10-hez, ezért én is bevállaltam még 1-t, igaz oda kellett lépni, mert a vonatot is el akartam érni. Ez az utolsó kör nagyon kemény volt, már éppen ment lefelé a nap és minden emelkedõn keményen meg kellett küzdeni, hogy beérjek idõre. Végül 6 kört teljesítettem, ami 168 km. És a 20:20-as vonatot is éppen, hogy elértem.