Buda 30
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 29 km Szint (térképen): 750 m
Nem elõször fordult már elõ, hogy az indítási idõt maximálisan kihasználtuk. Tettük ezt most is. Egy kicsit túl is mentünk rajta (ilyen is volt már :-)). Kb. 9:15-re voltunk a Szépjuhásznénál. A rendezõk már távolról integettek. Közelebb érvén egy kérdéssel köszöntöttek: "Önök telefonáltak, hogy késnek egy kicsit?" Hmmm. Tehát mások is késnek. Mondtuk, hogy nem, de azért beneveznénk, ha már itt járunk. :-)
A nevezési lapra 9:00 került: ez volt 9:20-kor. Sürgettek, hogy induljunk gyorsan, mert az elsõ ellenõrzõpont (Nagy-Hárs-hegy) elméletileg 9:15-kor bezár, de igyekeznek értesíteni a "fentieket", hogy várjanak még egy kicsit. Szuper, jól kezdõdik - gondoltam magamban. De cseppet sem idegesített a dolog: ha más nem lett volna, akkor kirándulunk magunknak egyet.
Nagy lendülettel neki a Hárs-hegynek. Ez a korai hirtelen emelkedés, és az hogy még sietni is kell nagyon rendesen megizzasztott bennünket. Néhányan hasonló cipõben jártak, mint mi; egymást „húztuk” elõre, hogy minél gyorsabban felérjünk a csúcsra. A csúcson a pontõrök aggódtak értünk, hogy nem fogjuk elérni a következõ pontot idõben, és majdnem hogy elzavartak, hogy induljunk már. Persze, jóindulatúan, nem durván. (Kicsit szerintem korai és felesleges volt az aggodalom.)
Nem volt új a terep: jártunk már erre más túrán, így nem támadt gondunk a tájékozódással. Féktelen rohanásba kezdett a késõn érkezõk „csapata”. Hûvösvölgy, Nyéki-hegy, Határ-nyereg… Mire elértük a 2.ep.-t a -20 percbõl hirtelen +30 perc tartalék lett.
Innentõl kezdve áttértünk a kényelmes fokozatba, egyáltalán nem volt már kedvünk rohanni. Azért voltak olyanok, akik ezután sem hagyták abba a rohanást. Találkoztunk egy párral, akiknek ez volt az elsõ teljesítménytúrájuk. Egy rövid beszélgetése elegyedtünk: megnyugtattam õket, hogy egyáltalán nem tragikus a helyzet, bõven szintidõn belül érünk majd be. (Valamelyik ponton téves információkat adtak meg nekik a szintidõvel kapcsolatban.)
Virágos-nyereg után egy kisebb csoport haladt nagyjából együtt (köztük mi is). Mivel már a Város peremén túráról ismert volt ez a rész, így nem is nagyon figyeltem, hogy merre megyünk. Az elején megnéztem egy jelzést: S-. Remek, ezen kell menni. Aztán a beszélgetés közben egyikünk sem figyelt arra, hogy a S- hirtelen leágazik egy kisebb ösvényen. Így maradtunk a K-en. Kicsivel késõbb vettük észre, hogy sehol a S- jelzés. A térképet elõhalásztam, hogy tisztázzuk a helyzetünket. Térkép nélkül is nyilvánvaló volt a helyzet, hogy hol járunk, csak az volt a kérdés, hogy a K- merre megy tovább. A térképen látszott, hogy a két jelzés párhuzamosan halad egymás mellett, tehát gond egy száll se, majd ha elindul lefele a K-, akkor becsatlakozunk újra a S- jelzésre. Folytattuk tehát tovább a beszélgetést, ameddig el nem értünk egy keresztezõdést, ahol – mint utólag látom – le kellett volna ereszkednünk a K-en a S- jelzésre. Közös okoskodás után nem tettük. Megállapítottuk, hogy ez még nem az, amit kerestünk. Rossz volt a megállapítás. Erre már csak akkor jöttünk rá, amikor a Poo (bicikli) jelzéseket láttuk a fákon. Újból elõkerült a térkép, majd a megállapítás: ismét helytelenül ítéltük meg az irányt. Mondanom sem kell, hogy semmi katasztrofális dolog nem történt, mert a K- ill. Poo jelzések végig a S- jelzéssel vonalával együtt haladtak. Az egyik a hegyek (Tök-h., Szarvas-h.) oldalában, a másik a gerincükön. Én még kifejezetten örültem is ennek a mini-eltévedésnek, hisz így ezt a részt is megismertük, nem csak a S- vonalát. Szarvas-hegy után végre leereszkedtünk a S-ra.
Alsó-Jegenye-völgy volt a 3.ep. és büfé egyben. Sajnos, a késõn érkezõknek nem jutott már újhagyma. Viszont a pontõrök nagyon kedvesek voltak, ez feledtette a hiányt. Azért egy zsíros és egy lekváros kenyér lecsúszott, némi folyadék kíséretében.
Néhány túratárs, akikkel együtt jártuk meg az elõbbiekben leírt tévutat, nagyon sietõsre vették a figurát. 2 percet nem adtak maguknak a pihenésre/evésre/ivásra, rögtön úgy rohantak tovább, mintha valami nagyon fontos dolguk akadt volna hirtelen, így mihamarabb célba kell érniük. Látszott rajtuk, hogy minden egyes másodperc fontos számukra. Persze, nem akarok beleszólni semmibe. Mindenki úgy túrázik, ahogy jól esik neki. Lehet, hogy önön magukkal keltek versenyre.
A „zsíros deszka” után mi is továbbindultunk: az irány még mindig nem volt kérdéses, mert Solymárig vezetõ úton haladtunk már itt nemrégiben. Mivel idõnk volt, mint a tenger, így vad fényképezésbe kezdtem, mert a legutóbb itt készült fényképekkel nem voltam elégedett.
Solymár utáni szakasz volt az elsõ olyan rész, ami új volt nekünk. Ez azért mindig jól jön, bár egy idõ után elfogynak majd az ismeretlen helyek (Budai-hg.). Ezen részen vált ketté a két táv. (S- és S+).
Máriaremetén elnéztünk egy utcát. (Jellemzõ: lakott területen mindig könnyebb eltévedni.) Na persze, ez sem volt olyan vészes. Menetközben bele-beleolvasgattam az útvonalleírásba: inkább a térképre kellett volna hagyatkoznom. Nem a leírás volt rossz, hanem az értelmezés. Az eredeti útvonal utcájával párhuzamos utat (Géza Fejdelem útja) követve végül újból a helyes vonalon haladhattunk. (Fura, de ezen a napon ez már a második kisebb tévesztésünk volt, és a késõbbiekben még volt egy harmadik is: de ezt már nem részletezem.)
Remete-szurdok (4.ep), Remeteszõlõs után az újból emelkedésbe kezdtünk. Kisebb holtponton estünk át ezen a szakaszon: folyadékkészleteink kifogyóban voltak, így azon dilemmáztunk, hogy hol is tudunk még frissíteni majd. Szóba került, hogy miért a túra elején volt a legnagyobb frissítõpont: hisz ilyenkor mindenkinek megvan még a saját készlete. Az lenne szerencsés, ha az elején a sajátunkat fogyasztanánk el, és mire kifogynak, a túra második részében következhetne a frissítõpont.
5. ep. (Vörös-pocsolya) folyadék nem volt, csak egy csoki: azért ezt elfogadtuk. Ezen a ponton egyesült újra a rövidebb és a hosszabb táv. Innentõl a Hárs-hegyig tartó szakasz ismét csak ismerõs volt: Budai trapp. Jó volt látni a különbséget a téli és a nyári természet/táj között. Készítettem néhány képet: próbáltam ugyanazokról a helyekrõl fotózni, ahol februárban is tettem.
Elõttünk állt még a Fekete-fej és Hárs-hegy. Még mindig kérdés volt, hogy hol jutunk majd folyadékhoz. És itt ért bennünket egy meglepetés: a Fekete-fej lábánál az utolsó ellenõrzõponton a szervezõk megleptek bennünket: hideg frissítõ. Ez másoknak is életmentõ lehetett.
Újult erõvel neki a Fekete-fejnek (kellemes emelkedõ), majd az általam annyira nem kedvelt átkelés a Szépjuhászné úton. Ez egy elég veszélyes rész. Beláthatatlan kanyar, gyalogosoknak semmi járda (vagy bármi más). Nagyon figyelni kell, mert ha mindkét irányból jönnek, akkor a gyalogosoknak már nem igazán jut hely. Be kell húzódni a kerítések mellé.
A túra utolsó nagy emelkedése a Hárs-hegyre vezet. A csúcsra ugyan nem kell felmenni, de azért izzasztó felfele az út. Ezek után a Z° jelzés már csak le kell ereszkedni Szépjuhásznéhoz a célba. A szervezõk reggel is kedvesek voltak, és ez a hangulat a végére is megmaradt. Ez a hozzáállás sokat hozzátesz a túrához. Jókedvvel fejezhetjük be a túránkat. A célban megkapjuk az oklevelet és a kitûzõinket: méghozzá kettõ fajtát. A Buda 30-as és egy jubileumi Buda 50-est. Jeleztük, hogy mindketten a 30-ason voltunk, de részükrõl szándékos volt ez a dolog. Kedves gesztus volt ez is. És ráadásként célban mûködött még egy minibüfé, ahonnan az itineren található kis kupon segítségével választhattunk magunknak valamit, amit ingyen megkaptunk.
Szervezés:
Le a kalappal. 400 Ft-os (elég baráti) nevezési díjból fejedelmi ellátást kaptunk. Az ár/érték arányt tekintve messze a legjobbak között volt ez a túra. A szervezõk kedvesek voltak, jó hangulatot teremtve ezzel a túrán. Az útvonal is jó volt, kevés aszfaltos résszel.
Itiner:
A lényeges dolgok mind megtalálhatóak benne:
- térkép (nekem mindig ez a legfontosabb): szuper!
- szintábra
- táv- és szintadatok (rész/összes) + jelzések + pontok magasságadatai
- rövid ismertetõ a látnivalókról
Ja, és a túrának saját jelzése is van: zergefej. Így még ez is segített a tájékozódásban.
Összefoglalva: ez egy remek túra volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
3D kép (red-cyan szemüveg kell hozzá)
Köszönet a szervezõknek!!!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
