Falasok(k) 25
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 27.2 km Szint (terepen): 950 m
Kíváncsian vágtunk neki ennek a túrának, ugyanis a körülbelül egy hónappal ezelõtti Buda 30 túra útvonalával közel megegyezõ, de azzal ellentétes irányban haladó túráról van szó. (A táv is nagyjából egyforma, csak az egyik helyen 25-nek, a másik helyen 30-nak hívják. Az igazi táv valahol a kettõ átlaga körül lehet.)
Megjegyzés: Térképen nézve az útvonalat, mindkettõ (fõleg a Buda 30) vonalvezetése erõsen hasonlít Nógrád megye határvonalaira, amiért külön köszönet mindkét szervezõtábornak!!!
Mint sejthetõ, ebbõl kifolyólag nem kellett számolnunk eltévedésekkel, ha azt is hozzáteszem, hogy bizonyos szakaszok már egyéb túrákról is ismerõsek voltak (pl.: Budai Trapp, Város Peremén). Ennek ellenére nem kevés új dologban volt részünk.
A rajt gyorsan ment, mivel már eléggé a rajtlehetõségek vége fele indultunk: 10:20-kor. A rendezõk meg is jegyezték, hogy sikeresen elkerültük a nagy tömeget. Mint kiderült, (elmondásuk szerint) nem számítottak ennyi emberre. 50-esen: ~200, a 25-ösön: ~ 300 ember. (Mondjuk, ennyi ember azért össze szokott „röffeni” Budai-hegyekben – általában. Fõleg, ha úgymond jó idõ van.)
A tombolára mi is „beneveztünk”: 2x5 db elem > 2 tombolajegy. A tombola szóról ezek után többször már nem is hallottunk. Mint, ahogy bele-beleolvasgattam a beszámolókba, össznépi felháborodást váltott ki a tombolasorsolás hiánya. Szerintem, azért ennyire nem vérlázító ez a dolog. Inkább a jó oldalát tekintsük: szelektív hulladékgyûjtés. Biztos vagyok benne, hogy sokan, ahogy mi is, az elõzõ este felkutatták a rejtett zugaikat lejárt elemeket keresgélve (és találva.) Késõbbiekben lehet, hogy rossz helyre kerültek volna: így legalább a szervezõk mindent elintéznek helyettünk. Itt tegyünk is egy pontot a dolog végére.
Az elsõ meglepetés a Fekete-fejnél várt ránk. Meg kell, hogy mondjam, nem is számítottam rá, hogy ennyire más lesz ebbõl az irányból: bár gondolhattam volna, hisz megnézve a térképet hosszabban és többet kell emelkedni, ha innen indulunk neki a hegynek. Az ilyen „bemelegítõ” részek segítenek ráhangolódni a túrára: remek.
Többen említették a hivatalos levágást Adyligetnél. Ezt én is örömmel üdvözöltem. Viszont eszembe jutott az is, hogy ez az a rész, amit a visszaesõ „kispistázok” rendszeresen ki is használnak. Engem még soha nem vitt rá a lélek, de mindenki saját magáért túrázik, így akinek ez megfelel, használja ki. Az igaz, hogy mehetne erre is a P-, de nyilván oka van annak, hogy miért kerül egyet. (pl. Adyliget Cserkészpark)
A 2. ep. (szinte) hajszálra pontosan ott volt, ahol a Buda 30-on is. És ez volt az a pont, ahol az F25/F50 szétvált, a B30/B50 pedig újra egyesült. Egy kedves lány volt a pontõr: ezzel a kedvességgel többet már nem találkoztunk a túrán. A többi helyen mindenhol hûvös fogadtatásban részesültünk, vagy ahogy többször fogalmaztam a túrán: „Itt mindenki nagyon kuka volt.”. Sokszor támadhatott olyan érzése az embernek, mint ha csak teher vagy nyûg lenne a pontõröknek. Ez azt az érzést legerõsebben az Alsó-Jegenye-völgyi frissítõpontnál lehetett érezni. A köszönésünket nehezen fogadták, de nem csak a miénket. Rossz volt ezt látni, nem ide való ez. Dühöt/haragot nem éreztem akkor sem, most sem, inkább csak értetlenül állok a dolgok elé: de betudom mindezt a nagy melegnek.
Remeteszõlõs felé haladva eszünkbe jutott, hogy a B30-on nem nagyon esett jól ezen az úton felfele haladni, ugyanis folyadék készleteink kifogyóban voltak, és akkor megállapítottuk, hogy ejnye-bejnye, hogy a túra elején (Alsó-Jegenye-völgy) volt a legnagyobb „tápolóhely”, késõbb meg semmi. (Persze, Adyligetnél megleptek bennünket, amiért köszönet. De vissza a Falasokkhoz).
A Remete-szurdok bejáratánál van egy köztéri kút, amit használtunk is. Nem is értem, hogy a B30-on miért nem töltöttük itt fel a folyadékkészleteinket, így a fenti bekezdésben leírt gondolatok érvényüket veszthették volna.
A K+ és K- elágazásnál most a K-en mentünk tovább, ez volt az elsõ komolyabb eltérés a két útvonal között. Itt a pontot az F25 kapja, hisz a Remete-hegy egy remek hegy. Mármint pompás kilátás tárul elénk, ha felkapaszkodunk rá: megéri!!! (Egyébként ez is kellemesen meredek felfelé.)
Lefele menet lassan egy ismerõs keresztezõdéshez jutottunk. A B30-on tévesen feljöttünk ideáig: miattam. Túl sokat olvasgattam a szövegezést, és nem a térképre figyeltem. Ezen a túrán nem estem ebbe a hibába. (A legutóbbi tévedés plusz km-be nem került, csak egy párhuzamos utcán érkeztünk meg a K-re.) Az elõzményekben leírtaknak köszönhetõen, itt határozottan haladtunk tovább. A térképen ez a rész „Jelzetlen” megnevezéssel szerepelt. Hozzáteszem, hogy az itiner térképét és szövegezését követve sem lehetett nehéz megtalálni a helyes útvonalat.
Innentõl ismét ugyanazon a vonalon haladtunk, ahol egy hónappal ezelõtt. (Solymár, Rózsika-forrás, stb.). Ahogy már feljebb írtam, Alsó-Jegenye-völgynél volt a túra nagy frissítõállomása. Itt egyesült újra az F25 és F50. Fáradt emberek érkeztek a másik irányból, és „megtámadták” a frissítõpontot. Mint egy megtépázott hadsereg. Mi sokat nem ettünk/ittunk, mert a saját készleteink is megvoltak még. Irány hát tovább.
Itt annyiban tért el az útvonal a B30-tól (illetve a VP-tõl), hogy nem kellett a S-án felmenni a Kálvária-hegy oldalába, és annak vonalán a S- jelzést követve eljutni a Szarvas-hegyen át a Tök-hegyig, hanem a hegyek lábánál található Z- jelzésen értük el a Tök-hegy alját. Utunk a 4. ep.-je. Cserébe, hogy a Z-ön nem kellett „emelkednünk”, olyat kaptunk, hogy öröm rá visszagondolni. A túra talán legkomolyabb része: a Tök-hegy aljából felkapaszkodni a S- jelzésig. Ez aztán emelkedõ volt: tüdõmben annyi levegõt cseréltem, mint máskor egy hét alatt. A vádlim nem szokott bedurranni a legkomolyabb emelkedõkön sem, itt most éreztem valamit. Többen meg-megálltak (akár többször is), de én úgy láttam jónak, hogy ezt egyben kell letudni, vagy sehogy. Párom becsületesen követett engem. Néha-néha hátranéztem, de nem mertem viccelõdni, mert láttam, hogy ez nem az a pillanat. (Fentrõl bíztattam az embereket, hogy nyugi, már nincs sok hátra.)
A S- jelzéstõl már ismerõs volt a terep: Virágos-nyereg, majd tovább az Újlaki-hegyre. Pontosan nem tudom, hogy volt-e szalagozás a Virágos-nyeregtõl, mert nem az alapján tájékozódtunk, de ha nem volt (rémlik, mintha semmi nem lett volna.), akkor valóban bosszantó lehetett, mert a S- jelzés a bokros részeknél nem nagyon van. Inkább csak késõbb, ahol az út közelebb kerül az erdõs részekhez. Az Újlaki-hegyen megálltunk egy kicsit falatozni, hogy mégse vigyük már haza az összes szendvicset. Na, jó: persze azért is, mert éhesek voltunk. Az Újlaki-hegyen megcsodálhattuk a vitorlázó repülõket, akik sokszor olyan közel jöttek a csúcshoz, hogy a „fák tetejét súrolták”.
Határ-nyeregnél tértünk át a P° jelzést kellett keresni, majd azt követni. Ahogy olvastam, sokaknak nem tetszett a szöveges leírás ennél a résznél. Én inkább a térképre hagyatkoztam, az elég egyértelmû volt (a jelzés, plusz a csatlakozó és leágazó jelzések miatt). Egy szalag azért majdnem félrevezetett. Egy piros szalag! Bár fura is volt, hogy ezelõtt narancsszínû szalagok voltak. De a térkép nem hazudott, így az alapján megtaláltuk az utolsó ep-t: Libanoni cédrus. A pontõr fásultan, monoton hangon hajtogatta az érkezõknek a következõ mondatot: „Vegyetek almát vagy barackot!”. Ez sem dobta fel az embert. Megnéztük a libanoni cédrust, hisz itt ez volt a látványosság, majd nekiindultunk az utolsó szakasznak.
A Hárs-hegyi elágazónál távolról kiszúrtam a két papírt, és már tudtam, hogy mi lesz az. F25 balra, F50 jobbra. Elõtte beszéltem arról, hogy még jó, hogy nem kell felmenni a Hárs-hegyre. Nem irigyeltem az F50-eseket, mert nekem ekkorra már nem lett volna kedvem felmenni a csúcsra, ugyanis a folyadékkészleteink ekkora már kimerültek.
A Z° jelzésen rövidesen elértünk a célba, ahol a 10-15 perc sorbaállás után pecsételtettünk egyet az itinerre, a túrajelentésre és Budapest kupa füzetbe is. Oklevél, kitûzõ és célidõ nem volt. Ígéretük szerint postázni fogják majd (kivéve: célidõt). Szerintem, ez sem egy vérlázító dolog, ha nem rögtön kapjuk kézhez ezeket. Ha valaki csak a kitûzõ miatt jött, az már régen rossz. Én túrázni jöttem!!! És jól éreztem magam. Azt hiszem, megengedhetem magamnak, hogy ezt a párom nevében is kijelentsem.
Hazamenetel elõtt még „gyermekvasutaztunk” egyet, mert már olyan régen mentünk rajta. Jó volt, csak sok volt a zajos gyerek. De hát ez inkább nekik szól, mint nekünk.
A szalagozás - egy-két helyet leszámítva – szerintem rendben volt. A szolgáltatás azért hagy némi kívánnivalót maga után. A Buda 30 túrán 400 Ft nevezési díjból fejedelmi ellátást kaptunk, itt a 600 (500) Ft-ból kb. a fele annyit. De még így sem nevezném borzasztónak a nevezési díjat: elég barátinak a mai világban, és megszokott egy TT-n.
Az itinerrõl mindig írok véleményt, így ezt most sem hagyom ki:
- távolságadatok
- szintadatok
- jelzés
- térkép
- útvonalleírás
- szervezõk elérhetõsége
- figyelmeztetés (pl.: futóknak az ep. nyitásról)
Szerintem, ennél többre nincs is szükség. A térkép alapján bejárható (legalább is az F25 biztos).
Összességében szerintem nem volt olyan rossz a túra, mint ahogyan azt többen leírták, bátran ajánlható mindenkinek. Persze, a nyári idõ miatt a nagy melegre számítani kell. Készülni kell folyadékkal. (De hát hová nem?)
Hogy elõre le lehetett tölteni a térképet, ez nekem különösen tetszett.
A szervezõknek köszönet, és várjuk az elmaradt dolgokat. A tombolát már nem is említem. Gratulálok a nyertesnek/nyerteseknek! Ha volt ilyen.
Képek:
Remete-hegy
3D kép (red-cyan szemüveg kell hozzá)
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok
Megjegyzés:
1. fejezet
A túrán azt ígérték, hogy 1-2 héten belül küldik az elmaradt dolgokat. Nem érkezett meg.
2. fejezet
Kb. 1 hónappal a túra után levélben érdeklõdtem. Egy részlet a válaszból:
"Legkésõbb jövõ héten odaérnek!
Tombola: Ezügyben sajnos egy kis bajban vagyok, hisz maga a sorsolás
elmaradt. Ezért minden elemleadónak kitalálok valami kárpótlást."
Mondanom sem kell, nem érkezett semmi.
3. fejezet
Újabb 1 hónap elteltével ismét írtam egy rövid levelet: emlékeztetõül. Erre már válasz sem érkezett.
Ezt a stílust nagyon nem szeretem, teljesen hiteltelen emberekrõl van szó.
|
