Túrabeszámolók


Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!

dnvzoliTúra éve: 20092009.07.06 22:58:18
Túrázz a vonatért túra,vezetett,éjszakai változat.2009.07.03.-04.

Ha már a vonatért túrázunk,engedtem a kényelembõl és ismét igénybe vettem a Piroskát.A megfelelõ vonat csak Szentlászlóig szállít utasokat így megint lehetõség nyílott a papíron húszas táv megtoldására 10-11 km-rel.Párás,meleg napra esett a túra,így már a szabadhegyi állomásra tartó úton leizzadtam rendesen,viszont megint megállapítottam,hogy a Decathlonban vásárolt meglepõen olcsó póló mûködik.Nem csak elvezeti a testtõl a nedvességet,hanem megállás után nem sokkal meg is szárad.Kicsit keveselltem a peronon a "túrázógyanús" elemek létszámát(velem együtt 3 fõ),de gondoltam sokan jönnek a várostól.Ezzel szemben a vonat eléggé kongott az ürességtõl,jó érzéssel töltött el azonban,hogy aki ott volt azok közül egyre többek arca volt ismerõs számomra.Az út hamar elillant Zsuzska,a most megismert Csuka István,és a Béli család társaságában.

20 óra elõtt pár perccel vágtunk neki a Szentlászló-Vinye távnak a P sáv-P+jelzéseken.Itt nemrég eshetett,a homok sem porzott,a leveleken vízcseppek csillogtak,nehéz volt a levegõ a magas páratartalom miatt.Egy óra alatt ott voltunk,látszott hogy sokan vagyunk,autók álltak mindenfelé.Üdvözöltük az ismerõsöket,majd neveztünk-büszkén lobogtatva vonatjegyünket:-)
21 óra után pár perccel Viktor emelkedett szólásra,köszöntötte a résztvevõket,bemutatta a túra hivatalos túravezetõit,röviden beszélt a tudnivalókról,a választható távokról.Ezen az estén felkínálták saját felelõsségre a távok egyéni teljesítésének lehetõségét is,egy rövid gondolat erejéig Zsuzskával,és Istvánnal mi hajlottunk erre a verzióra,de aztán mégis a sokadalommal indultunk útnak.

Vinyét a P+ jelzésen hagytuk el,átkelve a "zöld hídon" a Kõpince-forrás irányába.Ekkor,mivel eléggé eltököltük az indulást,a kissé nyomasztó tömegben haladtunk a nehezen járható patakpart miatt elég lassú tempóban.Egyszer csak mindenfelé szentjánosbogarakat vettünk észre,nagyon tetszett mindenkinek,én életemben egyszer láttam ilyet,még gyerekkoromban a Szajki-tavaknál.Egyet "be is fogtam"érdekes módon akkor lekapcsolta a lámpáját,amit csak az elengedése után pár másodperccel izzított be újból.Egyébként egy egyszerû kis fekete bogárról van szó,ha nem világít a potroha nem túl érdekes:-)

Kiérve a Zsidó-rétre aztán kezdett széthúzódni a mezõny,Bélilacibácsival(tudom hogy nem így kellene írni,de én így szeretem)és Esztivel caplattunk a vizes fûben az Alsó-Cuha-szurdok irányába.A szurdokban aztán az eddigi viszonylagosan magas sebességünk megközelítette a nullát,az enyém pedig el is érte azt.Történt ugyanis,hogy egy kötéllel biztosított részen belebotlottunk Anitába,aki a kicsit belazult kötelet próbálta feszesebbé tenni,ezáltal megkönnyíteni a felkapaszkodást egy sziklaperemre a többieknek.Meglátva szerény személyemet,megkért,nem váltanám-e le,hogy õ elõre tudjon futni a patakon átkeléseknél segíteni.Örömmel vállaltam a feladatot,végre munkát találhattam az eddig feleslegesnek tûnhetõ nagy erejû,és eléggé nagy terjedelmû lámpámnak is.Hülyén nézhettem ki a hatalmas sárga-fekete lámpámmal a nyakamban,amit bevallom nem feltétlenül magam miatt hoztam,tavaly is nagyon jól jött megvilágítani a Cuhából kikandikáló,átkelést segítõ sziklákat-köveket.Anita mondta,ha jön Schofi nyugodtan váltassam le magam.Mondtam,ha jön leváltatom.Addig is feszítettem a kötelet derekasan,néhányan nem vették észre hogy a hátam mögött hozzá van kötve a fához,csodálkoztak is,hogy bírom megtartani a sokszor nálam kétszer akkora tömegû emberkéket.Õket most ki kell ábrándítanom,hozzá volt kötve:-))
A népek egyre csak jöttek,majd elfogytak,végül megérkezett Horák Gabi is a seprû szerepében.Késõbb tisztázódott:Schofi átkelt valahol a túlpartra,várhattam volna a váltást ítéletnapig:-))
Ezután elõre szaladtam amennyire csak tudtam,és segítettem a szépszámú átkelésnél azoknak,akik ezt igényelték.

Az Ördög-rét magasságában aztán ketté vált a mezõny,mi a húszasok egy Andrásék által megjelölt szakaszon kikapaszkodtunk a völgybõl a Kenyeri-hegyre.Az útvonal végig meg volt erõsítve fényvisszaverõ jelzésekkel,különösen ott ahol amúgy "hivatalos" jelzett út nem vezet.Elõre világítva néhol 70-80 méter hosszban lehetett látni a követendõ ösvényt ezáltal.Nem kevés ilyen jelet mûgyûjtõ erdõjárók idõrõl idõre elcsennek,mint megtudtam.
Itt hallottam aztán az elsõ vészjósló megjegyzéseket,hogy"oda biztos fel kell menni?",meg hogy "olyan gyorsan megyünk,semmit sem lehet látni".Féltem,hogy késõbb ebbõl még baj lesz,hiszen itt még nagyon az elején jártunk a távnak,mégha a legnehezebben járható részt le is tudtuk már.Kiérve az erdõbõl megtartottuk második pihenõnket is,be kellett várni a végét,nagyon széthúzta az emelkedõ a társaságot.Ekkor kezdtem aggódni,ugyanis hazafelé a 4 órás szentlászlói vonat volt betervezve,és már 23.30 körül járt az idõ.A legóvatosabb számítások szerint is max. 5 km-t tettünk meg eddig durván két óra alatt!

Elhagyva a Dóc-árkot a S sáv jelzésen haladtunk mezõgazdasági terület mellett,majd egy vadles után bevetettük magunkat az erdõbe.Janival vezettük a mezõnyt égig érõ fák között amikor valami mozdult az úton.Közelebb érve a lámpa fénycsóvája egy borzra világított.Szegény jószág csak állt ott,majd megemberelte magát,felénk fordult,harci állásba helyezkedett....aztán gyors léptekkel megiramodott felénk!Mi meg csak álltunk ott,fõleg én városi gyerek,és vártuk,hogy most mi lesz:-)Én már a frissen beszerzett kutyariasztó elõkapásán gondolkodtam,Jani késõbb bevallotta,készenlétbe helyezte a túrabotját,hátha rá kell koppontani a harcias borz orrára:-)).
Aztán a támadás tõlünk pár méterre abbamaradt,a borz hátra arcot vezényelt magának,és eltûnt a szemünk elõl.Így ért véget a borz-kaland,remélem nem zavartuk meg szegényt túlságosan.

Bakonyszentkirály határában aztán elhagytuk a S sávot,átkeltünk a zöldre.Itt újabb megállásra kényszerültünk,a végén páran nagyon kezdtek belassulni,elõre is jött Gabi megbeszélni a továbbiakat Andrással.Pedig most jött még csak a Zörög megmászása!A négyórási vonat egyre távolabbinak tûnt,úgy számoltam hogy a Cuha-völgybe 2 órára mindenképp le kell jutnom,onnan 1 óra Vinye,1 óra Szentlászló.
Pihenõ után elindultunk felfelé,kicsit elléptem a csapattól,bele az abszolut csendbe,és az abszolut sötétségbe.Egy fán bagoly ücsörgött,a lámpa fénye,csakúgy mint a borznak neki sem tetszett,pár pillanat után elszállt.Tempósan haladva elég gyorsan felértem a Z-S3szög elágazáshoz,ekkor már Andrásékkal beszélgetve,ahol újból meg kellett állnunk,a komoly emelkedõ széthúzta a mezõnyt megint rendesen.Eddíg ezzel az elágazóval sosem tudtam dûlõre jutni,valahogy nem úgy jött a kanyar,ahogy az én térképemen.Aztán,most,hogy a héten megvettem a legfrissebb Bakony-észak térképet,kiderült a turpisság,idõközben más útra került a jelzés,így már egyértelmû lett a helyzet.Hiába,nem 15 éves térképbõl kellene dolgozni,mint az a Kõris-körül túrán is bebizonyosodott már:-)
Itt döntöttem el,hogy innentõl saját tempómban kell haladnom,ha el akarom érni a vonatot.Megkerestem Zsuzskáékat,azt tudakolva,hogy átneveztek a 5 óra körüli vonatra,vagy jönnek velem a 4-esre.Velem tartottak,sõt meghallva mirõl beszélünk,még egy gyõri pár is csatlakozott hozzánk.Elbúcsúztunk Andráséktól,és a többi ismerõstõl akit a sötétben be tudtunk azonosítani,majd negyed kettõ körül elkezdtünk leszáguldani a hegyrõl a Varga-úton a S3szögön.Élveztem a tempót,elhagyva a csoportot egy új szakasza kezdõdött számunkra a túrának.Megszûnt az állandó "zaj"ha mi öten nem beszélgettünk harapni lehetett a csendet.Egész más érzés volt,mint az út eddigi részén.Elhaladtunk a Lovász-kúti vadászház mellett,és hamarosan az Aranyos-völgyben gyalogolhattunk.Kettõ elõtt leértünk a Cuha-völgybe,a terv eddig teljesítve.

Egy pihenõhelynél István kérésére engedélyeztünk magunknak pár perc szünetet,minimális lámpafénynél falatoztunk kicsit,alattunk csordogált a Cuha,teljes csend.....már azon gondolkodtunk,ott kellene maradni,annyira megnyugtató volt a helyzet.Az óránkra pillantva aztán meg kellett törni a varázst,felcihelõdtünk,és elindultunk Vinye felé.A gázlók nem jelentettek különösebb akadályt,nagyon kevés víz volt a mederben.Zsuzskának mégis sikerült megmerülnie egy helyen,ugyanis egy habcsomót szilárd talajnak vélt,és magabiztosan megcélozta.Gondolom eléggé meglepõdött mikor bokáig merült a habos Cuhába:-))Ezután már nem is nagyon törõdött a keresgéléssel,a zsákjában ott volt az egész úton a hátát nyomó váltócipõ,legalább nem hozta el feleslegesen:-))

A tervet tartva 3 elõtt beértünk a célba majd átvettük a díjazást egy kedves lánykától és Viktortól.Szerelvényigazítás,evés-ivás után 3 óra 6-7 perckor elkezdtem nógatni a csapatot,hogy indulnunk illene,ha nem akarjuk a vágányokon sétálva látni az állomásról épp kihúzó vonatot.Ezen a szakaszon is 5 km/óra körüli tempót mentünk,letérve a murváról azonban kezdtek lemaradni a többiek.Úgy döntöttem,elõre megyek,vártak már ránk Szentlászlón a vonatindítással,mikor meglátták az állomás felé igyekvõ túrázó csapatot.Bíztam benne,hogy most is tudok pár percet kialkudni,ha szükség lesz rá.A fák között a lámpa fénye világító szempárokra tévedt,zörgött az aljnövényzet.Soha nem találkoztam még a vadonban vaddisznóval,bíztam benne,hogy nem most jött el a nagy találkozás pillanata:-)A szemek magasságából ítélve amúgy inkább õzek,szarvasok lehettek a hajnali vándorok.

Aztán mikor feltûntek a vasúti pálya melletti lámpák fényei,tudtam,hogy ezt a csatát megnyertük.Szentlászló már madárcsicsergéssel fogadott,kezdett világosodni.
04:11-kor indult a vonat,Zsuzskáék 04.06-kor értek oda.Paraszthajszálon múlott,de velünk együtt gördült ki a Piroska az állomásról.

A vonaton aztán hamar csend lett,mindenki bealudt,vasutas kolléga még a világítást is lekapcsolta nekünk.Én nem voltam álmos,az ablakon nézegetve telt el az út.Otthon aztán tudtam volna aludni,de hát az ikrek ezt másképp gondolták:-)

Szép élménnyel gazdagodtam ismét.A túra elsõ szakasza a közösségi élményt hozta,örültem,hogy segíthettem azokon akik nem olyan gyakorlott túrázók,és esetleg nem olyan egyértelmû dolog nekik éjjelek éjjelén csúszós köveken egyensúlyozva ötször-hatszor átkelni a Cuhán vagy épp a sáros partoldalakon felkapaszkodni.A Zörög-tetõtõl aztán jött a második szakasz,igazi teljesítménytúrás tempójával,szabadon haladva.Minden igény kielégítve:-)

Zárójelben:Egyetlen "hátránya"van ennek a túrának ami valószínû minden vezetett túránál így van,az hogy néhányan nagyon elkalkulálják a képességeiket,amirõl persze legkevésbé a szervezõk tehetnek.Itt is volt egy hölgy aki durván féltávnál a rövidebb távra való lehetséges letéréstõl nem egész egy órával teljesen "meghalt",de aztán ahogy hallottam valahogy mégis végigküzdötte magát a távon.A baj csak az,hogy esetleg 2-3 hasonló emberke miatt kell megállni fél óránként az egész csapatnak.Csak azt nem tudom,hogy lehetne az ilyet kiküszöbölni.Ennyi embernél valószínû sehogy.Zárójel bezárva.

A vonatos megközelítés miatt a túra jelképes 200 ft-ba került,ezért szép oklevelet,ami tulajdonképpen egy Köszönet a részvételért a vasútvonal megmaradása érdekében,kitûzõt,egy szelet nápolyit és sok-sok barátságot kap az ember.Mindenképp megéri:-))
Már elõre várom a következõ Túrázz a vonatért túrát(okt.3.,nem elfelejteni!) a maga 33km-es távjával.András megígérte,hogy a körülményeket legalább olyan emlékezetessé fogja tenni,mint legutóbb.(lásd:nafe beszámoló,Túrázz a vonatért,õsz)Szaván fogjuk.

Addig is folytatódjon a Bakony túrázója mozgalom teljesítése,2 hét múlva Cuha 25 Szentlászlóról,szép útvonalon.Én ott leszek!

dnvzoli