Balaton 20
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 19.5 km Szint (térképen): 750 m
Lépések száma:
23938
Páromnak megemlítettem – kezdetben viccbõl -, hogy látogassunk el a Balatonhoz egy túra erejéig. A kiszemelt „áldozat” a Balaton 30 túra volt. Õ annyira komolyan vette a dolgot, hogy nem sokkal az ötlet kipattanása után már kész tényekkel állt elém szállás terén. Hmmm. Meg is lepõdtem, de ha ilyen komolyan gondolja, akkor már nem mondok nemet.
A túra elõtti napon kora délután érkeztük meg Balatonfüredre, és elfoglaltuk a szállásunkat. Sajnos, az idõjárás nem volt túl kegyes hozzánk. Már a vonatút alatt nagyon szakadt az esõ, így már jó elõre láthattuk, hogy a Balatonban való fürdõzésrõl lemondhatunk. Azért volt mit megnézni Füreden, ha már a fürdés nem is jöhetett szóba a víz hõmérséklete miatt. Fura nagy sokadalom fogadott bennünket a parton. Mint kiderült, épp ezen a hétvégén volt a BalatonBikeFest Füreden: rengeteg rendezvénnyel. Egyet hajókáztunk is, ami szintén remek volt, leszámítva azt a negyed órát, amikor esett az esõ: de az sem volt vészes. Késõ este kerültünk az ágyba: este aztán úgy döntöttünk, hogy elég lesz másnap a 20-as táv is, mert ezen a napon is bõven lejártunk kb. 15 km-t (legalábbis a legújabb szerzeményem szerint: lépésszámláló).
Másnap nyugodt tempóban megreggeliztünk, összecsomagoltunk és leszállítattuk a csomagokat (és magunkat) a starthelyre. Végül közösen megegyeztünk, hogy marad a 20-as táv. Nevezés után kaptunk egy ellenõrzõlapot, egy szöveges leírást tartalmazó lapot (amit most nem találok, de az emlékeim szerint ez hasznos volt) és egy térkép-másolatot. Na, ez a térkép aztán teljes papírpazarlás volt. Kiigazodni rajta lehetetlenség, olyan rossz minõségû. Mindegy, saját térképünk volt, ami viszont nagyon hasznosnak bizonyult. (Akik nem hoztak magukkal, azok biztosan elég bosszúsan emlegették a szervezõket.)
Utunk elsõ megcélzandó pontja a Jókai-kilátó volt. Nagyrészt a K- túra vonalán kellett haladni. A kilátót megmásztuk, de a felhõs idõnek köszönhetõen nem sok mindent lehetett látni. Azért megérte. Pecsételés után továbbra is a Kéket kellett követni: egyes helyeken elég ritka volt a jelzés, és növényzet is rendesen benõtte az útvonalat. A korábbi beszámolókban olvastam, hogy itt-ott számítani kell a „dzsungelharcra”, így nem ért meglepetésként a dolog, szórakoztató volt. Akikkel haladtunk, annál inkább idegesen emlegették a szervezõket. Sajna, a szûk hely miatt beszorultunk az elõttünk haladók mögé, így elég lassan tudtunk csak haladni. Balatonarácsra beérve már tudtunk elõzni, így végre saját tempóban mehettünk.
A második pecsét megszerzése után a következõ megcélzandó pont a Koloska-forrás volt, amihez az út végig P- jelzés mentén vezetett. Az odavezetõ út az egyik túratársunkkal való beszélgetéssel telt, akivel a túra végéig együtt mentünk. Nem volt irtózatos a tempó, inkább a beszélgetéssel ment az idõ. Koloska-forrásnál többen pihentek: nagy ricsaj volt, több gyermek is vidáman játszott a völgyben. Itt volt egy komolyabb frissítõpont, ahol aztán volt minden. A túráknál megszokott vajas/zsíros/lekváros kenyereken, hagymán, vegyes-zöldségen kívül bõven folyadék: víz/üdítõ. És még egy meglepetés: gyümölcsleves. Ez igen. Én egyedül ebbõl fogyasztottam, mert nem voltam éhes. Mondhatom, hogy nagyon finom volt. (Más túrán is szívesen venném ezt a dolgot.)
A túra második emelkedõje (elsõ: Jókai-kilátó) következett ezután: Recsek-hegy. Ahogy közeledett az ember a csúcsához, egyre meredekebb lett. Én nagyon élveztem: végre egy komolyabb emelkedõ. Egyetlen dolog volt, ami elrontotta a mulatságot: BalatonBikeFest!!! Ezen a részen (majdnem a végéig) mi túránk útvonalával közös útvonalon (csak ellentétes irányban) rendezték az egyik terepversenyt, így állandóan figyelni kellett, hogy szembõl nem érkezik-e egy száguldozó ember. Többen túl is vállalták magukat: láttunk néhány esést. „Kicsit” veszélyes volt ez: gyalogosokra és biciklisekre nézve egyaránt.
A Recsek-hegyi ep. volt az utolsó pont a cél elõtt, innentõl már lefele haladt az út. Izgalmasnak az volt mondható innen, hogy ezen a szakaszon már nem szembõl, hanem a hátunk mögül érkeztek a kétkerekesek. Ezen felül örültem, ha néha elõvillant a Balaton.
A végére még akadt egy érdekes rész. Választhatott az ember, hogy a célba vezetõ útnak a S- vagy S+ jelzést választja. Mi a S-n haladtunk, ami egy idõ után eltûnt. A térképet böngésztem, amely szerint lennie kell: de nem volt. A Jókai-kilátót megláttuk a távolban, ami egy jó tájékozódási pont volt, de a jelzés teljesen elveszett. Haladtunk így hát az úton, mert az irány biztos volt: Füredre kellett beereszkedni. A S- már csak a Füreden lett meg. Érdekesség: a turistautak.hu térképei szerint a S- valóban egyszer csak megszûnik létezni: nincs tovább. (A Carthographia térképen rajta van.)
Füredre beérve már nem volt gond a tájékozódás, így már csak a célba kellett beérni. Átvettük a kitûzõt/oklevelet.
Túratársunknak köszönhetõen (akivel szinte végig együtt haladtunk a túrán) még arra is módunk volt, hogy megmártózzunk egy órára a Balatonban (így végül ez sem maradt ki a hétvégébõl). Kellemesen hideg volt, köszönhetõen az idõjárásnak, de ettõl függetlenül nagyon jól esett. Aztán hazahozott bennünket. Köszönet érte utólag is.
Összefoglalásként: kellemes kis túra volt. A jelzések nem mindenhol voltak rendben, (így azoknak nem ajánlott, akik megriadnak egy kis „jelzésnélküliségtõl”) de azért simán teljesíthetõ kategória. A szervezésrõl is felemás érzése támadhat az embernek, de szerintem összességében azért pozitívan értékelhetõ ez is. Az idõjárás a túra napjára megkegyelmezett nekünk, mert egy csepp esõt sem kaptunk.
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
