Non minus ultra, avagy csákberényi borzalmak
A cím (nemzetközi túranap) nagyszabású eseményt ígért, nem beszélve a túra beharangozójában külön feltüntetett falunapi rendezvényt. Külföldi indulók tömege buszokkal, mazsorettbemutató, ökörsütés, ahogyan az egy, az ország térképére egy napra felkerülõ kis faluban lenni szokott. Hát nézzük meg! - fogamzódott meg agyamban a gondolat. Bár ne tette volna ...
Már a kezdet sem ígért sok jót, ugyanis a Fejér megyei túraszövetség honlapján megadott szervezõi telefon napokon át elérhetetlen volt. Ezzel kútba esett a buszjáratok megtudakolásának terve - tapasztalataim szerint az interneten elérhetõ menetrendekre veszélyes alapozni -, maradt az autózás.
Megérkezve kellemetlen meglepetések özöne zúdult a nyakamba. Buszok és mazsorettbemutató helyett síri csend és ... 4-5 túratárs azért lézengett a környéken. Ez még belefér, na de ki látott már olyat, hogy elõre osztják ki a sikeres teljesítõknek járó jelvényt? Itt pedig, kérem, ez történt! A fekete leves azonban még hátravolt: közölték, hogy túraleírás, mint olyan, nincs, egyetlen kezdetleges térkép alapján kell menni. Ami persze nem lehetetlen, de kissé rizikós lesz.
Kisebb csoporthoz verõdve indultam el, de jellemzõ módon már a faluból sem találtunk ki. (Aki volt már valaha túrán, az tudja, hogy eltévedni legkönnyebben a faluban lehet, amikor az onnan induló ösvény megtalálása a feladat. A másik kritikus hely az ellenõrzõ pontok megtalálása, errõl még lesz szó.) A bennszülöttek, szerencsére, segítettek, így hamarosan rátaláltam a jelzett útra, és kényelmesen kocogtam enyhe emelkedõn felfelé. Az ellenõrzõ pont azonban csak nem akart közeledni, majd a következõ sem a 20 km-eseken megszokott ütemben jött, így féltávhoz érve elkezdtem sejteni, hogy nemcsak itiner nincs, de távolság- és szintadat sem, így ez a túra jóval hosszabb lesz, mint vártam.
Féltávtól visszafelé rémálommá vált a gyaloglás. Valaki a szuvorovi elvbõl kiindulva (ahol a szarvas elmegy, elmegy az ember is) egy vadcsapást nevezett ki ösvénynek, és szép becsületesen be is jelölt. Szükség is volt rá, hogy az összes fa oldala pirosoljék, mert tetszõleges irányban ugyanolyan eséllyel indultam volna el, mert ösvény, mint olyan, nem létezik arrafelé. Ha felfelé néztem, kövekben vagy iszalagban botoltam el, ha a lábam elé, az arcomba csapódtak az ágak. Ami rendben is volna, egy igen szerényen megjelölt kis túrácskán, na de a nagy nemzetközi túranapon? Még jó, hogy nem tévedt erre valami külföldi ...
Az már meg sem lepett, hogy a csókakõi ellenõrzõpont nem a térképen jelölt helyen volt. Más kérdés, lehetséges-e egyáltalán félcenti átmérõjû körökkel pontosan megjelölni egy helyet egy A/4-es kivitelû térképen. Ismét túratársakhoz csapódva próbálkoztam, így ismét együtt tévedtünk el leírás híján. Mint késõbb kiderült, a problémát az okozta, hogy a mérsékelten hozzáértõ szervezõk a kínálkozó széles ösvény helyett egy kanyargós vadcsapáson képzelték el az ellenõrzõpont megközelítését, amit egyikünk sem tartott - rajtuk kívül - logikusnak, ezért inkább a széles, de jelzetlen ösvényen vergõdtünk el a pontig. (Egy korrekten megtervezett túraútvonalnál alap, hogy az ellenõrzõ pontok közötti geodetikus úton menjen.) A célba érve jóízûen elfogyasztottuk a vendéglátók szíves kínálatát, a nagy semmit, mivel valamelyik közbensõ ponton lehetett enni-inni valamit ...
Saját becslésem szerint az eleve gyanúsan kerek 20 kilométerre (tényleg, egyetlen szervezõ sem mérte meg soha, hogy legalább sejtse, mennyi?) megadott hosszúságú túra mintegy 25-26 kilométeres volt, cserébe a 600 méterre megjelölt szintemelkedést jómagam is - az elõzõleg hozzászóló túratárshoz hasonlóan, aki abban az évben kissé más útvonalat teljesített - 440 méterre teszem. Lehet, hogy ez így is éppen 42 pont? :)
Teljesen jogos az a szervezõi észrevétel, hogy a kritikám nem volt konstruktív. Valóban nem az. Konstruktív kritikának ott van helye, ahol az ember reális esélyt lát az elõrelépésre. Jelen esetben nem ez a helyzet, ezt az eseményt sokkal inkább törölni kellene a túranaptárból - vagy nagyon kis betûkkel írni be oda -, mint nagy nemzetközi túranap néven külön reklámozni. A magam részérõl a továbbiakban nagy ívben kerülöm el Csákberényt, és ezt javaslom túratársaimnak is. |
