Mezõföld 60
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 58,7 km / 180 m)
Sokat gondolkodtam azon, hogy elinduljak-e ezen a túrán, mégpedig azért, mert a korábbi beszámolók alapján nem igazán alakult ki pozitív kép bennem a rendezésrõl, a tapasztalatom pedig az, hogy az itteni leírásokat érdemes komolyan venni… Szóval nagyon is elgondolkodtatott, hogy azok, akik megosztották itt eddig a tapasztalataikat a túráról, hát szépen és diplomatikusan mondva sem igazán dicsérgették ezt a rendezvényt! Ami miatt aztán mégis úgy döntöttem, hogy nekivágok, az az, hogy ezek a hozzászólások kivétel nélkül sok-sok évesek, s gondoltam -vagy mondjuk inkább úgy, hogy reménykedtem és bizakodtam-, a rendezõk csak fejlõdtek pár év alatt egy keveset…
Nos, a tapasztalataim szerint részben igen, részben viszont sajnos nem!
A Frei Berger által említett 2005-ös itinert ugyan nem láttam, de gyanítom, hogy pontosan ugyanaz volt, mint az idei... :-) A térkép ugyanis továbbra is a valahonnan kimásolt, százezres léptékû, kb tizedik generációs fénymásolat, amin aztán rózsaszínû filctollal (minden egyes darabon kézzel - nagy meló lehet :-)) van berajzolva az útvonal! Hát ez nem nagyon profi… Aki csak ez alapján próbál tájékozódni a túrán, annak azért jár egy kis részvét! Helyismeret nélkül, csak önmagában ezzel eligazodni…hát ez azért eléggé egy mission impossible! A térkép értelmezését segíthetné még a leírás, ami önmagában talán nem olyan rossz, de rettentõen elnagyolt, egy mondatban leírnak benne 6-8 kilométeres szakaszokat. Egy jó térkép kíséretében talán ez is elég volna, de itt jó térképrõl ugyebár szót sem ejthetünk, viszont ez a leírás meg ez a térkép így együtt… Hát nem egy kifogástalan páros!
Egy dolog azért a tényekhez tartozik: az útvonal nem túl bonyolult, sok benne az egyenes és viszonylag kevés a problémás elágazás, de ez a leírás ezzel a térképpel még ezzel együtt is nagyon messze van a tökéletestól, de még a jótól is! Fõleg, mert a Mezõföldrõl valóban nem könnyû rendes térképet szerezni, szóval még csak azt sem mondhatom, hogy viszek magammal én egy rendeset… Nem tudok. Mert nincs! Ezért lenne fontos egy jó itiner... Sajnos itt az sincs! :-)
Útközben a jelzett utakon is viszonylag ritkák a jelzések, na jó, egy 8 km-es tök egyenes útra valóban nem kell 200 méterenként jelzés, de vannak ennyire nem egyértelmû szakaszok, s a jelzések itt is elég ritkák, néhol meg vannak kopva. Lehetne javítani rajta! A szalagozás viszont számomra korrektnek tûnt, ahova kellett, ott volt is. Ez utóbbi mindenképpen pozitív és nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy eltévedni ezzel a „kitûnõ” térképpel sem volt olyan könnyû.
Maga az út sokkal szebb és sokkal érdekesebb, mint amilyennek az ember gondolná! Bár a Nagylókról Sárkeresztúrra vezetõ szakaszon térdig érõ csuromvizes fûben haladtunk, aminek köszönhetõen pár száz méter után térdig igazi strand feelingem volt, úgy éreztem magam, mintha épp most jöttem volna ki a medencébõl, kárpótolt a rengeteg vad, ami keresztezte az utat! Nem túlzok, vagy öt percenként szaladt át elõttem egy-egy nyúl, õz, vagy röppent fel mellõlem egy fácán, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy valahol távol, hanem tõlem méterekre… S az öt perces intervallum is szó szerint értendõ! Komolyan olyan volt, mintha egy vadasparkban gyalogolnék, a Sárkeresztúrig tartó 7-8 kilométeren annyi vadat láttam, mint máskor 2-3 hónap alatt összesen, ráadásul nem 100 méterrõl, hanem méterekrõl! Az út mentén egyszer tõlem 4-5 méterre egy õz üldögélt a gabonatáblában (még fényképet is sikerült csinálnom róla - megnézheted a fotóalbumomban, link lent), majd kicsivel odébb négy nyúl kergetõzött az úton elõttem vagy 10 méterrel… (róluk is van fotó!)
Az elsõ ellenõrzõpont -az itiner szerint- Sárkeresztúr 6,5 km-nél – de a GPS szerint 6,5 km-nél a puszta közepén voltunk, a falu még nem is látszott… 8,3-nál értük el a falut, az ellenõrzõpont viszont nem volt sehol… Egy telefon a rendezõnek, tõle tudtuk meg, hogy az EP a kocsmában van, az út mentén… 9 km-nél értünk a kocsmába (nem 6,5-nél, hanem 9-nél....), ahol semmiféle kiírás vagy jelzés nem utalt arra, hogy az lenne az ellenõrzõpont. Betérve megkérdeztük a kocsmáros hölgyet, hogy ez lenne-e az ellenõrzõpont, mire õ azt válaszolta, hogy „Elméletileg lehet”… Hmmm....
Az itinerben szereplõ távadatok egyébként konzekvensen nagyjából ennyire stimmeltek, az EP-k távolsága néha sokkal több, néha sokkal kevesebb volt, mint amit az itinerben írtak. Ráadásul egyel kevesebb bélyegzõhely volt az itinerben, mint ahány ellenõrzõpont, sõt, az Iringó tanösvény menti ellenõrzõpont még az itinerben sem volt benne… Szóval ilyen jellegû gondok akadtak…
Viszont nagyon igazságtalan volna, ha csak az elsõ és az utolsó EP körüli mizériát említeném meg, mert a kettõ között az összes többi ellenõrzõpont a helyén volt, jól megtalálható volt és mindenki segítõkész és nagyon kedves volt. Azok az ellenõrzõpontok pedig, amelyek út menti kocsmákban voltak, az itiner alapján korrektül beazonosíthatóak voltak, nem volt velük semmi gond.
Amit még megemlítenék, hogy Sárkeresztúr után érintettük az ország legsósabb vízû tavát, a Sárkány tavat. Ez kifejezetten szép kis tavacska lenne, de a helyiek szemétkupacokat építenek a hozzá vezetõ út mentén, sõt, a tó partjától nem messze esõ rétet is szeméttelepnek használják – ehhez gratulálok nekik, meg egyúttal a helyi polgármesteri hivatalnak is, hogy ezt hagyja! Hát ilyenkor látszik, hogy milyen messze vagyunk mi még a valóban civilizált világtól…
A csatorna illetve a Sárvíz mentén haladó majd’ 20 kilométeres szakasztól egy kicsit tartottam monotonitás terén, de nagyon kellemes csalódást okozott, a nádasból gyakran röppent fel egy-egy nagy testû vízimadár, ilyen közelrõl még soha nem láttam ilyen madarakat, úgyhogy õk „elszórakoztattak” az úton. A Sárvíz önmagában sem ronda, néhol szigetközi hangulatot idézõ romantikus részek színesítik, szóval ez a kellemes csalódások közé tartozott.
A Sárbogárd-Kislók közötti szakaszról kár sokat beszélni, tipikus alföldi szakasz, pár km egyenes, egy derékszögû kanyar, majd újabb pár km egyenes, aztán megint egy derékszögû kanyar és újabb pár km egyenes szakasz…közben semmi érdekes. Viszont Kislóktól Nagylókig nagyon szép a vidék, ha már a hasonlatoknál tartok ma, akkor ez leginkább az Õrségre emlékeztet, lankás dombjaival, vakítóan zöld rétjeivel, amit néha egy-egy nádas vagy éppen napraforgótábla szakít meg. Ez a rész nagyon tetszett!
Nagylókon a célban szódavíz és nagyon finom babgulyás várta a beérkezõket, ez utóbbiban mindenbõl volt bõven, a hússal sem spóroltak! Õszintén mondom, ha én fõztem volna otthon, én sem tettem volna semmibõl többet, pedig én közismerten nem szoktam spórolni otthon a belevalókkal! :-) Szóval a babgulyás szó szerint TÖKÉLETES volt, így tiszta nagybetûvel, a gyakorlatilag korlátlan fogyasztás lehetõsége pedig nagyon kedves gesztus!
Összességében ez egy sokkal jobb túra, mint amilyennek az eddigi beszámolók alapján sejteni lehet, a rendezés sem rossz, ha az itinert egyszer végre rendbe tennék, az nagyot lendítene az összképen és talán az itteni megítélésén is! Egyébként megérdemelnék, hiszen alapjában véve minden nagyon korrekt, a rendezõk kedvesek, készségesek, az ellátás jó, csak az a fránya itiner egy kicsit gázos… Úgy konkrétan, rengeteg dolog nagyon nem stimmel benne... Valszeg azért, mert évek óta nem nyúltak hozzá, pedig csak egyszer kéne megcsinálni RENDESEN, az akár hosszú évekig jó lenne, hiszen a jelek szerint amit most adnak, az is évek óta funkcionál… :-)
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(nagyon tetszett az elsõ és az utolsó szakasz, a csatorna mentiek sem voltak rosszak, a Sárszentmiki-Sárbogi-Kislók közötti meg olyan amilyen, összességében egy 4-est simán megérdemel, már csak azért is, mert a valóban sok vad a feelinget nagyon meglökte)
Szervezés (szerintem): 4
(ez EP-k körüli „zavarok” miatt nem mondhatom, hogy tökéletes volt...csak az egyébként tapasztalt kedvesség és segítõkészség miatt 4-es)
Itiner/útleírás (szerintem): 2,5
(a túra egyetlen igazán gyenge pontja…nagyon sok benne a pontatlanság, a térkép nagyon gyenge, a leírás sem igazán pöpec...lásd fentebb)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4,5
(az ellátásra nem lehet különösebb panasz, s az egészen kitûnõ babgulyás sem standard, mert nem mindenhol ilyet adnak, úgyhogy az külön dicséret)
|
