Túrabeszámolók


Csabdi

tétova hegyi-teveTúra éve: 20092009.08.02 09:58:26
Csabdi 30 a meglepetések túrája
Ez a Csabdi biztosan valami világvégi hely gondoltam magamban. De nem az, mert a Bicskétõl pár kilométerre található falucska igen takaros, rendezett. A rajthelyet a fõúton haladva, a templomnál jobbra lefordulva, a focipálya mellett, a Sörszalonba helyezték el. Ezt a már messzebbrõl látható parkoló kocsihad is jelezte. 8 óra negyvenkor vágtam neki a távnak. Mivel a fénymásolt térkép kissé bonyolultnak tûnt (a jobb követhetõségért a térképet egyéb plusz jelekkel látták el, melyek engem inkább zavartak) az itinerre próbáltam hagyatkozni. Sajnos az elsõ jobbost amerre a piros elment már benéztem s késõbb is értelmezési problémáim voltak. Így maradt a térkép s ezután már kizárólag ezt használtam. A következõ keresztezõdésben korrigáltam magam s meg is lett a piros. A táj akár a falu rendezett. Pedig a helyek nevei mást sugallnak. A bitang domb mellett elhúzva a bitang völgyben folytattam utam, ahol különös lila virágok nagy, szabályos foltokban színezték a jobboldali domboldalt. Égi kör-jelek, a jóisten ültetései. A látványtól felvidulva értem el az elsõ EP.-t, ahol egy kedves úr és hölgy pecsételt s kívánt további jó utat. S ez be is következett, hiszen az út kétoldalt-hûsítõ fák sora mellett vezetett tovább. S végre eljött a Somlyó is is egy laza emelkedõvel, ami egészen a kulcsosházig tartott. A ház és környéke igazi erdei hangulatot árasztott. Az EP.-n lévõ vidám fiatalok készségesen szolgáltak ki. Bõven volt víz s még csokit is kaptam. Innen vissza kellett menni a kék-piros keresztezõdésig, de most a kéken tovább. Árnyas lejtõkön döngettem lefelé. Néha eltûnt a kék, de aztán újra és újra meglett. Helyenként sárga szalagok, s az elõttem járók taposása segített. A patakmedren átkelve szalagokkal kijelölt susnyás s újra szántóföldek következtek, melyeket hamarosan halastavak szinesítettek. Ekkora a nap napszámos kazánosai is befûtöttek. Lennék inkább a tóban fickándozó halacska most? Aztán a Nagyegyháza felé haladó unalmas egyenesben megcsodálhattam elhagyott ipartelepek ronda épületeit s még rondább kerítéseit. Csúnya hegek a tájban. S mi lehet a bauxitbányák környékén? Mert azok is vannak (voltak) valahol beljebb a hegy felé. Nagyegyházán egy érdekes pitbullos elrisztó felirat jelzi az amúgy szép dísznövényekkel is elszeparált magánterületet. Így érem el a következõ EP.-t ahol bõven kapok vizet s a jó szóval sem fukarkodnak. Innen is köszönet mindezért. Szerencsére újabb erdõs szakasz következik, melyet azonban Óbarok felé egyre többször szakítanak meg nyílt területek is. Egy ilyenre kibukkanva szinte meghökkent a tájba ugró, szimatoló sziklaorr. Talán a közeli M1-es benzingõzei facsarják ezt a nagyszerû ,Cyrano-nak is becsületére valló nemes orca kinövést? Ezen merengve érem el az utosló EP.-t, ahol csak pecsét van. Sajnos ez a szomjat nem oldja. Mivel innen még 5-6 Km. teljesen nyílt területen vezet célszerû lenne ide vizet is hozni. Innen tényleg elég unalmas volt a terep. Balról valami bánya ronda meddõhányói, jobbról meg az M1 zajai kísérnek tovább. Ráadásul elérve a fenyvest hibás módon elhúzok jobbra. Korrigálva, azaz visszafutva a fenyves bejáratáig hamarosan 1 nyílt, jelzésekben szegény terület következik. Az útelágazásokban ilyenkor már a fáradtság miatt kissé bosszankodom, merre is kéne menni, miért is nincs több jel? De érzésre meglett az amúgy jobbra elhúzó helyes ösvény, ahol hamarosan jött a piros jelzés is. A domb aljában pedig szépen rendben tartott rom fogadott. Mondjuk engem inkább az ott lévõ kék kút kötött le. Mosdás és nagy ivás után aztán pár perc és elérem a célt. A kitûzõt kézbe véve (eddig csak képen szemléltem) végre láttam mit is ábrázol. A Sörszalonba a kedves csapos hölgy a kólámhoz (sört nem ihattam a rám váró vezetés miatt) még jéggel is szolgált. Ezzel is meglepve engem.
A túra valóban korrekt minden szempontból. Meglepett maga a hely, mivel rosszabbat vártam. Hasonlóan az útvonal, a táj is. Helyenként páratlan szépségekben volt részem. Mint a lila foltok a dombon vagy a szimatoló sziklaorr. A kiszolgálás és szolgáltatások teljesen rendben voltak köszönet értük. Mivel még nem voltam a magyar El-Camino-n (értsd K100) így elõször jártam a Somlyón. Persze voltak kevésbé tetszetõs részek, mint a hosszú szántóföldek mentén a földutak, vagy a tájat csak csúfító elhagyott telepek. De bennem valszeg a szépségek maradnak meg, mert azért mentem hogy jól érezzem magam s megtaláljak ezekbõl néhányat. Szerencsére ez alkalommal is sikerült. S még 1x nagy köszönet a lehetõségért.