Don Bosco 56, azaz 60 -- egy -szerintem- nagyszerû elsõ rendezés.
A naptárban még 56km-rel szerepelt, aztán az útvonal pontosítása, illetve a mérések alapján ez majd' 60km-re nõtt, ami ebben a kellemes melegben embert próbáló táv. Óbudán igen korai és rövid rajtidõszak (rajt 6-7 között), a cél este 9-kor zár. Oda-vissza számolgatás, ez húzós lesz, úgyhogy igyekszem korán rajtolni. Tömeg nincs a rajtban, gördülékenyen megy a nevezés -- itt lehet nyilatkozni arról, hogy a célban kér-e az ember fõtt ételt -- ez utóbbit majd ott kell fizetni -- én igennel válaszolok. Rajtszámként 059 kerül a lapomra, az óra 6:35-öt mutat, és már indulhatok is.Otthon nyomtattam a teljes útvonalról térképet (a túra GPS-trackje letölthetõ, így nincs nehéz dolgom) -- azt már látom, hogy a szint 2/3-a a túra elsõ felére koncentrálódik (ez jó), viszont a maradékban van egy rész (Kõszikla -- Babál-hegy -- Sápi-völgy) ahol azért lesz részünk némi "meglepiben".
Röviden az itinerrõl. A legfontosabb információkat, az útvonal leírását, táv- és sizntadatokat, rendezõi elérhetõséget tartalmazza, továbbá egy leírást a túrák névadóiról, illetve az útvonal nevezetességeirõl. Térképet csak a Máriahalom utáni szakaszról. Utólag visszatekintve sem a térképre, sem a leírásra nem volt szükség, az útvonal korrekten ki lett szalagozva, sõt, szántóföldi részeken kis táblák mutatták a helyes irányt.
A túra elsõ része "vakon" teljesíthetõ: Kiscelli-kastély, Mátyás-hegy, Hármas-határ-hegy, Virágos-nyereg, Kálvária (Buda határán, illetve Hegedûs Róbert emléktúra érinti ellenkezõ irányból), Alsó-jegenye-völgy, S- a Zsíros-hegyig (a kispistázásra csábító kunkor szabályos levágásával). Mátyás-hegyen számfelírós pont, HHH-en szörpös édességes frissítõpont, a Kálvárián "sima" ep. A Zsíros-hegyen opcionális frissítési lehetõség az EP-nek helyt adó Muflonitatóban. Itt találkozom sok-sok ismerõssel, Nagyondinnye és Jámbor épp indulnak, mondják, hogy majd utólérem õket -- eddig 20 percet hoztam rajtuk. Az opcionális :) frissítés után elindulok, Nagy-szénás emlékfal (feltételes pont -- lenne, de nincs), innen föl a csúcs felé messzirõl kiabál felém egy "túratárs", azt tudakolva, hogy van-e az emlékfalnál pont? Rákérdezek, hogy járt-e ott, mire teljesen természetesen válaszolja, hogy nem. Erre megvonom a vállam, nem válaszolok neki, mire valami nem túl kellemeset dünnyög az orra alatt... No mindegy. A Nagy-szénás tetején egy fiatal társaság ücsörög, rákérdezek, hogy õk-e a pont, mire nevetve mondják, hogy nem, de ha kérek, akkor rajzolnak a lapomra valamit -- kedvesek, aranyosak, veszik a lapot, kispista után rögtön jobb lesz a kedvem. Ezt csak fokozza a Kutya-hegy felé a gyönyörû táj, utána pedig a S-, illetve a Fehér-út, ahonnan ismét szalagozás segít (A Nagy-szénás szigorú védelem alatt álló területén természetesen nem szalagoztak a rendezõk.). Ezen a szakaszon a túra telejsítését erõsen nehezítõ körülménnyel találom szembe magamat: rengeteg finom, érett szeder és szamóca az út mellett -- nem is nagyom ki a lehetõséget, és legelek belõle itt-ott. Az eredi szakasz után rét, szántóföld következik -- no meg erõs napsütés, kalap fel, aztán gyerünk, lassan a felén túl vagyunk! A táv fele Perbálnál következik, ahol frissítõ- és kajapontot is találunk a templom árnyékában. Itt is többféle szörp, zsíros- rámás, lekváros kenyerek, kovászos ubi, lilahagyma a választék. A ponton -mint eddig mindenütt- nagyon kedves, mosolygós fiatalok, körben a fûben pedig kissé csoffadt túrázók -- itt érem utól Nagyondinnyét és Jámbort, akikkel némi étel-és italfogyasztást követõen együtt indulunk tovább, potban délután egykor. Gyors számolgatás: nagyjából hat és fél óra az elsõ fele, ha semmi nem jön közbe, akkor sikerülni fog, bár a túra neheze (tájékozódásilag) még csak most jön.
Perbálon még beiktatunk egy privát frissítést is, aztán megyünk tovább (még) lankadatlanul, így cirka egy óra múlva már a Nyakas-tetõnél lévõ következõ ep-n vagyunk. Itt északnak fordulunk, majd további lehet, hogy kellemesebb idõben szép, de ebben a rekkenõ hõségben kevés emléket hagyó szakasz után megérkezünk Máriahalomra, ahonnan a rövidtávosok indultak. Nekünk itt nincs pont, így megyünk tovább. A falu végén hirtelen jobbos, majd néhány kilométer után következik a térképen már kiszúrt "meglepetés": Meredeken le, majd föl a Kõsziklához, ahol EP-t találunk, utána pedig meredeken le (szerencsére jórészt ismét erdõben), majd egy szántóföld szélén fel a Babál-hegyre. A kõszikla elõtt "icipicit" utáltam az útvonal kiötlõjét, fent azonban a körpanoráma kárpótolt a masszív emelkedõért: tényleg kár lett volna kihagyni ezt a csúcsot -- ugyanúgy, mint a Babál-hegyet. Ey durva ereszkedést követõen ismét ep, frissítési lehetõséggel, a szokásos szörpválasztékkal -- itt azért ücsörgünk egy picit, negyed hét, és még van tíz kilométer.
PIcit azért nyikorogva, de tovább indulunk, erdõszél, enyhe emelkedõ, szántóföld széle, patakátkelés, majd hosszú gyaloglás Nagysápig, ahol az utolsó ep-t találjuk. Itt tejkaramellával öntenek belénk erõt a hátralévõ kevesebb, mint négy kilométerre. Egy rövid privát frissítés is belefér, majd az idõt számolgatva (minden óra 45-kor megy a célból kisbusz Dorogra, a következõ óra 20-kor induló vonathoz) belehúzunk, hogy vacsorázni is legyen idõ. A nyugdíjasotthont megkerüljük, majd a szalag szerint jobbra a feljárón be a célba. A lapomra 20:23 kerül, mint érkezési idõ, megkapom az oklevelet, kitûzõt, illetve egy ismertetõt a Szalézi rendházról, valamint egy képet a túra névadójáról, Bosco Szent Jánosról. Vacsora paprikáskrumpli kolbásszal, uborka, kenyér.
Fárasztó volt, tikkasztó volt, de megérte: lelkes, és a feladatukat korrekten, szívvel-lélekkel végzõ rendezõk/közremûködõk, a sok szántóföld mellett is szép és emlékezetes tájak, úgyhogy jövõre, pláne, hogy szeptemberben lesz, ismét eljövök, ha tehetem.
|
