Túrabeszámolók


Ipoly-mente 90 kerékpáros

MúzslaTúra éve: 20092009.08.11 14:27:23
Ipolymente 95 – országúti teljesítménytúra

A BTHE számomra elõször 2007-ben tûnt fel, amikor is megrendezték „Olimpiai ötpróba” teljesítménytúrájukat a Börzsönyben. Több ismerõs arcot is felfedeztem az egyesület tagjai között. Aztán úton-útfélen sokat hallottam önzetlen munkájukról. 2008-ban már több rendezvényt is szerveztek/rendeztek, számomra azonban – a kerékpár különös szeretete miatt is - az Ipolymente 95-ös túrájuk lett megcélozva. Nem volt egyszerû az aznapi logisztikám, de õk készségesen a rajt idõintervallumának lejárta után is elengedtek engem.

A múlt évi nagyszerû benyomások és élmények után idén is szerettem volna ott lenni a túrán, ami végül sikerült is. Ritka az a nap, hogy egyszerûen tudjam megoldani az esetleges teljesítménytúrázásomat, így most is „rendezõi” segítségre volt szükségem. Ez abból állt, hogy a hivatalos rajt elõtt már fél órával elindulthattam.

Eleinte nagyon kedvezõek voltak az idõjárási körülmények. A múlt évi 35 fokkal szemben most könnyed 20-23 fok lehetett és egyelõre a szél sem nagyon lengedezett. Ehhez mérten elég hamar elértem az elsõ ellenõrzõ állomást, ahol a személyzet éppen a reggelijét fogyasztotta. Tudtak rólam, így a bélyegzés után gyorsan tovább is álltam, nem zavartam õket a készülõdésben. Az útfelújítások miatt néha sávot kellett váltani, de nem volt komoly akadály. Vámosmikola környékén kezdtem el elõször érezni, hogy bizony van egy kis szembeszél. Hamarosan elértem a Tésai bekötõutat, ami már a múlt évben is nagyon tetszett. Innen szinte egy nyomsávos utacskát kell elképzelni, amely idõnként gyönyörû, árnyas erdõkben vezet, érintve az Ipolyt. Autók csak elvétve járnak errefelé. A Vízmû elõtt hallom hátulról, hogy közeledik egy. Némi lassítás és lehúzódás után jeleznek, hogy õk a Tésai pontõrök. Néhány perc múlva találkozunk ismét a hivatalos helyen. Egy cuki kislánytól kapom meg a bélyegzõt, édesanyjától pedig a fél literes ásványvizet.

Innen kell felmászni a túra legmagasabb pontjára, ahonnan megkapó kilátás nyílik a Börzsöny nyugati gerincére. Mellõzve a 75-ös táv rövidítését jelentõ határátkelõt, lassan beérek Bernecebarátiba. A faluban elkezdek feljebb kapcsolgatni, amikor két, kedves, bicajos lány libben be elém a fõútra. Üdvözlöm õket és már repesztek is tovább. Ekkor még nem tudhatttam, hogy még találkozunk. A fõút itt egy elég hosszan kanyargós résszel vezet el Parassapusztáig, ahol egy erõs balossal fordítva kell visszamenni nyugati irányba. Ezzel be is értem az egykori Hont vármegye székhelyére. Nézegetem a keresztezõdést, ahol a múlt évben volt az ep. de nincs ott senki. Már éppen készülnék egy önkioldós képre, amikor a korábban látott két lány érkezik. Mosolyognak és kiderül, hogy õk a pontõrök. A határõrök által korábban használt üzemi úton vágtak át ide. Kapok egy ropit, készítek egy fényképet és tekerek tovább.

Ezen a részen lett igazán komoly hátszelem. A sebességemet folyamatosan 33-35 között tudtam tartani, de idõnként még a 40 km/h is ment a jórészt sík úton. Itt van az a rész, ahol az Ipoly nem határfolyó. Ugyanis teljes egészében Szlovákiában folyik. Ezt megerõsítendõ, hamarosan át is kelek rajta úgy, hogy nem váltok országot. Kisebb emelkedõk következnek egészen Százdig, ahol egy balkanyarral kiértem a Párkányba vezetõ fõútra. Ez vezet vissza az Ipoly partja mellé.

Elõször egy hosszú, de nem túl nehéz emelkedõ következett. Ropi evésre pont jó volt. Aztán következett az, ami a múlt évben nagyon meglepett. Egyrészt a 12%-os lejtõ Szete felé, aztán pedig az 5-6%-os emelkedõ felfelé, Ipolyszakállosnak. Aki tehát azt gondolná, hogy a folyó melletti tekergés az végig sík, az bizony nagyot fog lepõdni. Én a hegyeket különösen is szeretem, így nem zavart a dolog. Ráadásul a hágó tetején egy gyönyörû Mária kegyhely is van.

Ipolybélben volt a következõ ellenõrzõ állomás, ahol kaptam ismét frissítést meg sok jó szót is. A személyzet már nagyon várta a „váci különítményt” akik – elmondásuk szerint – elég komoly tempóban közeledtek. Némi beszélgetés után nyomtam tovább a pedálokat. Az Ipoly itt megint nagyon közel volt az úthoz, aztán késõbb ismét eltávolodott. Legközelebb már csak Szalkánál láttam, de ott át is keltem rajta. Elõbb azonban egy szlovák srác ment el mellettem, de úgy mintha én állnék. Az is igaz, hogy ekkor már láttam, hogy a hõn áhított vonatom még a vágányzár miatti 10 perccel hamarabbi indulással is elérhetõ lesz, így kényelmesre vettem a tempómat. Letkésen aztán a reggel már megismert pontõrökkel kicsit beszélgettem, akik rengeteg frissítõvel láttak el. Ekkor érkezett meg a három váci srác. Õk nem nagyon idõztek, már indultak is tovább. Bekéredzkedtem a csoportjukba. Még így szélárnyékban is nagyon komolyan kellett mennem, hogy tarthassam a lépést. Ipolydamásd után azért becsületbõl én is elõrementem és végül mi voltunk az elsõ beérkezõk.

Nagyon jól éreztem magam! Remélem jövõre is el tudok menni erre a nagyszerû túrára! Köszönöm a rendezést!

Képek:
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/090811/kepek_...toltes.hu_.jpg