Túrabeszámolók


Zöld Túra (Ajka) / Padtól padig a Kab-hegyen

nafeTúra éve: 20092009.09.08 21:46:04
Zöld túra 30
GPS-el mért távolság: 28.1 km (a Somlóvásárhelyre vezetõ úttal és egy kis elkeveréssel együtt: 29,9 km.); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 415 m, a kilátóval és egy kis elkeveréssel együtt: 455 m).

Kicsit kényszerhelyzetben voltam, mivel igencsak csehül állok az Észak-Dunántúli kupával, így választottam ezt a túrát. Reggel igyekeztem korán indulni. A kocsit letettem Somlóvásárhelyen, s átbuszoztam Magyarország „legvidámabb városába” Ajkára. A rajtban, minden várakozás nélkül beneveztem. Még csak azt sem lehetett mondani, hogy szállingóznak az indulók. Mondjuk ekkor még elég vigasztalanul szemerkélt az esõ. A nevezés után, beizzítottam a GPS-eket, beszélgettünk egy kicsit, s fél nyolc körül egy sümegi, és egy pápai túrázóval nekivágtunk a távnak 01 – 03-as rajtszámokkal. A városi nemszeretem szakaszt hamar letudtuk. A TESCO elõtt, könnyelmûen levetettük az esõkabátot, bízva a felhõk felszakadozásában, s a látott szivárványban. A bringaútról letérve, újra felvettük, mert egyre jobban esett. Elkeserítõ látvány volt hozzá, a jócskán besimult ég is ami tartós esõt ígért. Talpaltunk szorgalmasan. Száraz idõben kellemesnek bizonyulhatna ez a szakasz is, de most elég unalmasnak bizonyult. Hamar elértük az elsõ ellenõrzõ pontot. Kis kalóriapótlás és beszélgetés után gyerünk tovább. Következett egy kis dzsindzsa menet. Bármennyire is figyeltük a jelzéseket, egy dagonyázó helynél csak elnéztük. Szerencsére a sümegit túratárs már járt erre, így gyorsan helyesbítettünk, ami sem táv rövidítéssel, sem hosszabbítással sem járt. Teljesen mindegy, hogy egy téglalap átlójának túlsó pontjára, melyik oldalakat választjuk.

A víztározó elõtt, az erdõbõl kibukkanva kisütött a nap. Látszott, nagy valószínûséggel vége az esõnek. Tõlünk délre a hegyek teteje még felhõbe burkolózott, észak-nyugatra viszont ragyogó kék eget láthattunk. A tóparti EP-n vetkõzés. Hirtelen lemelegedett rólunk egy-két réteg ruha. Pecsételés és frissítés után a tó partján folytattuk, majd elhagyva azt, irányba vettük Oroszit. Egy elágazásban nem láttunk jelzést, így klasszikus módon szétváltunk, s elindultunk mind a két irányba, aki hamarabb látja meg az kiált s a többiek is arra indulnak. Hamar meglett a helyes irány. Az Orosziig vezetõ szakasz többi része felejthetõ. Itt-ott azért már volt részünk szép kilátásban. Reméltük, a Somlóról ez még jobb lesz. Így is történt. Még a Schneeberget is egész jól láttuk. Déli irányban persze feltûnt a tanúhegyek közt a Balaton víztükre is.

A falu után következett a túra érdekesebb, szebb, de nehezebb része, a Somló. A hegy lábáig vezetõ, közel 20 km-en össze-vissza 55 m szintet szedtünk össze. Megkezdtük a hegyre vezetõ kaptatót. A sárga jelzésen kívül alapos szalagozás is segítette haladásunkat a Szent Márton kápolnához. Felírtuk az igazoló lapra a választ. Még a tavalyi „bóját” is megtaláltuk, ahogy a többi EP-n is, bár kissé megviselt állapotban. Rövid gondolkodás, itiner olvasás után, tavalyi somlói emlékeim felhasználásával folytattuk a kaptatót a Margit kápolnához, közben gyönyörködtünk a kilátásban.

Elõször voltak olyanok a látási viszonyok, hogy jól láttam Pápa városát is a hegyrõl. Sajna a fényképezõgépem csekély optikai zoomja nem tette lehetõvé értékelhetõ képek készítését. A Margit kápolnánál is felírtuk a felírandót plusz a tavalyi bóján látható betût is, biztos ami biztos, majd irány a hegytetõ. Az elején, kellemes egynyomsávos sziklás ösvényen baktattunk, majd egy rét után, eléggé leamortizálódott fából készült lépcsõfokokon mentünk föl a kilátóhoz. Ott is felírtuk a felírandót, majd irány a kilátó. Nézelõdtünk, fényképeztem. Elképesztõen szép volt fentrõl a vár. Sosem láttam még ilyen éles körvonalakkal. Nagyon élesek voltak a fény-árnyék határok is. A hideg szél azonban hamar leûzött bennünket. A kilátó megmászása 15 m szintet jelentett.

Irányba vettük a várat. Hamar odaértünk. Nézelõdtünk egy kicsit ott is. Irány lefelé. Érdekes, mennyire más képet mutat a Ság-hegy a kilátóból, és lejjeb a hegy derekáról. Föntrõl, szinte jellegtelen, ahogy lenézünk rá. Kicsit felgyorsítottunk, mivel a sümegi túratárs terve a három órás busz elérése volt Devecserben. A következõ EP-ig minden rendben, utána azonban egy helyen elnéztük a jelzést. Mondjuk van is vagy 20 éves. Épp hogy csak sejthetõ, ráadásul a sarok belsõ ívében található, mi pedig kívül kerestük. Ezt az elágazást, már tavaly a Nagy László túrán is benéztem, csak akkor nem kellett elzarándokolni a Taposó kúthoz. Egyszer csak észbe kapunk, hogy a Taposó kút fölöttünk látható. Gyerünk vissza! Itt potyára összeszedtünk még 25 m szintet, ráadásul bõ 10 percet is veszítettünk, ami pláne nem jött jól. Reméljük jövõre, ha nem festik újra a jelzést, akkor itt is lesz „szalagozás”.

A túra utolsó szakaszán ezért a lejtõkön kicsit bele is kocogtunk.
Hamarosan beértünk a célba, ahol a kitûzõ és emléklap átvétele után beszélgettünk pár percet. Ezt követõen nekivágtunk a „túra” utolsó szakaszának Somlóvásárhelyre. Gyorsan teljesítettük a szakaszt, s fél három után nemsokkal már meg is érkeztünk Devecserbe.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 750/650 Ft-ért, emléklap, kitûzõ, az 1. a 4-5 EP-n csoki, a 2-on gyümölcslé, a harmadikon másfél literes ásványvíz. Az útvonal nagy része kellemes, bár az elején sok az aszfalt. Az elsõ 20 km-t le kell tudni, hogy végre a Somlóhoz érjünk. Ettõl kezdve remek a túra. Tulajdonképpen sorra veszi, a Somló legtöbb nevezetességét.
Két pontot leszámítva, a jelzések is jók (ezzel kísérleteztem én is a Vértesi Kerekezés montis távjánál). Az idõjárást leszámítva, jó kis túra. A kapott térképvázlat inkább csak jelzésértékû, viszont az itiner, a szalagozással együtt, bõven elégséges. A teljes túratávról nem sikerült friss térképet találnom. A Déli-Bakony térképen az ajkai rész rajta van, a Kemeneshát térképén, viszont semmi. Nekem szerencsére van egy 80-as évek legelején kiadott 1:60 000-es Bakony Nyugati rész turistatérképem, amin a teljes terület megtalálható, csak hát a jelzések már sok helyen másfelé vezetnek. A legkacskaringósabb részrõl viszont kiváló térkép van, a Bakony turista atlaszában.

Mostanában sajnos nem lesz lehetõségem képek feldolgozására, így várhatóan februárig, csak elvétve teszek föl képeket az egyesületi honlapra.