|
|
2009. 09. 19. Iluska 6
Eredetileg a 20-as távot terveztem, de reggel kicsit elaludtam, délutánra meg bulira voltam hivatalos, így maradt a babatáv.
Ahogy közeledtem a rajthoz, a sok parkoló autóból már látszott, hogy a jó idõ sok családot kimozdulásra késztetett.
A nevezés rendben ment, és 9:35-kor már a kezemben volt az itiner.
Nagyon jól, és tömören tartalmazta az útvonalat, átlátható térkép is volt benne, valamint a baleset esetén hívható telefonszámok is bõven fel voltak sorolva benne.
Kényelmes tempóban vágtam neki a jól ismert útnak, és követtem az elõttem haladó családokat. Jó volt látni, hogy ennyi fiatal gyerkõc is volt, és láthatóan élvezték az utat.
Az emelkedõnél két családot is megelõztem az elsõ ellenõrzõpontig, ahol be is gyûjtöttem az elsõ bélyegzést.
Tovább haladva a piros kereszt jelzésen, még két csoportot hagytam magam mögött a lejtõn, majd a papírral jól jelzett éles kanyar után, hamar az Iluska-forráshoz értem, aminek már messzirõl jelezte a helyét, a vidám gyerekzsivaj. Gyors pecsételés után mentem is tovább és a Fehér-hegy elõtti tisztásra érve kicsit megálltam, és visszanézve gyönyörködtem az elibém táruló panorámában.
Ekkor vettem észre, hogy pár gyerek, a jól látható eligazító tábla ellenére, nem kanyarodott fel az ösvényre, így visszakiáltottam nekik, amit a velük tartó felnõttek is meghallottak, így hamar sikerült jó irányba vezetni õket. A Fehér-hegyre vezetõ meredeken pár túrázó, és futó is megelõzött, én csak egy nyugdíjas párt elõztem meg, akiknek igen nagy kihívás volt a kaptató. Az unokáik meg persze fent várták õket a csúcson. A lejtõ utáni jobb kanyarnál egy kutyáját sétáltató hölgy kérdezte, hogy sokan jönnek e még, de el kellett keserítenem, így inkább irányt változtatott, pedig teljesen barátságos kutyája volt.
A jelzetlen útszakasz számomra ismeretlen, de jól járható volt a következõ ellenõrzõpontig, amit immár másodszor érintettem, hiszen a túra alakja egy csokornyakkendõhöz hasonlított.
A homok-hegyi esõházhoz vezetõ jelzetlen úton is jártam már, az esõháznál begyûjtöttem az utolsó pecsétet, majd lesétáltam a meredeken Klotildligetre.
A célba 10:55-re értem be, átvettem az oklevelet és a kitûzõt, majd egy zsíros kenyér és egy tea mellett ültem le picit, és néztem az érkezõket és még a mindig szép számmal indulókat is.
Kellemes túra volt, köszönet érte a szervezõknek!
|
| |
