Túrabeszámolók
| ExVisegrado, paradiso terrestri túrák |
| Jakab | Túra éve: 2009 | 2009.09.21 12:06:09 |
|
| Mivel elkezdtük a háromfordulós túrasorozatot, nem maradhatott ki a vasárnapi túra sem. Aránylag késõn, fél kilenc után rajtoltunk el Macival. A rajtnál minden flottul ment, a szervezõk ügyesek voltak.
Vittem botokat, mert számítottam rá, hogy 700 m szintnél elkél a térdemnek a segítség.
Gyönyörûen sütött a nap, jó kis túraidõ ígérkezett.
A téli túrához hasonlóan a Salamon toronynál vezetett az út, aztán a Görgey bércnél volt egy pont. Kimentünk megnézni az emléktáblát, és a panorámát is.
Gyönyörû erdei úton mentünk tovább, megleltük az elsõ tanösvényt, és örültünk hogy milyen jó is ilyen szép idõben túrázni, fõleg ilyen csodaszép helyeken.
A kis tanösvényt végigjárva az Erdei Mûvelõdési Háznál (Makovecz tervezés) várt minket egy kedves hölggyel Nád Béla lelkes pontõrként. Örömmel üdvözölte Macit, aztán kaptunk csokikat, szörpöt, és mindezt baráti jó szó és széles mosoly kíséretében.
Megjegyzem, minden szervezõnek pontõrnek ilyennek kéne lennie.
Innen a második tanösvény következett, ha jól emlékszem a Mogyorós, amihez át kellett vágni a parkolón, el egészen a vadaspark kerítéséig, és onnan tovább a táblák szerint.
Több ismerõssel is találkoztunk, mindenki lelkesen kereste a táblákat és pontokat a tanösvényen, hogy a feladott feladatokra tudjunk válaszolni.
Ahogy észrevettem, mindenki össze-vissza ment ezen a részen, nem volt egyértelmû az útvonal.
Mi azért mindent megtaláltunk és végigjártunk, kár is lett volna bármit kihagyni, hiszen kis tótól kis hídig elkezdve helyes erdei utakig, Boróka forrásig, volt itt minden.
Meglepõdtem, hogy ennyi kiépített tanösvény van, nagyon szép panorámával sok helyütt.
A második tanösvény teljesítése után ismét vissza Nád Béláékhoz, ismét csoki, és málnaszörp.
Következett a harmadik tanösvény végigjárása. Közben folyamatosan küzdöttünk a szintekkel, illetve csak én, Macinak meg sem kottyant.
Nekem azért kezdett melegem lenni, jócskán befûtött a napocska nekünk.
Miután megtaláltuk az ösvényt, és végigmentünk, ismét visszatértünk Nád Béláékhoz, de most meglepetésként energiaitalt, és ropit kaptunk.
Az ellátásra aztán semmi panaszunk nem lehetett.
A hosszabb távnak itt kezdõdött a túra másik fele. A már említett Erdei Mûvelõdési Ház után átvágtunk egy nagy játszótéren, és megindultunk lefele igazi erdei túraúton. A jelzések nem voltak jól láthatóak, ezért a szervezõk szalagozással segítettek minket, rendkívül pontosan.
A lejtõ végén egy szakadék mellett haladtunk jó sokáig, megcsodáltam, egészen sötét volt az erdõ mélyén, és a sziklafal mentén lévõ szakadék, vagy inkább hasadék szinte félelmetesnek tûnt.
Eljutottunk egészen Áprily Lajos emléktáblájáig, ahol élõ pontõr várt minket, aztán felkaptattunk a dombon, és nyaralók mellett haladtunk jó sokáig.
A nap tûzött ránk, az idõ délre járt, beértünk sok caplatás után Dunabogdányba. Némi aszfalt következett a fõúton, aztán vissza a hegyre, földúton nyaralóházak között.
Ismét pontõr, majd egy meglepõen sáros úton be az erdõbe.
A leírás pontos volt, megtaláltuk a kék plusz jelzést, átkeltünk egy vadkerítésen, majd kissé tüskés-bokros meredek hegyoldal következett. A leírás szerint ez szivatós útvonal volt, de nem volt semmi gond vele.
Felértünk egy földútra, ahol ismét összefutottunk ismerõsökkel, Kujomi pl. a Hõsök Túrájáról érkezett 100 km gyaloglás után. Meg sem látszott rajta a fáradtság.
Erdõben vezetett az út végig, nem is sokára visszaértünk a Nagy Villámhoz.
Itt már csak a vár alatt lévõ Viktorián emlékmûvet kellett megkeresni, aztán a meredek köves úton legyalogolni a városba.
A lefele úton szép kálváriát, és annak végén egy kis sziklakáponát is érintettünk, nagyon tetszett.
5 perc híján 5 óra alatt teljesítettük a túrát, bizony voltak szintek, és nagyon meleg is lett.
A célba érve az elõzõhöz hasonló típusú - nekem nagyon tetszõ - kitûzõt kaptunk, és oklevelet.
Volt zsíros és lekváros kenyér, de mi csak teát fogyasztottunk. Igaz abból több pohárral, egyrészt mert nagyon finom volt, másrészt mert volt mit pótolnunk folyadékból.
Meg kívánom jegyezni, a langyos tea rendkívül jó ötlet volt ebben a melegben. Nem volt tõle további izzadás.
Összességében nagyon jó túra volt, szép idõ, szép útvonalvezetés, jó szervezés.
Én részemrõl az egész szervezõ stábot külön dícséretben részesítem. :-) |
| | | | |
|
|
