Túrabeszámolók


Emléktúra Ozorai Pipo nyomában

VagdalthúsTúra éve: 20092009.09.22 08:38:13
Emléktúra Ozorai Pipo nyomában
seprés 30 km-en, 2009.09.20.

G(Dzsí) társaságában kezdtük meg a szalaggyûjtést Simontornyáról a rajtzárás után kb. 20-30 perccel, majd a laminált piros jelzéseken, a pincesoron már koncentrálhattunk a még aktív vagy már történelem elõtti idõk óta elhagyott objektumok fényképezésére, ideértve a föld elhordásának tilalmára, a környék nem agyagbánya-jellegére figyelmeztetõ táblát is. A Nepomuki-kápolna is megért egy fotót, majd toltuk tovább, erõs iramban, elõttünk senki, csak néhány szalag. Tavaly óta már nem fehér jelzésalap, hanem sûrûn és jól jelzett piros sáv vitt be Kisszékelyre. Itt értünk utol egy diákcsapatot, akik csak a rövid távot abszolválták. Ránk még várt egy kihívás a helyi mûintézményben egy fröccs formájában. Autentikus élmény volt, ki mivel érkezett a csehóba, láttunk a Gyulaj Erdészet emblémájával ellátott traktorokat, krosszmotort, és a kocsmától pár méterre, a fõúton vizelõ alanyt is. Na ezért kell vidékre járni!

Jó darabon nem sok teendõnk volt a szalagokkal, mert az igen sûrûn jelzett úton Ozorai Pipo színes arcképével díszített táblácskák is navigáltak. Nagyszékelyen ezúttal a templom közelében volt a táplálékforrás, itt elidõztünk, a cumi75 mester vezette ellenõrzõpont mindig jó hangulatot biztosít. Ezt tudtuk elõre, sikerült is Kisszékelyrõl átérni 40 perc alatt. Hasonló iramot diktálva értünk Miszlára, ahol három túrázót beértünk, így az alacsony árfekvésû -mondjuk ez minden környékbeli söntésre jellemzõ- kocsmában tartózkodtunk egy darabon, bár engem már fenyegetett a hazavezetés réme, így két pohár kóla volt a menü. Teljesen más képet mutatott a falu, mint a tavaly májusi Pipón, akkor falunap lévén sátrak, zsivaj, lufi, miazmás. Mindenesetre a helyi erõ ajtóbedöntõs kocsmába érkezése feledhetetlen mûsort képezett.

A dombhátra kapaszkodás némi meredélyt csempészett az egyébként kellemesen hullámzó, kiválóan gyalogolható útvonalba, majd fent hosszasan szintben, kicsattanó zöld és napos erdõben haladtunk, pár õzet megriasztva. Itt értük utol ismét a Miszlán befogott három túratársat, mint kiderült, Pncehelyrõl származnak, számukra évek óta rendszeres program e túra épp ezért. Velük együtt értünk célba, végrehajtva a fizikából ismert anyagmegmaradás törtvényét: kitûzõért, oklevélért adtunk cserébe egy zacsaknyi szalagot. Kitûnõen éreztük magunkat. Ha belegondolok, június vége, a Pest megyei piros óta nem teljesítettem kötött útvonalas gyalogos teljesítménytúrátó, csak csillag/tájékozódási gyaloglaton illetve kerékpáros távokon vettem részt, már hiányzott az érzés, még ha belülrõl, rendezésben való segéderõként is.

Köszönöm G(Dzsí)-nek a társaságot, a tájnak azt, hogy szép és hangulatos, az idõnek pedig, hogy jobbat el sem képzelhettünk volna szeptember közepén.